Köd Előttem Köd Mögöttem
Köd előttem, köd mögöttem, isten tudja, honnan jöttem, szél hozott, szél visz el, minek kérdjem: mért visz el? Sose néztem, merre jártam, a felhőknek kiabáltam, erdő jött: jaj, be szép! – megcibáltam üstökét. Jött az erdő: nekivágtam, a bozótban őzet láttam, kergettem, ott maradt, cirógattam, elszaladt. Szeged.hu - Köd előttem, köd mögöttem. Ha elszaladt, hadd szaladjon, csak szeretőm megmaradjon, szeretőm: a titok, ő se tudja, ki vagyok. Isten tudja, honnan jöttem, köd előttem, köd mögöttem, szél hozott, szél visz el, bolond kérdi, mért visz el?
Szeged.Hu - Köd Előttem, Köd Mögöttem
Egyik délután, fél négy körül, amikor elindultam otthonról, még csak szitált, viszont mire az erdőbe értem, már esett is az eső. Nem nagyon, de azért na. A nálam okosabbak biztos kinéztek jól az ablakon és látták, hogy a szürkület a sötét esőfelhőkkel nem sok jót ígér a szabadtéri programhoz és otthon maradtak. Én meg ott álltam az erdő szélén egyedül, meglehetősen tanácstalanul. Egyedül nem megyek be az erdőbe, ez biztos. Várok egy kicsit, hátha jön valaki. Ilyenkor? Ilyen időben? És igen. Vártam pár percet és már éppen lemondóan indultam volna haza, befordult a parkolóba egy autó az egyik gyalogló-futó társammal, akivel rögtön megállapítottuk, hogy igazán futni ugyan sosem tudtunk, inkább csak kocogás az, amit mérhetetlen lelkesedéssel és kitartással művelünk, ennek ellenére nyugodtan futóbolondnak lehet bennünket nevezni, pláne ilyen időben, és aki most itt meglát bennünket, biztos annak is tart. Mert ha már kijöttünk, nem megyünk haza, hanem elkezdjük és bevégezzük, amiért kijöttünk.
A ködös november az én hónapom. Ha azt játszanánk, hogy ki lehet választani egy hónapot a tizenkettőből és az a hónap tartson egész éven át, biztos, hogy a novembert választanám. Persze, ilyen játékot csak a hétéves tündérek és a négyéves manók birodalmában lehet játszani, a felnőttek ezt nem is érthetik, kivéve engem. Én ugyanis kiválóan értek a tündérek és a manók nyelvén, és ezt nem én mondom, hanem ők. Tehát a novembert választanám. Akkor is, ha reggeltől estig köd van, ha köd van előttem és köd van mögöttem, ha minden szürke és ráadásul még az eső is esik, vagy legalább szitál. Akkor is, ha a legtöbb embernek ilyenkor elmegy az életkedve. Az enyém ilyenkor csúcsra jár. Nem is kérdés, hogy a futópályára ugyanúgy kijárok, mint eddig. A hozzám hasonló – vagyis inkább én szeretnék hozzájuk hasonló lenni – megszállott futók rendre ott vannak, megszállottan róják a köreiket és amikor meglátjuk egymást, integetve köszönünk. Napok óta nagy köd van mifelénk, egész nap megmarad, szinte egyfolytában szitál is.