Levél A Fiamnak
Minden rendben, mert látom, milyen elképesztően kedvesen és figyelmesen fordulsz mindenki felé, akivel kapcsolatba kerülsz. Legyenek azok rég nem látott, szinte idegen rokonok, kisbabák, nénik, akik az utcán ismeretlenül arra kérnek, hogy segíts nekik cipelni a csomagjukat, elesett hajléktalanok, kutyák, utcazenészek vagy éppen a nővéred. Akiben szintén tombolnak a hormonok, de mindig megnyugtatod vagy megnevetteted őt. Attól függ, épp mire van a legnagyobb szüksége. Minden rendben, mert a suliban a lányok ugyan versenyeznek a kegyeidért, de te mindenkivel ugyanolyan kedves vagy, és senkinek nem töröd össze a szívét. Pieris • Próza, Ezek vagyunk, Levél a fiamnak! • Költészet, irodalom. Pontosan tudod, milyen egy összetört szívű nő mellett az élet, és azzal is tisztában vagy, hogy az érzelmekkel nem lehet játszani. Mégis féltelek, mert azt is látom, hogyan veszi el az iskolarendszer napról napra a kedved attól, hogy megtapasztalhasd: a tudás érték, a kíváncsiság jó, a tanulás pedig mindig megtérül. Féltelek, mert nem tudom, meddig tart ki az érzékenységed, és mikor kerülsz olyan környezetbe, ahol az érzékenységet gyengeségnek titulálják.
Pieris • Próza, Ezek Vagyunk, Levél A Fiamnak! • Költészet, Irodalom
Félek, hogy megkeményítenek azok a farkastörvények, amelyek az ilyesfajta közösségeket uralják. Féltelek, mert ugyan tudom, mennyire teherbíró vagy, és milyen stabil az értékrended, de azt is látom, hogy a virtuális világ lassan téged is behálóz, és hiába mondtam már el ezerszer, mennyi veszély leselkedik rád, nem lehetek ott veled minden pillanatban, hogy megvédjelek. Féltelek, mert nemsokára el kell engednem a kezed. Önkéntelenül még most is a kezed felé nyúlok, ha együtt kelünk át az úttesten, de visszafogom magam. Meg kell tanulnod, milyen az, amikor magára vigyáz az ember. Olyan forrófejű vagy néha, drága kisfiam! Nagyon sokat beszélgetünk mostanában arról, hogy milyen lesz az életünk, amikor te már felnősz, én pedig megöregszem. Már jócskán elmúltam negyven, amikor te megszülettél, jövőre ötvenöt leszek. Szóval nincs is olyan messze az az öregkor. Nem mondom, hogy nincs bennem szorongás a jövő miatt. Egyrészt félek attól, hogy a Föld élhetetlenné válik néhány évtized múlva, fogalmam sincs, milyen életkilátásai lehetnek a mostani tizenéveseknek.
2019. december 29. | | Olvasási idő kb. 6 perc Aki szült már, pontosan tudja, milyen különös érzés, ha egy anya látja, hogyan múlik el napról napra a gyereke gyerekkora, és az egykori kisfiú vagy kislány miként érik lassan férfivá/nővé. Vendégszerzőnk fia épp ma tölti be tizenharmadik születésnapját, ez indította arra, hogy megírja neki, mennyi ellentmondásos érzés kavarog benne. Ez egy levél… egy anyától a fiának. Boris Piroska vendégposztja. – Drága kisfiam! Már látom is, hogyan tiltakozol a megszólítás ellen. Azt mondanád, te már nem vagy kisfiú. Teljesen igazad van. Megpróbáltam nem észrevenni a jeleket, de már magam elől sem tudom eltagadni, hogy szinte teljesen véget ért a gyerekkorod, ez az a szakasz, amire azt mondják, ifjúkor. Elképesztő belegondolni abba, hogy öt év múlva már nagykorú leszel! Pedig szinte csak most születtél… Délre harangoztak, amikor beültünk apáddal az autóba, hogy elinduljunk a kórházba, és délután kettőkor már a karomban tartottalak. Éreztem, hogy fiú vagy.