A Rab Oroszlán
Az hamar elmúlik, ellenben az élet folyik. 4. rész, 4. fejezet - Ha most valami jót kellene kívánni (... ), a tengerparton szeretnék a homokban feküdni, a napon, melegen és a kék eget nézni... Egri csillagok a rab oroszlán olvasónapló. Vette maga észre, hogy a napsütésnek milyen hangja van? Valami finom, ahogy a levegőt rezegteti és valami finom kis illata?... Nem lehet kielemezni, hol kezdődik a fény, a hang, az illat, csak a hatásán érzik, hogy rabul ejt. Tökéletes mámor. Az ember testetlen lesz és szállani kezd. Újra elsimította a haját: - De hát az ember nem adhatja magát végképpen oda a hangulatoknak... itt az élet és az egész mást kíván, nem álmodozást, hanem cselekvést, figyelmet, számítást... szóval minden mást, mint ami én vagyok.
Egri Csillagok A Rab Oroszlán Olvasónapló
A végtelen birodalom helyett Adának néki egy kis ketrecet! Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll Az oroszlán, a sivatag-király. Hagyjátok őt békében állani, Szentségtelenség háborítani. Ha elrablák a szabadságot tőle, Hadd gondolkozzék legalább felőle; Ha el nem éri a fa sudarát, Hadd lépjen árnyékára legalább. Ott áll merően, méltóságosan, Még mostan is mily méltósága van! Elvették szabadságát, mindenét, De nem vehették hős tekintetét. Merően áll, miként a piramíd, amely Sokszor nézett reá komor köveivel. Ott járnak kósza gondolatjai, Magát szülőföldére képzeli, Amelynek sivatagjait vele Együtt zúgá be a szamum szele. Petőfi Sándor: A rab oroszlán. Ez a szép föld, ez volt a szép idő!... De tömlöcének őre jő, S merengésének eltünik világa, Mert vesszejével őt ez főbe vágta. Vessző s egy ily fickó parancsol néki, Oh minden égnek minden istenségi! Ilyen mélyen hajolt magas feje, Ilyen gyalázatot kell tűrnie! S a bámuló, otromba néptömeg Gyalázatán még egy nagyot röhög. Hogy mersz pisszenni, léha söpredék? Ha szét találja törni tömlöcét, Ugy összetéphet, ugy széjjeltagolhat, Hogy lelked sem marad meg a pokolnak!
Tényleg csak ennyi lenne a szerelem? Az ember reménykedik, Móricz is csak embör vót, tévedhetett ő is. Ugye? …