Szőrös Disznóparéj Gyógynövény Webáruház
disznóparéj (Amaranthus) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae)családjába tartozó nemzetség. Karcsú disznóparéj (A. chlorostachys Wild): alsó részén ált. kopasz v. kopaszodó, felső részén molyhos, sárgászöld virágzatú, júniustól az első fagyokig virágzó gyomnövény. Csaknem az egész földön elterjedt, ma már az egész országban gyakori, talajban nem válogatós. Magvai egyenetlenül csíráznak. Gyomirtó szerekkel lehet védekezni ellene, de az elmúlt években monokultúrás termesztési körülmények között herbicidrezisztens típusai is megjelentek. Szőrös disznóparéj (A. retroflexus L. ): egyéves, magasra (egyes példányai 150 cm-re) növő, erős karógyökerű gyom; az egész növény tompa zöld színű, szára erősen pelyhes szőrű, zöld virágja van. Kozmopolita faj, nálunk igen gyakori, parlagos, trágyás, szemetes helyeken, de főleg szántóföldön elterjedt. Magvai elnyújtva csíráznak, tarlóhántáson könnyen megsemmisíthetők. A karcsú disznóparéjhoz hasonlóan, gyomirtó szerekkel szemben ellenálló (ellenállóság) típusai jelentek meg.
Szőrös Disznóparéj Gyógynövény Tanfolyam
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Szőrös disznóparéj Rendszertani besorolás Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicotyledonopsida) Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales) Család: Disznóparéjfélék (Cactaceae) Alcsalád: Amaranthoideae Nemzetség: Amaranthus Faj: A. retroflexus A szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales), azon belül a disznóparéjfélék családjának (Amaranthaceae) Amaranthus nemébe tartozó növényfaj. Leírása A szőrös disznóparéj általában 10–90 cm magasságú, de egyes különlegesen nagy példányok elérhetik a 150 cm-es magasságot. Hajtása felálló, s csak egy évig él, tehát egynyári növény. Szára viszonylag vastag, húsos, lédús, röviden szőrözött, a hajtás öregedésével kissé kopaszodó. Leveleinek hossza elérheti a 15 cm hosszúságot is, melyeknek nyele hosszú, alakjuk rombos-tojásdadok. A levélfonák molyhosabb, mint a levélszín, s az is főképp az erek mentén. Virágzata tömött, vaskos, zöldes színű álfüzérekből áll.
Szőrös Disznóparéj Gyógynövény Kapszula
Disznódudvának is nevezik. Késő tavasszal vagy nyáron csírázó egynyári, magról szaporodó gyomnövény, magassága eléri a 15-130 cm-t. Optimális csírázási hőmérséklete 20-40 °C. Elsősorban laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, tápanyagokban - különösen nitrogénben - és humuszban gazdag, jó termőrétegű talajokban nő. A szőrös disznóparéj, különösen kedvező klímájú területeken, jól felveszi a versenyt más gyomnövényekkel - az utóbbi években tovább terjedt észak felé. Európába a XIX. század végén került be Észak-Amerikából. Leírás Sziklevelei hosszúkás-oválisak, hegyüknél lekerekítettek, a levélnyél felé fokozatosan elkeskenyednek (1. kép). A középső ér a sziklevelek fonákján világosan kivehető. Tojás alakú leveleinek levélnyele hosszú, szürkés-kékes zöld, váltakozva állnak, és végükön hegyesek (2. A szár, a levélnyél és a levelek fonákja gyakran pirosaslila. Virágai csoportba rendeződnek, sűrű zöldes virágtüskéket alkotnak, apró murvalevelekkel (3. A magok lencse alakúak, feketék és fényesek (4. kép), és a talajban több évig is életképesek maradnak.
Leveleinek hossza elérheti a 15 cm hosszúságot is, melyeknek nyele hosszú, alakjuk rombos-tojásdadok. A levélfonák molyhosabb, mint a levélszín, s az is főképp az erek mentén. Virágzata tömött, vaskos, zöldes színű álfüzérekből áll. A virágtakaró viszonylag kemény, felül kiszélesedő lepellevelekből áll, melynek vége tompás vagy levágott, szálkahegyben végződő, hossza 2–3 mm. A megtermékenyítés után toktermése fejlődik. Elterjedése [ szerkesztés] A faj Amerikában őshonos – főképp az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikóban elterjedt –, Európába, így Magyarországra is a 18. század folyamán került be, és rendkívül gyorsan kezdett el terjeszkedni, olyannyira, hogy mára Magyarország egyik legelterjedtebb és legagresszívebben terjedő gyomfaja, főképp a kapáskultúrákban jellemző. Elsősorban az elmúlt évtizedekben kezdett el nagyon agresszíven terjedni ez a faj, mert a vegyszeres gyomirtó szerekre rezisztens biotípusok alakultak ki, míg erre más, kevésbé alkalmazkodóképes – sokszor őshonos – gyomfajok nem voltak képesek.