Ne Jöjj El Sírva Síromig Vers

Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál. (Mary Elizabeth Frye)

Főoldal | Negyere

Síromnál sírva meg ne állj, nem vagyok ott, nincs is halál. Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál. ' Mary Elizabeth Frye Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!

Vihar És Napsütés: Mary Elizabeth Frye: Ne Jöjj El Sírva Síromig

Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál. Do not stand at my grave and weep, I am not there; I do not sleep. I am a thousand winds that blow, I am the diamond glints on snow, I am the sun on ripened grain, I am the gentle autumn rain. When you awaken in the morning's hush I am the swift uplifting rush Of quiet birds in circling flight. I am the soft star-shine at night. Do not stand at my grave and cry, I am not there; I did not die. (Mary Elizabeth Frye)

Ne Jöjj El Sírva Síromig…… | Annika

Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál

Ott Vagyok A Reggeli Csendben, A Könnyed Napi Sietségben... - Egy Az Egyben

​ Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál.

1. Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott. De ott vagyok az ezer szélben, mi fú. Én vagyok a gyémántcsillogás a havon. Én vagyok a napfény az érett gabonán. Én vagyok a szelíd őszi eső. Amikor felébreszt a reggeli zsivaj, ott vagyok minden hangban Veletek, A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely rátok süt az éjszakában. 2. Sírni e hantnál nincs okod, Nem alszom és nem fekszem ott! Vad szelek szárnyán utazom, Gyémántfény vagyok a havon, Érett kalászon napsugár, Lágy őszeső, amint szitál. Reggeled csendjén rebbenő, Szelíd madarak röppenő, Kőröző szárnycsapása. Csillagezüst az éjszakában. Nem haltam meg, nem fekszem ott. 3. A sírom szélén sírva ne állj, Nem alszom ott, rám ott ne várj. Vagyok szállingózó puha hó, S ezer szárnyas szél, tomboló. Vagyok a simogató eső, Búzamag, szárba szökkenő. Vagyok a pirkadat csendje, Vonuló madarak kavargó rendje, Mely igéző bájjal úgy ragyog, Mint ezer csillag, s mind én vagyok. Vagyok a virágnak világa, Tisztaszoba meleg magánya.

July 4, 2024