Petőfi Sándor: Pató Pál Úr
Érdekes módon Pató Pál úr személyében Petőfi nemcsak a lusta, elszegényedő földbirtokost figurázta ki, akire ősei nagy vagyont hagytak, még sincs semmije, hanem a vers végén mintegy csattanóként kihangsúlyozza, hogy az, ami Pató Pál úrnak legnagyobb hibája, az egész magyarságnak nemzeti karakterjegye: De ez nem az ő hibája; Ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó: "Ej, ráérünk arra még! " Maró gúny érezhető abban, hogy Pató Pál úr azért nem hibás, mert nemcsak ő ilyen, hanem minden magyar… Hiszen ez, ha így is volna, természetesen nem mentség a számára. Pató Pál alakjában Petőfi az átlag magyar földbirtokost akarta kifigurázni, tehát Pató Pál nem népi figura, hanem kisnemes vagy bocskoros nemes. Ugyanakkor az is hangsúlyt kap a versben, hogy Pató Pál úr magyar nemes (a költő talán úgy gondolta, más országokban nem ilyen a nemesség, mint nálunk). Ezek szerint Petőfi a lustaságot és a halogatást nemcsak osztályjellemzőnek tekintette, hanem etnikai jellemzőnek is, jellegzetesen magyar karakterjegynek.
Pató Pál Úr Vers
Pató Pál úr legendája. Hídlap, 2011. június 6. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. Petőfi Sándor: Pató Pál úr - Halász Judit előadásában - YouTube Ráadásul állást is kap a Pesti Divatlapnál. Korai versei elsősorban népies dalok voltak, melyek keresetlen őszinteségük és közvetlen, természetes hangjuk révén hamar közkedveltté váltak a nép körében is. Helység kalapácsa: a korabeli szalonok szentimentális líráját utánozza, parodizálja (dagályosság, érzelgősség, finomkodás) => "Így írtok ti... " János vitéz: a népnek - a nép nyelvén => "... így írok én! " Irodalmi szerepvállalásának mozgatója kezdetektől a népiesség. Eleinte népiessége ösztönös (A népiességet nem lehet tanulni - vallja-, mert a benne rejlő intuitív azonosulás a néppel s a népi eszmével nem sajátítható el), majd politikai szerepvállalásával párhuzamosan tudatossá válik. Versek: A természet vadvirága Válság és tettvágy 1844-ben A természet vadvirága c. versében még magabiztosan áll ki azokkal szemben, akik költészetének egyszerűségét és ösztönösségét támadják, ám 1845-ben versei hirtelen elkomorulnak.
Pató Pál Úr Vers La Page
2017. nov 26. Éppen 170 évvel ezelőtt 1847. novemberében írt Petőfi Sándor a lustaság, a magyar nemtörődömség megtestesült alakjáról a nemesi Pathó Pál úrról. Ideidézem: PATÓ PÁL ÚR Mint elátkozott királyfi Túl az Óperencián, Él magában falujában Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet, Ha egy ifjú feleség... Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még! " Roskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel Már tudj' isten hol szalad; Javítsuk ki, mert maholnap Pallásról néz be az ég... Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még! " Puszta a kert, e helyett a Szántóföld szépen virít, Termi bőven a pipacsnak Mindenféle nemeit. Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék?... Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még! " Hát a mente, hát a nadrág, Ugy megritkult, olyan ó, Hogy szunyoghálónak is már Csak szükségből volna jó; Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég... Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még! " Életét így tengi által; Bár apái nékie Mindent oly bőven hagyának, Soha sincsen semmije.
Pató Pál Úr Vers Les
Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2016. feb 25. 15:17 A Pató Pál úr című Petőfi vers ihlette dalhoz Diaz szolgáltatta a zenei alapot, a szellemes és sokszor önkritikus szöveget pedig Fura Csé, Fluor Tomi, Halott Pénz, és a Szavak Forradalmának egyik újonca, a Punnany Massifból ismert Meszes Balázs (alias Meszka) jegyzi. Érdemes belehallgatni. Persze nem sürgő, ráérünk arra még... Fluor Tomi Pató Pál úr Diaz Punnany Massif Meszes Balázs Pilvaker Fura Csé Halott Pénz
Nincs tehát legelésző juhnyáj, melynek mozgása megszólaltatná a kolomp méla hangját, nincs ott a pásztorlegény a legelőn, ahol nyáron a "kesergő" hangú sípját szokta fújni, nem dalolnak a madarak, nem harsog a haris a fű között, még a prücsök (tücsök) sem hegedül. Nem véletlen, hogy Petőfi pont a hangok hiányára, a nyomasztó csendre hívja fel a figyelmet: az élet velejárója ugyanis a mozgás, a mozgás természetes kísérőjelensége pedig a hang. A hangtalanságot tehát a pezsgő élet és a mozgás hiánya eredményezi. A hangtalanság, az élettelenség és a mozdulatlanság jellemzi az emberi környezetet végig a vers folyamán. Miközben Petőfi erről a nagy némaságról ír, a felsorolás révén mégiscsak elénk idézi mindazt, ami nyáron benépesíti a pusztát. A hangutánzó szavak (kolompjával, sípjával, harsogó haris, prücsök) segítségével a nyári hangok hallhatóvá válnak. A költő tehát az élettelenséget az élet, a némaságot pedig a hangok ábrázolásával adja vissza. A negatív leírás eredményeként a 2. versszakban válik végleg uralkodóvá a vers elégikus alaphang ja, amit a "kesergő" és a "méla" szavak hangulata is érzékeltet.