Index - Mindeközben - Második Évadot Kap Az És Egyszer Csak...
Szóval ezek azok, amikről már írt mindenki, én nem akarom ismételgetni ugyanezt, úgyhogy engedjétek meg, hogy arról írjak, ami ezeken túl az eszembe jutott. 1. ) Big Nézd, tegyük a kezünket a szívünkre és valljuk be: a Szex és New Yorkot két dolog miatt néztük annó. A cipők-táskák miatt (az És egyszer csak…-ban a táskákat ortopéd kalapokra cserélték) és Mr Big miatt. Nekem sosem volt esetem a csávó, de még én is cikkcakkban pisiltem volna utána. A komplett első sorozat, a három nagyfilm, mind-mind arról szólt, hogy Carrie és ez a pasi egy pár lehessenek. Megölték Biget. Megölték a sorozat lényegét. Pont. 2. ) Samantha Szembemegyek egy egész világ soktízmilliós rajongótáborával, akik oda és vissza vannak Samantha karakterétől, de én 20+ éve azt mondom, az egyetlen, aki soha, egy percig nem illett az alapsorozatba, az ő volt. Samantha egy szánalmasan közönséges nő volt a számomra mindig is, aki ráadásul olyan szinten nem barátnő alapanyag, hogy az ordít. Hála ég, hogy Kim Cattrall nem vállalta a folytatást.
És Egyszer Csak Szereplők
Innentől pedig esély van arra, hogy ők ketten egyenlő felekként lépjenek be ebbe a baráti kapcsolatba. Ki fogja meglovagolni a hőhullámokat? Az És egyszer csak nem győzte az arcunkba tolni az információt, hogy a szereplői megöregedtek – végül is ez volt a létjogosultsága az egész sorozatnak: megmutatni, mit tartogat az élet ötven felett. Hogy ez mennyire sikerült hitelesen, az megint lehet vita tárgya. A történet nagy részében Miranda ősz haja, Carrie csípőműtétje, és persze Steve hallókészüléke jelentette a középkorúság netovábbját, az életkorból adódó egyik legfontosabb változás, a menopauza viszont csak az utolsó előtti részben került elő, és ott is csak mint idétlen poénforrás. Konkrétan a szőnyeg alá söpörték, mint ahogyan egyébként a társadalom is teszi, így viszont egy olyan ziccert hagytak ki, aminek társadalmi és kulturális relevanciája is lett volna. Lehet egy pohárral több? A Szex és New York egyik alappillére volt, hogy az alkohol szexi, Cosmo-koktéllal a kezében egy nő csak jól nézhet ki.
És Egyszer Csa Veut
Aztán pedig -még mindig az első résznél járunk- meghal Big szívrohamban! Az a Big, aki amúgy számomra az életerős, egészséges, sármos, jókiállású, sportos fickót testesíti meg. Akinek minden lehetősége adott arra, hogy hosszú és boldog életet éljen. De elviszi egy szívroham szobabiciklizés közben… Na ne már! -ezt gondoltam. Ilyen hamar vége az idillnek? Mert hogy úgy ért véget a mozifilm, hogy boldog házasságban élnek a tökéletes lakásukban, Carrie tökéletes gardróbjával. És bár nem akarnak gyereket, mégis harmóniában, egymást tiszteletben tartva élik mindennapjaikat. Persze John James Preston (Big igazi neve) halálával felmerül a kérdés: vajon visszatér a másik nagy szerelem, Aiden Carrie életébe?! De még mindig az első részben járunk, ahol a másik sokkhatás akkor ért, amikor megláttam Carrie podcast-es főnökét, akit az a Sara Ramirez alakít, aki a Grace Klinikában (jesszus, hogy tudták a Grey's Anatomy -t ilyen bénán lefordítani?! ) Dr. Callie Torres volt. Ott egy csinos, szexi latin nőt alakít, aki időközben rájön, hogy mindkét nemhez vonzódik.
És Egyszer Cska Moscou
Kérsz még egy kávét? " Nem, nem kértem, de lehet, hogy egész véletlenül majd megint Zsírpapa felé járok, mert bár rövid ideig beszélgettünk, de azt hiszem kivételesen, tényleg sikerült megváltanunk a világot. - Advertisement -
Az eredeti sorozatot jegyző Darren Star távolmaradása komoly rizikófaktor volt az egyelőre tíz részes folytatásnak, de szerencsére King tanult saját hibáiból, és visszakanyarodott ahhoz a világhoz, amit Starral még együtt építettek, így úgy tűnik, ismét eljött a mi időnk. Az alaphelyzet változatlan – néhány manhattani upper barátnő "küzdelmei" az élettel –, a gárda azonban sajnos kicsit módosult. Carrie, Miranda (Cynthia Nixon), Charlotte (Kristen Davis) és párjaik maradtak – a folytatástól elzárkózó Samanthát (Kim Cattrall) azonban nélkülözniük kell a rajongóknak. A provokatív, sokszor humoros, a történetet komolyan előmozdító karakter hiánya fájó, de nem megbocsáthatatlan: az alkotók egy meglehetősen ügyetlen magyarázkodással és néhány kifejezetten izgalmas új karakterrel – a kötelező reprezentáció jegyében Nicole Ari Parkerrel, Karen Pittmannal és Sara Ramirezzel bővül a stáblista – igyekeztek betölteni a nyomában maradt űrt. A Nagy Alma gráciái még mindig egy jó tízessel járnak előttem, a problémáikat, ha nem is mindig saját bőrömön, de a körülöttem élő barátnők révén is, azonban sajnos jól ismerem.