Áprily Lajos Tavasz A Házsongárdi Temetőben
- a Feneketlen tónál József Attila a Dunánál /Bp. / József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / Áprily Lajos Tavasz a házsongárdi temetőben ` Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének` A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, kinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgõ fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája.
- Rejtvény: Házsongárdi temető (Skandináv keresztrejtvény) - RejtvényBirodalom
- Áprily: Tavasz a házsongárdi temetőben - A Turulmadár nyomán
- Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben - Divatikon.hu
- Újra naplót írok: Tavasz a házsongárdi temetőben
Rejtvény: Házsongárdi Temető (Skandináv Keresztrejtvény) - Rejtvénybirodalom
Jöjjön Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben verse. A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő – szól a régi fáma – urát keresve, sírba ment utána… A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.
Áprily: Tavasz A Házsongárdi Temetőben - A Turulmadár Nyomán
"A tavasz jött a parttalan időben / s megállt a házsongárdi temetőben" − Áprily Lajos sorai futottak át a fejemen, amikor megtudtam, hogy február 16-án, szombaton úgy hozza a sorsom, hogy Marosvásárhelyről, ahol egy kiállítás-megnyitó kapcsán jártam, Kolozsváron keresztül fogunk hazajönni. Éppen aznap lesz Kolozsvár történelmi temetőkertjében, a Házsongárdi temetőben Kallós Zoltán néprajztudós, népzenegyűjtő temetése. Éppen akkor leszünk éppen ott. Forróság ömlött végig bennem, mint amikor láz üti ki az embert, vagy hirtelen tavaszt érez. Nem értettem először ezt, szégyelltem is magam érte. De mert hajlamos vagyok amúgy is túlzott jelentőséget tulajdonítani minden kis részletnek, a részletek egybeesésének pedig kiváltképp, így azt éreztem: velem most valami hatalmasan nagy dolog történik, ami nem lehet véletlen, s éppen ezért nagyon meg kell becsülnöm. A Válaszúton tartott búcsúztatót már lekéstük volna, így egyből a Házsongárdi temetőbe mentünk. Még volt szűk órácskánk háromig. Vettünk egy csokor fehér virágot, és elindultunk a lejtős hegyoldalon felfelé, a síremlékek között.
Áprily Lajos: Tavasz A Házsongárdi Temetőben - Divatikon.Hu
125 éve született Áprily Lajos. "Az ember dallamát őrizte meg nekünk" (Németh László) A házsongárdi temető nevezetes halottai () "Talán sütött a nap, amikor Apáczai Csere János összecókmókolódott 1648 tavaszán, szekérre ült, s elindult Erdélyből Hollandiába.... Varázslatos világ öleli körül az ifjú Apáczai Csere Jánost. S a szerelem: Aletta van der Maet. A törékeny holland polgárlány igéző szemei is e boldog hollandus élethez kötözik az Erdélyből ideszabadult ifjú magyart. Hollandusként él Hollandiában. Aztán 1653 tavaszán – ötévi távollét után – hazaindul. Mert hívja Erdély. Mert visszavárja a gyulafehérvári kollégium. Mert álmában magyarul mosolyog. Anyanyelvén írott tankönyvét, a Magyar Enciklopédiá-t már nem tudja befejezni, az elkészült íveket a nyomdásznál Utrechtben hagyja, s indul; Erdély felé szekerezik feleségével, gyermekével az ifjú doktor, tudós Apáczai Csere János. " (forrás: Szigethy Gábor:Egy hollandus Erdélyországban) "A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.
Újra Naplót Írok: Tavasz A Házsongárdi Temetőben
Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő – szól a régi fáma - urát keresve, sírba ment utána… A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem. S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem, egyetlen könny, hogy azt a dallamot Aletta van der Maet-nak megköszönjem. This entry was posted on Wednesday, December 16th, 2009 at 11:19 and is filed under Általános. You can follow any responses to this entry through the RSS 2. 0 feed. Both comments and pings are currently closed.
Nedves, hideg, télvégi idő volt, az a csontig hatoló, az a lelket felmaró. Nyáron, az árnyas fák alatt itt versek születnek, de a téli temető más: kopár, szinte kegyetlen kővilág, valahogy összehúzza ott magát az ember, összekuporodik benne hirtelen a magabiztosság. Kallós Zoltánt sokan elkísérték utolsó útjára: tanítványai, tisztelői. Jó volt ismerős arcokat látni. Jó volt hallgatni a méltó búcsúztatót. Válaszúton kedvenc dalával, az ördöngösfüzesi bujdosódallal búcsúztatták népzenész társai, akik a sír mellett is folytatták a muzsikálást. Kifelé, a temető kapujában viseletbe öltözött legények és leánykák kínálták fonott kosarakból a diós és mákos kalácsot, apró poharakban az erdélyi gyümölcsfák adta pálinkát. Vettem mindkettőből, mert addigra átfagytam, jólesett a falat étel, a korty ital. Megértettem a jelentőségét is ennek: akik itt maradnak, azoknak talpon kell maradniuk. Nem is a temetésről szerettem volna írni, inkább a temetőről. A Házsongárdi temető nem véletlenül vált zarándokhelyévé azoknak, akik a magyar Erdély szellemi múltjával szeretnének együtt lenni.