Európa A Magasból
(Költői levél Tandori Dezsőhöz) Idézetek műfordításaiból [ szerkesztés] Nézz végig régi tetteim során: Hány hőst küldtem halálba túl korán. Te hozzájuk képest kismiska vagy. Nyughass, és hallgass el, de jókor ám; Tanácsolom, Villon, húzd meg magad. ( Villon: Védekezés a sors nevében) VII. Elválnom bármilyen nehéz, A szükség távozásra int. Mást vár szüretre már a méz, Szerény véleményem szerint; Nincsen Boulogne-ban sóshering, Mely, mint a kedvem, oly aszott. Keserves ügy. De rám tekint Talán Isten, ha zajt csapok. ( Villon: A Kis Testamentum) Közelg a perc, mikor lágy szárán imbolyogva ontja minden virág a szent tömjénszagot; járják az est legét a hangok s illatok; valcer bús dallama, epedés kába sodra! Ontja minden virág a szent tömjénszagot; felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna; Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt. ( Charles Baudelaire: Esti harmónia) Felhasznált forrás [ szerkesztés] Kálnoky László. összegyüjtött versek (1932-1978). Magvető Könyvkiadó, Budpest. Európa a magasból online. 1980. Francois Villon összes versei.
Itt A Toplista: Európa Élén A Magyar Gazdaság : Hungary
A Wikiszótárból, a nyitott szótárból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Magyar Kiejtés IPA: [ ˈmɒdaːrbɛrkɛɲɛ] Főnév madárberkenye ( növénytan, fa) A madárberkenye ( Sorbus aucuparia) a rózsafélék családjába tartozó növényfaj. A dombvidékektől a havasokig megtalálható, egész Európában elterjedt, a nyirkos, savanyú erdőket kedveli, de városokban díszfaként is ültetik. Itt a toplista: Európa élén a magyar gazdaság : hungary. A 15 m magas fának karcsú koronája, és felfelé törő ágrendszere van. Kérge szürkés, sima, levelei sötétzöldek, páratlanul szárnyaltak, a levélkék ferde vállúak, erősen fogazottak. Virágai lapos bogernyőben nyílnak, melyből kerek termései, élénkvörös színre érnek be. Etimológia madár + berkenye
A pap gyötrődve vádolja a saját gyengeségét, hogy nem tud változtatni a falu életén, a tanító pedig egyre fonnyadó, halódó reménykedéssel gondol a társadalmi forradalomra. Ilyen az élet? – kérdezi az olvasó a könyv végén. Nyilván ilyen, illetve, helyesebben: ilyen is. Martin du Gard e regényének világszemlélete a polgári pesszimizmus, bizonyos fokig úgy, mint Flaubert-é és Zoláé. Komor és nyomasztó állóképet ad a társadalom egy szektoráról, ellentétben a francia baloldal két nagy regényírójával, Aragonnal és Malraux-val, akik összképre törekednek, és a nagy társadalmi hatóerőket mozgásban, összeütközés közben mutatják be. Az ő világképük tragikus, de nem kietlen. A Vén Európá -ból viszont reménytelenség árad, az elkeseredetten szkeptikus polgári önkritika mély szomorúsága. De a könyv mégsem hat siváran. Martin du Gard írói zsenialitása magasan a tárgy fölé emelkedik. Elnyom minden fölösleges, aprólékos részletet, csodálatos fényerejű villanásokkal dolgozik, olyan, mint egy nagyszerű varázsló, aki egy pillanat alatt ugrasztja elénk a sötétből a legmeglepőbb látomásokat.