Hajdu Sándor:búcsú Jambus Kisasszonytól – Wikikönyvek
S ahol szabadosan folytatta meséjét, Látszik, mennyei tűz táplálta elméjét. De mely nehéz légyen vitézi versekben Írni, megvallották sokan életekben. Megmutatta Máró, ki sok esztendőkig Faragta Dídóját, míg vitte felhőkig. Akkor is Homérus roppant forgácsai Lettek munkájának legszebb oszlopai. Mennyi szélvészektől hányatott sajkája Tassusnak, míg partra jutott Armindája. Magyar vers-írásra való ösztönzés – Wikiforrás. A szerelmes versek, úgy tetszik, könnyebbek, S a megterhelt szívnek olykor kedvesebbek. Ezekkel hirdette kerített völgyében Petrárka szerelmét hajdani időben. Ily versekkel hajtja Lázár szép bikáját A szűz elejében, kezdvén Florindáját: S téged is ültetvén a nyájas marhára Költség nélkül viszen Madrid látására. E kopasz Homérus olykor szunnyadozik, De mégis elméje most sem fogyatkozik. Sőt, ha gyalakúti híres forrásából Iszik, vagy drassai rózsa-szín borából, Látszik ugyan, hogy kezd őszülni Múzsája, De még azért kedves és vídám arcája. A szegény Kohári setét tömlöcében Szép verseket koholt képzelt szentségében. Ha egyebet nem nyert könyörgő lantjával, Legalább ösztönöz jeles példájával.
Magyar Vers-Írásra Való Ösztönzés – Wikiforrás
S vajon hinne-e valaki nékem, hozzád hogy kényszer mi sem űzött? rámfogná a herék hada, érzem: nékem e földön más se jutott, csak te, a tépett, kósza leány, a százszor lebukott. Van pedig, ó van valami ritka szép is benned, mely örök érték: egyszerű vagy, gyermeki tiszta, nem csúfít mély rejtelem, árny – s én mindig vágyódtam a szép, gyermeki dolgok után. S mégse tudok megszállani nálad, Valami űz, hajszol tova tőled; Szívem egy új, másfajta leánynak, tán Trocheus húgodnak adom, vagy nővéreid egyike lesz? ezt még én se tudom. Bármelyiket választom is én ki, Daktilt, avagy szép Anapesztuszt, Nem mondhatja nekik soha senki, hogy cédák, olcsó szeretők. mert szendék voltak nagyon is, mint a kolostori nők. Drágán adták szűzi szerelmük, s bárki legénnyel szóba sem álltak; így maradott fiatal a lelkük s hírük is oly hótiszta, fehér, amelyhez szenny, pletyka, gonosz, ó, soha semmi se fért. …No, kétségbe azért sose essél! Szerelmes vers az Istenhegyen – Wikiforrás. Hisz tudom, oly rossz épp te se voltál; csak sokat és nőmódra szerettél – s kit nagyon és mindenki szeret, az másnál mindig hamarább bús árnyékba veszett.
Szerelmes Vers Az Istenhegyen – Wikiforrás
Valaha bájos, lenge leányka, deli legények kedvese voltál; karcsú és szép zerge-bokádra hét hosszú évszázadon át ódákat zengett a letűnt, messzi poéta-világ. Szép voltál egykor s üde, bájos, de az idő már rajtad is eljár; hajdani arcod bársonya ráncos, s fürge bokád csak sánta veréb; vén vagy már, vén, bár nem akarsz annak látszani még. Játszod a szép, tüzes asszonyt s még úgy kelleted önmagad egyre; de aki néked csókokat adjon, nincs már az a poéta sehol – lám, mindenki kerül, kinevet s más tájakra lohol. Te, aki egykor büszke legények, Byron drága szerelmese voltál, csak rongy vagy már, senki, lenézett, egy rosszhírű nő a neved, s tán még egy kis Kónya Lajos, Kucka se hálna veled. Szerelmes versek szerelmemnek filmek. Ők pedig – ó nem kényesek aztán! kis Kossuth-díjért megölelnék tán Lucifert is, az ördögök anyját …. S ha nekik is rossz vagy te, ledér, vajon a csókod, céda leány, mondd, számomra mit ér? …Fáj a szívem, hidd el, nagyon érted, s hozzád én hittel lehajolnék, bármilyen rossz vagy, céda, lenézett, jaj, de erőm már nincs, se hitem, hogy aki rossz, olyan árva, bukott, azt az egekbe vigyem.
Illei Torquatus szép fordításában Megmutatta, hogy van ész magyar agyában, És hogy nem kell élni kölcsönözött szókkal; Igaz, hogy sok helyen magyar erőszakkal, És az értelemtől olykor elcseppenvén A papokkal útaz sebesen ügetvén. Mondják, hogy Orczynak titkos szekrényében A Múzsák rejtettek kincset szegletében. A vitézi versek ösvénye nehezebb, S a szók méltósága sokkal szükségesebb. Itt a folyó-vizek távúl büszkélkedvén, S mások mélységével titkon nevekedvén, Lassan hömpölygetik arany-fövenyeket, Vagy pedig zúgással forgatják köveket. A szónak ereje változik ellenben, És szerelmet jelent minden e versekben. A kis patakocskák lassú suttogással, Hol nyögnek, hol pedig vagynak sóhajtással, Hol pedig föld alá rejtezvén hallgatnak. Itt már a Nimfák is örömest múlatnak, És olykor öblökben rekesztvén vizeket, E gyönyörű szűzek itt mossák testeket. Szerelmes versek szerelmemnek teljes film. A titkos mirtus-fák ott körül bénőnek, E magános helyre pásztorok sem jőnek. A szerelem anyja magának szentelte, Tiszta szeretetét Dámon ott nevelte, Tovább az erdőnek árnyékos völgyében Ki felel oly bátran mások személyében?