Időarányos Szabadság Kiadása: Gálffi László - Infostart.Hu
Azt magánerőből építi (becsatolandó a műszaki dokumentáció). A munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló helyére határozott időre más személyt alkalmazzon. Nem találtam arra rendelkezést, hogy a rendes szabit előbb ki kell-e venni, de úgy gondolom, hogy igen, különben miért folyamodna fizetés nélküli szabihoz. Üdv: Böbe
- Szabadság Kiadásának Szabályai | A Szabadság Kiadása – Blog | Rsm Hungary
- ÉVVÉGI HAJRÁ A MUNKAÜGYBEN | Kontroport Kft.
- László Gálffi | A legjobb filmek és sorozatok sFilm.hu
- Barabás Richárd – Wikipédia
Szabadság Kiadásának Szabályai | A Szabadság Kiadása – Blog | Rsm Hungary
Évvégi Hajrá A Munkaügyben | Kontroport Kft.
A nehezen induló, meg-meg-törő, végül szétfoszló fényes karriertörténet alig-alig lyuggatott, ám mindig a jelenből szőtt linearitása feltételezi, hogy a színről lelépő, halódó színész mindig az egykori, elmúlt stádiumoknak megfelelő kondícióban ölti fel magánélete és pályafutása elillant szerepeit. Mácsai Pál rendezése, Gálffi László alakítása státus és pillanat e kardinális kérdésére nem terjeszkedik ki. László Gálffi | A legjobb filmek és sorozatok sFilm.hu. Nem azt a férfit látjuk, akit még ma elvisz a Kaszás, és nem a régi életállomások árnyékát látjuk, hanem a megjegyzésre érdemes fragmentumok telivér verbalitású és gazdag testbeszédű újraalkotását. Nem egy haldokló feszíti meg utoljára az erejét a szinte apokaliptikus tisztánlátás érdekében (ez bizonyára drámai lehetne, dráma lehetne), csupán egy nyugdíjas, sértődött, bogaras fenomén találkozik közönségével. Gálffi a kezdéskor nemlét és semmi határán nyúlik el toprongyosan, a meztelen lábfej nem a hideg földtől didereg - és a végén is egy mogorván búbánatos vén komédiás húzódik vissza zugába (az egyetlen, árva gótikus ív alá).
László Gálffi | A Legjobb Filmek És Sorozatok Sfilm.Hu
Nagyjából az előadás feléig az építettség, a dinamizmus ugyanúgy tanúskodik a "külső szem" éleslátásáról, mint a magányos játékos erőfeszítéseinek sikeréről. A későbbi eseménysor esetlegesebb, macskakörmös, lankadtabb. Hatásos slusszpoén az óriási indián tolldísz előhalászása és felöltése (az Újvilágban többször turnézó Kean az őt törzsfőnökül választó huronok között keresett - s persze csak átmenetileg talált - menedéket). Ennek az epizódnak a monumentális groteszkuma viszont jórészt előkészítetlen: inkább látványosság, mintsem historikus és morális tanulság, ahogy a romantika művészideálja saját identitásának túlzó foka által lesz nevetségessé, kétségessé téve, esetleg negligálva a maga kialakította eszmény jelentőségét és jelentését. Az Edmund Kean a kiemelkedő formátumú ego maradandóságának és mulandóságának, illetve a színészi hivatás és oeuvre illékonyságának képlete. Barabás Richárd – Wikipédia. Nem bonyolult képlet. Érthető, érdekes - és megfejthetetlen.
Barabás Richárd – Wikipédia
(2009) - Mátyás király, r. Jancsó Miklós Társas játék - sorozat (2011) - r. Fonyó Gergely, Herendi Gábor Bevallott múlt - A Terror Háza Múzeum első tíz éve - dokumentumfilm (2012) - r. M. Nagy Richárd Szerepei az Örkény Színházban Mi újság múlt század?, 2001 Puskin: Borisz Godunov - Borisz cár, 2002. Dylan Thomas: a mi erdőnk alján - 2002. Barker: Jelenetek egy kivégzésből - Urgentio, 2002. Shakespeare: A hárpia megzabolázása - Petruchio, 2003. Ionesco: A kopasz énekesnő - Tűzoltóparancsnok, 2003. Ionesco: Különóra - A tanár, 2003. Csehov: Sirály - Dorn, orvos, 2004. Molnár Ferenc: Az üvegcipő - Sípos, 2005. Odüsszeusz Toursz - Odüsszeusz, 2005. Shakespeare: Vízkereszt vagy.... - Malvolio, 2006. Nyugat 2008-1908, 2008. Moliére: A mizantróp - Alceste, 2008. Julian Crouch - Phelim McDermott: Jógyerekek Képeskönyve - Dr Roboz, 2008. Virrasztó éji felleg, 2009. Bergman: Dúl-fúl, és elnémul - Carl Akerblom, 2010. Henrik Ibsen: Peer Gynt - Utas, 2012. Heinrich Mann: A Kék Angyal - Osvány, 2013.
Nem egy távozó, hanem egy penzionista, aki rendetlen ruházatához ma lusta volt cipőt venni. Ezzel a Thália-beli bemutató elvesztegeti e sokadik Kean-dráma sötétebb, morbidabb, abszurdabb lehetőségeit, s csak azokat a helyzetgyakorlatokat hagyja meg, melyekről előre borítékolható, hogy Gálffi remekelni fog bennük. Remekel is, bár nem az egész este folyamán, mert ahhoz még a kilencven perc is ismételgetően hosszadalmas. Az sem mindig előnyös, hogy - a rendezővel egyetértésben - Kean vitáit, afférjait, lázadásait majdhogynem "ráolvassa", átérti a saját színészi útjára: hosszas, várakozó, provokáló kíváncsisággal szemléli, vajon a sírkövekről is rég lemállott angol neveket, évszámokat a publikum behelyettesíti-e tegnapi és mai "bűnjelekkel". Nem kellően végiggondolt (ez tűnik ki a szép és tartalmas műsorfüzet egymásnak ellentmondó téziseiből is), hogy Gálffi Keanről beszél (róla legkevésbé, és mégis róla leginkább), önmagáról beszél (önmagáról leginkább, mégis a legkevésbé), valamiféle általános színészségről, színészsorsról beszél (igen is, nem is - ezért nemigen), esetleg arról az egyetemes emberiről beszél, amelynek morzsáit a nem zseni, nem színész, (még) nem leszerepelt néző is fölcsipegetheti az előadás asztaláról.