Folyovizi Uszos Szeretlek

Köszöntöm horgásztársaimat! Biztos vagyok benne, hogy most szinte a lehetetlenre vállalkozom, mert egyetlen leckében próbálom meg összefoglalni azokat a legalapvetőbb ismereteket, amelyek a folyóvízi úszós horgászatban segítenek eligazodni. Azért érzem úgy, hogy bajban vagyok, mert a folyóvízi úszós horgászat nem csupán sokszínű és izgalmas lehetősége a halfogásnak, hanem sokakkal egyetértve, az én véleményem szerint is, ez az úszózás legnehezebb része, és olyan kicsi kis finomságok tömegétől van át meg átszőve, amelyek mind döntően befolyásolják a sikerességét. Folyovizi uszos szeretlek . A részletek kitárgyalásához pedig egy újság is kevés volna, hát még két oldal. De vágjunk bele! Azt hiszem kijelenthetem, hogy a folyóvízi úszós horgászat nagyon intenzív, kiemelkedően hatékony és folyamatos aktivitást követelő módszer. Hitem szerint akkor tudjuk a halak legjellemzőbb tartózkodási helyeit a legeredményesebben meghorgászni, ha valamilyen szinten képesek vagyunk a szerelékünket kontroll alatt tartani, illetve vezetni.

A gömbölyű úszóknál meg kell említeni, hogy bármely gyártónak, bármilyen festésű az úszója, a nagytestű halak fogásánál előbb-utóbb belevághat a zsinór az úszótestbe. Ennek az elkerülésére belső (4. kép) vagy központi (5. kép) zsinórvezetéses úszókat kell választani, amelyek kiválóan állják a nagy terheléseket is. A forgástest alakú úszókat – tapasztalataim szerint – úgy kell kisúlyozni, hogy az antenna egyharmada legyen víz alatt. Az ilyen ólmozástól lesz antennán vezethető a szerelék, de visszatartva sem fog nagyon kiemelkedni az úszótest teteje a vízből. Még simábban vezethető az úszó, ha az antenna tövénél egy szilikoncsövecskével rögzítjük a zsinórt. Azt szoktuk mondani, hogy folyóvízen lényegesen több múlik a kézen, mint az állóvízi horgászatnál, ahol korlátozott és kevésbé aktív a csalivezetés. És akkor térjünk át a laposúszós horgászatra. A laposúszós horgászat legnagyobb előnye, hogy gyors vízfolyás esetén is megállított, vagy csak nagyon-nagyon lassan engedett, nyugodt csalit tudunk felkínálni.

2009. 10:40 Sziasztok!! Mivel én is Dunai horgász szerettem nagyon usztatni egy 6m osztom Koko véleményét addig fogtam 10 kilót mire a fenekesek 1-2 kiló tudni kell hova leülni és folyamatos etetés minden napos. És ahoz nem kell mély már van 1-1, 5 méter elég bőven. Főleg ha törésvonalban nem egyszerü az uszózás a folyón ha nagyobb a sodrás. 2009. 10:53 Sziasztok! Általában a hazai folyókon a 8-10 grammos úszót már elég szépen meg lehet "állitani", de ha erősebb a sodrás, akkor bátran fel lehet rakni 14-16 a koncentrált alapozó etetés, amire a horgászat során folyamatosan ráetetni általában beáll a hal (előbb az apraja, majd jönnek a szebbek), és lehet is őket apritani. 2009. 12:35 jpmbela! Szerinted egy libatoll uszó kb 15cm hosszu hány gramos?? mert én mindég olyannal usztattam, Ólmozása kb4-6 gram max. 18-as zsinor én nics előkézve. És had ne mondjam nincs az a gyári uszó ami azt megveri. Egy a lényege kicsit tul kell sulyozni és bottal szépen rálehet tartani ugy hogy szinte 1-2 cm látszik ki a vizbő kapás van vagy elmeriti vagy feltolja az uszót kinek biztos még valaki a 10.

14 gramos uszón azt sem látja hogy kapás van addig ezzel a toll uszóval fog az ember 5x annyit. Jó kézben kell lenni annyi titka ha gondoljátok lefotó mindég lefujom mezosárga festékkel és nagyon jól lehet látni. 2009. 16. 01:45 Gimmo! A liatoll valoban kivalo uszo, de erosebb sorasba nem mesz vele sokra, foleg ha csak a duplatestu uszo allja meg a helyet, mivel ha fenek kozelebe usztatsz, a meder egyenletlensege miatt, az olom neha eleri a feneket, es az uszo ilyenkor a sodras miatt megbizhatatlan, ha nem eleg libatoll kb 2-3 gramm olmot nem mindig eleg. tapasztalatom szerint, erosebb sodrasban, 5-6 grammos uszot jobb hasznalni, mivel jobban allja a csendesebb helyen, vagy visszafele aramlo vizben, a toll, vagy sultuske uszo verhetetlen. legjobb folyovizi uszo, a duplatestu, ek alaku uszo. 2009. 09:53 Gimmo! Sajnos még nem volt rá lehetőségem libatoll úszóval horgászni, ellenben a match úszóim pávatoll úszók, ami nagyon kiváló. Ellenben a 14grammos úszót ha jól súlyozod, akkor a legapróbb kapást is észreveszed (elég sok párcentis küllőt sikerült már fognom vele keszegezés közben), mivel a hal kapáskor nem érez ellenállást, nem úgy mint a túlsúlyozott libatollnál amikor emeli a hal a plusz súúgy azért kell nagyobb teherbirású úszót használni minél erősebb a sodrás, hogy visszatartásnál a csali fenék közelben maradjon, ne a fenék felett 40-50cm-rel.

A kisúlyozás – amelynek összeállítása gyakran nagyon hasonló a gömbölyű úszós rakós botos szerelékhez, de talán a láncba rendezett ólmozás a legjobb – mértékét az adott vízen próbaúsztatásokkal lehet helyesen beállítani. Ideálisnak akkor mondható a finomhangolás, ha úgy végigbukdácsol a szerelékünk a fenéken, hogy közben az antennából egy-másfél centi látszik ki. Kisebb sodrás esetén a kissé nyújtott, felül vékonyabb úszókat is tökéletesen vezethetjük, de nagyobb sodrás esetén célszerűbb répaformájú úszókat választani (7. kép), amelyekkel jól kihasználhatjuk a víznyomás leszorító erejét. Igaz, ennek az az ára, hogy csorbul az érzékenység. Egy apró, de hatékony trükk a szerelék vezetésénél: amikor a legjobb szakaszra ér az úszónk, ne a dobról lepergő és ujjunkkal fékezett zsinórral engedjük (8. kép), hanem kövessük a botspiccel, hogy még simább legyen a csali haladása. Ne felejtsük, hogy ezt hosszabb bottal hatékonyabban tehetjük meg. Most azzal köszönök el, hogy reményeim szerint hamarosan újra találkozhatunk.

Tehát ott, és úgy, ahogyan azt a nagy testű halak a legjobban szeretik a vízfenéken. Ez azért lehetséges, mert a laposúszónál nincs jelentős keresztmetszet, amire a víznyomás hatni tudna, tehát sokkal nyugodtabban viselkedhet, mint a gömbölyű úszók. Egy jól összeállított szerelékkel, és megfelelő méretű úszóval eredményes csalivezetést lehet produkálni, ha a laposúszónkat úgy súlyoztuk ki, hogy az antennájából maximum egy centi áll ki a vízből, amikor teljesen szabadon, vízközt úszik a szerelék. Ez valójában egy minimális túlsúlyozása az úszótestenek, hiszen az néhány centivel a víz alatt helyezkedik el. Ilyenkor, ha az áramlásnak és mélységnek megfelelő méretű úszót választottunk, akkor antennára vezethetjük, vagy antenna tőre állíthatjuk meg a szereléket. Ahhoz azonban, hogy a laposúszóban rejlő lehetőségeket teljességgel ki lehessen használni, elengedhetetlen legalább egy jelzőólom használata, amelynek nem szabad túlságosan kicsinek lennie. Ennek az a szerepe, hogy a csalit és az előkét a fenéken tartsa, vagy süllyessze oda vissza, ha fellibbentettük.