István Tóth Potya
Szakmai pedigréje szinte kifogástalan volt, WM-rendszer ide, 1939-es MLSZ-állásfoglalás oda. A szög persze hamar kibújt a zsákból. Tóth Potya Istvánnal az volt a gond, hogy "dribler", azaz a Nemzeti Sport szerint ügyeskedő. Márpedig, "ma a vitéz Béldy Alajos országos vezető által irányított sportkorszakba kerültünk, amelynek a célja az ifjúság testi és jellembeli nevelése. Határozott, bátor, férfias, egyenes, a »placcra bátran kiálló« férfiakat akarunk nevelni, akik kertelés nélkül vallják felfogásukat, akik nyíltan mondják: »Ez a barátom, ez pedig az ellenségem! «, akik nem jobb kézzel vakarják meg a bal fülüket. " Tóth Potya ezek szerint jobb kézzel vakarta... Tóth onnan kapott támogatást, ahonnan leginkább várhatta: a Ferencvárostól. Dimény Lajos, a zöld-fehérek mestere a Képes Sportban kelt az egykori Fradi-tréner védelmére: "A kapitányságra Pataky Mihályt is kiválóan alkalmasnak vélem, de egy személyben nem találhattak volna Tóthnál jobb megoldást. Mert Potya mindenhez ért, ami ebben a szakmában fontos s amellett tisztában van a játékos lelki világának legkisebb rezdülésével is – mondja Dimény.
- Tóth Potya István neve is felkerült az embermentők márványtáblájára | Demokrata
- Tóth Potya István, az elismert embermentő | EgerHírek
Tóth Potya István Neve Is Felkerült Az Embermentők Márványtáblájára | Demokrata
S hát az a nyelvi zamat és ízvilág, ami minden mondatából árad! A két világháború közötti Budapest sportnyelvébe visz minket vissza ez a kötet, hála Budapest Főváros Levéltárának és a Ferencvárosi Torna Clubnak, hogy ezt a becses kincset számunkra prezentálta. S ha eddig az edzésnaplókról beszéltem, hadd méltassam azokat, akik e könyv kiadásán dolgoztak. A könyvet szerkesztette, az előszót és a napló magyarázó szövegét Rácz Attila írta, aki a kiadványban Tóth Potya István életét is összefoglalja egy tanulmányban. Sipos András Futball és társadalom Budapesten – Tóth Potya István korában címmel írt egy értekezést, míg Vincze József a magyar labdarúgás 1920-as évekbeli történetét dolgozza föl. Az FTC 1920-1933 közötti történetét Tobak Csaba dolgozta föl egy sok-sok képpel illusztrált, alapos tanulmányban. Tóth Potya István Ennyi bevezető után kezdődnek maguk az edzésnaplók a 63. oldaltól a 241. oldalig, majd a kötet a csapatösszeállításokkal, a naplókban említett játékosok életrajzával (összeállította: Rácz Attila és Vincze József), továbbá a rövidítések jegyzékével zárul.
Tóth Potya István, Az Elismert Embermentő | Egerhírek
Egy élet megörökítetett pillanatai (Budapest, 1985). Zsebben-talalt-szemuveg-es-ora-segitett-azonositani-az-edzomartirokat -. (Hozzáférés: 2020. április 11. ) Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018 Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. 1977. ISBN 963-253-501-4 m v sz Magyar keret – 1912. évi nyári olimpiai játékok - labdarúgás 1 Domonkos 2 Rumbold 3 Payer 4 Bíró Gy. 5 Károly 6 Blum 7 Sebestyén 8 Bodnár 9 Pataki 10 Schlosser 11 Borbás 12 Zsák * 13 Révész * 14 Bródy * 15 Szury 16 Vágó A. 17 Fekete 18 Kertész II * 19 Tóth Potya * Szövetségi kapitány: Herczog Ede *nem lépett pályára m v sz Ferencvárosi TC (labdarúgás) – Vezetőedzők Tóth Potya (1926–30) • Blum (1930–37) • Bródy (1937) • Sándor (1937) • Rauchmaul (1937–38) • Hlavay (1938–39) • Dimény (1939–42) • Tóth Potya (1943) • Schaffer (1943–44) • Berkessy (1944) • Szabó (1945) • Urbancsik (1945–46) • Dimény (1946–47) • Opata (1947) • Lyka (1948–50) • Vadas (1950) • Urbancsik (1951) • Deák (1952–1953) • Sós (1953–57) • Csanádi Á.
Nekünk Tóth István személye ellen semmi kifogásunk. Vele mint az Elektromos edzőjével a legjobb barátságban voltunk. Tudomásul vettük, hogy neki a rendszer kérdésében más a véleménye, és hogy volt csapatát, az Elektromost nem abban a rendszerben játszatja, amelyet immár legtöbb csapatunk játszik. Tiszteltük is Tóth István meggyőződését, hogy erősen és következetesen ragaszkodik ahhoz, amit ő jobbnak tart. Nem is kívántuk és most sem kívánjuk, hogy változtasson meggyőződésén. Amíg Tóth István csak az Elektromos edzője volt, tisztán magánügy volt, hogy milyen rendszert tart jónak. Ez kizárólag Tóth István és az Elektromos ügye volt, amikor azonban őrá bízták a válogatottat, akkor már nem közömbös magánügy, hogy mi a meggyőződése, nem közömbös, hogy a válogatott körüli teendőket olyan ember látja el, aki más rendszer híve, mint amit a válogatott csapat játszik. Nem fogadhatjuk el az MLSZ-nek azt az indokolását, hogy a megbízatás csak ideiglenes és átmeneti. Ez a körülmény egyáltalán nem ment fel bennünket a bírálat kötelessége alól.