Radnóti Miklós Utolsó Verse
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező bogár. (1944. augusztus 30. A hegyek közt) Radnóti Miklós utolsó versei – számos dokumentum, fénykép és levél mellett egy 14, 5×10 cm-es, harminc lapos notesz – ekkor kerültek elő esőkabátja zsebéből. A noteszben található versek – Hetedik ecloga, Nyolcadik ecloga, Levél a hitveshez, Gyökér, A la recherche, Nyolcadik ecloga, Razglednica, Erőltetett menet, Razglednica (2), Razglednica (3), Razglednica (4) – egyszerre számolnak be a költő lelkiállapotáról, körülményeiről és az erőltetett menet útvonaláról. A bori noteszről Lator László az alábbiakat írta: "Hogy valakinek, egy költőnek akár, a fertelmes halál állandó előérzetében gondja van minden részletre! A címben még az emelet is ott van. S öt nyelven, mert nem tudhatja, ha megölik, melyik országban, kik ölik meg, ki találhatja majd meg a füzetet – s micsoda gondos kalligráfiával írott füzetet!
Radnóti Miklós Utolsó Verse
"Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. " A Bori noteszként ismertté vált jegyzetfüzetben olvasható, a bori táborban és az erőltetett menet során írt versek Radnóti utolsó vallomásai. Radnóti Miklós 1909. május 5-én a Kádár utca 8. szám alatti ház egyik földszinti lakásában született Glatter Miklós néven. 1930 márciusa elején a Kortárs kiadónál jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő. 1935. augusztus 11-én házasságot kötött Gyarmati Fannival, vele együtt költözött a Pozsonyi útra. 1936 novemberében jelent meg Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötet, az azonos című vers mintha csak megjósolná sorsát: "Járkálj csak, halálraítélt! / bokrokba szél és macska bútt, / a sötét fák sora eldől / előtted: a rémülettől / fehér és púpos lett az út. " Először 1940-ben, majd 1943-ban és 1944-ben hívták be munkaszolgálatra. Az otthon töltött időben József Attila hátrahagyott verseit rendezte sajtó alá, válogatott verseinek kiadásán és műfordításokon dolgozott, s bekapcsolódott az antifasiszta ellenállási mozgalom tevékenységébe.
Radnóti Miklós Utolsó Vers La
A haláltudat korai szorongató megjelenésétől a lázadó harag ítélkező szigoráig merész ívet rajzoltak meg. Közel hét év egymást váltó félelmét és reményét fejezte ki a nyolc költemény, számot adva TOVÁBB → Az egyik legnagyobb magyar költő 1909-ben született Budapesten. Édesanyja belehalt a szülésbe, édesapja Miklós 11 korában hunyt el. Az árvát nagybátyja nevelte és taníttatta. Kereskedelmi szakiskolai végzettséggel beállt nevelője vállalatához, de igazán csak a költészet érdekelte. 1930-tól a szegedi egyetem TOVÁBB → Zelk Zoltán, a régi barát prózában rajzolta meg a nő alakját, aki tizennégy éves kora óta Radnóti Miklós párja, támasza, vigasztalója és kilenc évig a hitvese volt: "Vele csak úgy lehetett beszélgetni, ha Miklós is az asztalnál ül. Nem szerénység TOVÁBB → Dobogj, dobogj csak, versem, mindhalálig s halál után is nőj a föld alatt, a férgeknek utálatos falat a hexameter, s dúsan lakomázik a kínzott testből valahány, időtlen időkig megmarad a keserű irónnal írt, ehetetlen betű, míg édes húsunk szétmállik a TOVÁBB → Radnóti válogatott versei
A Töredék 1944. május 19-én keletkezett. Radnóti az utolsó munkaszolgálatra való bevonulása előtt írta, és cím nélkül hagyta ránk. A Tajtékos ég című kötet kiadója adta a műnek a Töredék címet. Van olyan vélemény, amely szerint ez a vers volna a hiányzó hatodik ekloga, ez azonban vitatható. Főleg azért nem indokolt a művet a hatodik eklogának tekinteni, mert nem felel meg az ekloga műfaji követelményeinek: nem párbeszédes és hiányzik belőle a szörnyűségek ellenpontja, a békés élet, a bukolikus idill (az ekloga lényege az élet szépségébe vetett hit, a remény). A vers pontos, részletes képet ad kora kegyetlen, embertelen világáról, amelynek Radnóti minden rettenetét, borzalmát bemutatja. Ezeknek a borzalmaknak ő maga is megtapasztalója volt. A háború mindent visszájára fordított: ami előtte érték volt, most semmit sem ér, erkölcsi züllést és az emberi jellemek eltorzulását hozta. A múlt idejű igék azt sugallják, hogy véget ér ez a kegyetlen időszak is… ahogy a költő élete is. Töredék Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek.