Film: Coco Chanel És Igor Stravinsky - Egy Titkos Szerelem Története | Művészmozi.Hu
És aki többnyire mély-orosz szomorúsággal néz. Revizor - a kritikai portál.. Nagyjából ennyiben, vagyis a jelentőségteljes nézésben merül ki a többi színész eszköztára is. Jók voltak még: a hinta, az őszi lombok és néhány old timer autó. Vö. Tóth Ágnes Veronika: Egy művészetpártoló erotikus naplója László Ferenc: Tavaszi áldozat Cím: Coco Chanel és Igor Stravinsky - Egy titkos szerelem története (Coco Chanel & Igor Stravinsky), Rendező: Jan Kounen, Író: Chris Greenhalgh, Forgatókönyv: Jan Kounen, Chris Greenhalgh, Carlo de Boutiny, Zeneszerző: Gabriel Yared, Operatőr: David Ungaro, Vágó: Anny Danche, Producer: Chris Bolzli, Claudie Ossard, Szereplők: Anna Mouglalis, Mads Mikkelsen, Jelena Morozova, Natacha Lindiger, Grigori Manukov, Radivoje Bukvic, Nicolas Vaude, Anatole Taubmann
- Coco Chanel és Igor Stravinsky - Egy titkos szerelem története
- Revizor - a kritikai portál.
- Film: Coco Chanel és Igor Stravinsky - Egy titkos szerelem története | MűvészMozi.hu
Coco Chanel És Igor Stravinsky - Egy Titkos Szerelem Története
Értékelés: 68 szavazatból 1913 - Igor Stravinsky Tavaszi áldozatának premierje a Théatres Des Champs- Elysées színpadán. Coco Chanel megbabonázva ül a nézőtéren. A forradalmi mű azonban túl modernnek, túl radikálisnak bizonyul; a felbőszült közönség zúgolódik és kis híján forrongásba tör ki. Stravinsky vigasztalhatatlan. Hét évvel később, a már elismert, sikeres és gazdag Coco Chanel újból találkozik a zeneszerzővel, aki az orosz forradalom elől menekülve, emigránsként, fillérekből tengeti életét. Coco Chanel és Igor Stravinsky - Egy titkos szerelem története. A vonzalom azonnal felébred közöttük, szikrázik a levegő. Coco felajánlja Garches-ban található házát, ahol Sztravinszkij nyugodtan dolgozhatna. A zeneszerző gyermekeivel és feleségével együtt azonnal odaköltözik. A két szárnyaló szellem között mély és szenvedélyes kapcsolat veszi kezdetét. Bemutató dátuma: 2010. március 4. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Stáblista: Linkek:
Revizor - A Kritikai Portál.
Ám a film ekkor – leszámítva a kulisszahasogató retorikusságot – még a saját logikájának is ellentmond, hiszen ebben a jelenetben és a film teljes egészében is azt állítja, vagy legalább sugallja, hogy Stravinsky itt, Chanel asszony házában komponálta a Tavaszi áldozat ot, nem kicsiny szerelemi válságból és erotikus hevületből. Csakhogy az első jelenetben már láttuk, hogy a művet 1913-ban mutatták be, és éppen e bukás hatására hívta Chanel a házába dolgozni Igort 1920-ban. Vagyis a film nem kevesebbet mondd, mint azt, hogy Stravinsky hét évvel a befejezés és a bemutató után írta a Sacre -t. Ami csak merészen bizonyítható tézis. Anna Mouglalis (A képek forrása:) A látottak alapján annál jobban igazolható Theodor W. Film: Coco Chanel és Igor Stravinsky - Egy titkos szerelem története | MűvészMozi.hu. Adorno állítása, aki szerint az operett és a ruhaabroncs szoros kapcsolatot mutat; ennek szép példája, hogy a Coco Chanelt játszó Anna Mouglalis számára a kortárs divatdiktátor, Karl Lagerfeld külön kosztümöt tervezett a filmhez. Az Ádám almái című remek filmből jól ismert Mads Mikkelsen adja Igort, aki most kigyúrt mellkasú izompacsirta és szenvedélyes lepedőhuszár.
Film: Coco Chanel És Igor Stravinsky - Egy Titkos Szerelem Története | Művészmozi.Hu
Köztudott, hogy Stravinsky utálta a filmzenét, nem tekintette önálló művészetnek, csupán tapétának, háttérnek, amely akkor a legjobb, ha úgy viselkedik, mint az étteremben játszó zenekar, tapintatosan szolgáltat aláfestést a fogásokhoz. És most Igorunk is tapéta lett. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS CIKKE. Anna Mouglalis és Mads Mikkelsen Jan Kounen rettenetesen unalmas, hazug, minden pillanatában álságos, szellemtelen, rossz dialógusokkal és helyzetekkel telerakott filmjének kiindulópontja a 20. század zenetörténetének egyik legnagyobb botránya. Idő: 1913. május 29. ; helyszín: Párizs, Théatre des Champs-Elysées. Ekkor és itt került először színre Nizsinszkij koreográfiájával a Sacre du Printemps, melyről utóbb az is bebizonyosodott, hogy nem pusztán botránykő, hanem Igor Stravinsky egyik főműve, egyben a század legjelentősebb balettzenéje. Már az előjáték alatt besűrűsödött a hangulat, többen pofozkodni kezdtek, egy úr – későbbi vallomása szerint maga számára is megmagyarázhatatlan okból – ütemesen verte az előtte ülő úr fejét, és a jelenlévő Marie Rambert emlékirataiban megemlíti, hogy a zárójelenetben, amikor a Kiválasztott szerepében Marie Piltz rángatózni kezdett a színpadon, valaki felkiáltott: "Hívjanak egy fogorvost!
annagramma 2015. szeptember 2., 23:52 Borzalmasan unalmas, modoros és giccses film egy valószínűleg hasonló kvalitású regény alapján. Általánosságban nehéz elnézni a szegényes és sok helyütt nevetséges filmes próbálkozásokat a zeneszerzői tevékenység ábrázolására (talán az egyetlen üdítő kivétel Forman Amadeusa), és kínos pillanataival ez a film is hozzátette magáét a kánonhoz. Hogy mást ne említsek, a premierkoncert előtti utolsó percben a karmester odaszól a koncertmesternek, hogy "felejtsd el Wagnert, felejtsd el Csajkovszkijt… bármi is történjék, kövess engem! ", vagy amikor Stravinsky időről időre odaül a zongorához, és a saját műveit kezdi el kalimpálni. A rendező nemhogy zeneszerzőt nem ismert, de mintha az életben nem járt volna zenei színpad túloldalán. Ami abban az esetben, hogy filmet rendez erről, mégis csak ciki. De e jelenetek nélkül is elég kínos a film, és annyi haszna sincs, hogy megismernénk Stravinsky életét, személyét vagy munkásságát (bár a filmzenét rendesen kitömték vele), mert a meglehetősen egydimenziósra sikeredett figurának pusztán egy szűk évébe nyerünk betekintést, mely során történtekre (vagyis az egész kapcsolatra) nem is igen van bizonyítéka a történetíróknak.
Tehát a film nem más, mint egy vitatott kapcsolat, egy pletyka ábrázolása meglehetősen (de legalább sikertelenül) hatásvadász eszközökkel.