Legendák Mondák Nagy – Magyarországból – Szent László Forrása – Mátraháza Legendája – Itt Honról Haza
- Semmit, - felelt az idegen király, - csak azt mondd meg nekem, messze van-e az a tündérvár, én oda akarok menni feleséget venni. Ide már nem nagyon messze van, majd elviszen az én táltosom, felelt a király. Ezzel felült az idegen király a táltos hátára s egy félóra alatt odavágtatott. A rozmaring előtte ment, az arany madár fölötte repült. Mikor odaértek, gyászba volt borítva az egész tündérvár. - Miért van ez, kérdé a király. Feleltek rá a tündérek: - Mert a legszebb leány, a tündérek királynéjának testvére, az üveg királyné miatti bújában, fehér liliommá változott. Kérte az idegen király a tündéreket, vezetnék el őt ahhoz a fehér liliomhoz. A tündérek elvezették. A rozmaring ekkor is előtte ment, még pedig előre szaladt, a mint a fehér liliomhoz ért, hirtelen megállt és földig meghajolt előtte, a kis aranyos madár pedig rászállott. 1Királyok | 2. fejezet - Dávid végakarata és halála. A fehér liliom is neki rázkódott s olyan gyönyörű leány lett belőle, kinek párja hetedhét országon nem találtatott. A király odament hozzá, megkérte kezét, holtig egymáséi lettek.
A Liliomleány
Összegyűjtötte hát a király a temérdek lányokat palotájába, a mennyi csak fért, s mindenik mellé egy egy katonát állított, kiknek az volt kötelességök, hogy a magok úrlányainak nevét az asztalon levő gyöngyökből rakják ki; a gyöngyök azé lesznek, ki előtt a rozmarinszál meghajol; ha pedig senki előtt sem hajol meg, mindeniké a maga neve. A mint ott ülnek sorban, jön a király, kezében hozva a rozmarinszálat. Végig viszi a leányok előtt, de az egyik előtt sem hajolt meg. Másnap megint más leányokat, szebbnél szebbeket gyűjtetett össze, de a rozmarinszál akkor sem hajolt meg egy előtt se. Harmadik nap szinte ugy lett, akkor sem hajolt meg a rozmarinszál. Mit csináljon most már; gondolkozék magában, hol keresse fel élete párját. A mint így tűnődött éjszaka, látja, hogy valami suhan be az ablakon s egyenesen a rozmarinra száll, s elkezd szépen beszélgetni hozzá. A liliomleány. Én a királynak háladatossággal tartozom, mert ő engemet már kétszer szabadított meg a sólyom körmei közül, igy beszélt a kis aranyos madár, mert a volt, a mi az ablakon besuhant; most lefizethetném adósságomat, el tudnám vezetni azon leányhoz, ki előtt te meghajolsz.
1Királyok | 2. Fejezet - Dávid Végakarata És Halála
Sok szép történet ismert Szent László királyunkról. Most a mátraházi vízfakasztás legendáját meséljük el. borítókép: Szent László herma Még alig heverte ki az ország a belső pártvillongásokat, a sorozatos trónviszályokat, amikor máris újabb baj szakadt reá. A Moldvában és a Havasalföldön élő nomád kunok vad és kegyetlen lovascsapataikkal betörtek a keleti határokon. Amerre csak vonultak, raboltak, fosztogattak, nem kímélték az immáron békés földművelő magyarok házait, barmait, terményeit, sőt nemritkán az életét sem. Bizony, nagy elkeseredés lett úrrá az országon. Maga a Mátra-vidék is ugyancsak megszenvedte a kóborló kunok garázdálkodásait. Ebben az időben a daliás I. László ült a trónon, akit az egyház kegyességéért, valamint számos nemes tettéért később szentté avatott. A hatalmas, szálfatermetű uralkodónak hamarosan a fülébe jutott a kunok támadása, garázdálkodása. Nem is tétlenkedett sokáig, hanem amilyen gyorsan csak tudott, hadat gyűjtött, és meg sem állt véle a Mátra aljáig. Mindez egy forró, tikkasztó nyáron történt, amikor az amúgyis vízben szegény Mátrában kiszáradtak a patakok, elapadtak a források.
6 Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel menjen a koporsóba. 7 De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem. 8 És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, aki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel; 9 Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba. 10 Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában. 11 Az idő pedig, amelyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig. 12 Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székibe, és megerősödék az ő királyi birodalma felette igen.