István Tóth Potya

Szakmai pedigréje szinte kifogástalan volt, WM-rendszer ide, 1939-es MLSZ-állásfoglalás oda. A szög persze hamar kibújt a zsákból. Tóth Potya Istvánnal az volt a gond, hogy "dribler", azaz a Nemzeti Sport szerint ügyeskedő. Márpedig, "ma a vitéz Béldy Alajos országos vezető által irányított sportkorszakba kerültünk, amelynek a célja az ifjúság testi és jellembeli nevelése. Határozott, bátor, férfias, egyenes, a »placcra bátran kiálló« férfiakat akarunk nevelni, akik kertelés nélkül vallják felfogásukat, akik nyíltan mondják: »Ez a bará­tom, ez pedig az ellenségem! «, akik nem jobb kézzel vakarják meg a bal fülüket. " Tóth Potya ezek szerint jobb kézzel vakarta... Tóth onnan kapott támogatást, ahonnan leginkább várhatta: a Ferencvárostól. Dimény Lajos, a zöld-fehérek mestere a Képes Sportban kelt az egykori Fradi-tréner védelmére: "A kapitányságra Pataky Mihályt is kiválóan alkalmasnak vélem, de egy személyben nem ta­lálhattak volna Tóthnál jobb megoldást. Mert Potya mindenhez ért, ami ebben a szakmában fontos s amellett tisztában van a játékos lelki világának legkisebb rezdülésével is – mondja Dimény.

Tóth Potya István Neve Is Felkerült Az Embermentők Márványtáblájára | Demokrata

S hát az a nyelvi zamat és ízvilág, ami minden mondatából árad! A két világháború közötti Budapest sportnyelvébe visz minket vissza ez a kötet, hála Budapest Főváros Levéltárának és a Ferencvárosi Torna Clubnak, hogy ezt a becses kincset számunkra prezentálta. S ha eddig az edzésnaplókról beszéltem, hadd méltassam azokat, akik e könyv kiadásán dolgoztak. A könyvet szerkesztette, az előszót és a napló magyarázó szövegét Rácz Attila írta, aki a kiadványban Tóth Potya István életét is összefoglalja egy tanulmányban. Sipos András Futball és társadalom Budapesten – Tóth Potya István korában címmel írt egy értekezést, míg Vincze József a magyar labdarúgás 1920-as évekbeli történetét dolgozza föl. Az FTC 1920-1933 közötti történetét Tobak Csaba dolgozta föl egy sok-sok képpel illusztrált, alapos tanulmányban. Tóth Potya István Ennyi bevezető után kezdődnek maguk az edzésnaplók a 63. oldaltól a 241. oldalig, majd a kötet a csapatösszeállításokkal, a naplókban említett játékosok életrajzával (összeállította: Rácz Attila és Vincze József), továbbá a rövidítések jegyzékével zárul.

Tóth Potya István, Az Elismert Embermentő | Egerhírek

Egy élet megörökítetett pillanatai (Budapest, 1985). Zsebben-talalt-szemuveg-es-ora-segitett-azonositani-az-edzomartirokat -. (Hozzáférés: 2020. április 11. ) Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018 Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. 1977. ISBN 963-253-501-4 m v sz Magyar keret – 1912. évi nyári olimpiai játékok - labdarúgás 1 Domonkos 2 Rumbold 3 Payer 4 Bíró Gy. 5 Károly 6 Blum 7 Sebestyén 8 Bodnár 9 Pataki 10 Schlosser 11 Borbás 12 Zsák * 13 Révész * 14 Bródy * 15 Szury 16 Vágó A. 17 Fekete 18 Kertész II * 19 Tóth Potya * Szövetségi kapitány: Herczog Ede *nem lépett pályára m v sz Ferencvárosi TC (labdarúgás) – Vezetőedzők Tóth Potya (1926–30) • Blum (1930–37) • Bródy (1937) • Sándor (1937) • Rauchmaul (1937–38) • Hlavay (1938–39) • Dimény (1939–42) • Tóth Potya (1943) • Schaffer (1943–44) • Berkessy (1944) • Szabó (1945) • Urbancsik (1945–46) • Dimény (1946–47) • Opata (1947) • Lyka (1948–50) • Vadas (1950) • Urbancsik (1951) • Deák (1952–1953) • Sós (1953–57) • Csanádi Á.

Nekünk Tóth István személye ellen semmi kifogásunk. Vele mint az Elektro­mos edzőjével a legjobb barátság­ban voltunk. Tudomásul vettük, hogy neki a rendszer kérdésében más a véleménye, és hogy volt csa­patát, az Elektromost nem abban a rendszerben játszatja, amelyet im­már legtöbb csapatunk játszik. Tisz­teltük is Tóth István meggyőződé­sét, hogy erősen és következetesen ragaszkodik ahhoz, amit ő jobbnak tart. Nem is kívántuk és most sem kívánjuk, hogy változtasson meg­győződésén. Amíg Tóth István csak az Elek­tromos edzője volt, tisztán magán­ügy volt, hogy milyen rendszert tart jónak. Ez kizárólag Tóth István és az Elektromos ügye volt, amikor azonban őrá bízták a válogatottat, akkor már nem közömbös magán­ügy, hogy mi a meggyőződése, nem közömbös, hogy a válogatott körüli teendőket olyan ember látja el, aki más rendszer híve, mint amit a vá­logatott csapat játszik. Nem fogad­hatjuk el az MLSZ-nek azt az indo­kolását, hogy a megbízatás csak ideiglenes és átmeneti. Ez a körül­mény egyáltalán nem ment fel ben­nünket a bírálat kötelessége alól.