Pók Mint Az Aranybogár – Wikiforrás

Az index szerkesztőség kb. 56 millióból működött havonta (Az index támogatói oldalon írták, 2020 végére 14 millió egy heti működésüket fedezte volna). Ebben nincs benne a technikai stáb, a fejlesztők, üzemeltetők, hirdetésszervezők (ők Inda alkalmazottak voltak). Ez alapján 30%-kal kisebb stábbal (60 vs 90fő) kb 35 millió kéne működésre. Bár inkább több, mert egy fejlesztő fizetése magasabb, mint egy újságíróé, plusz vannak olyan fix költségek, amik ugyanakkorák kisebb stáb esetében is (hírügynökségi előfizetések, amiről keveset találni, de pl. az MTI 10 millióba került 2003-ban a TV-knek). Plusz saját maguknak kell az IT infrastruktúrát fizetni (ha jól tudom az is az Inda kezében volt eddig). A bérköltségek is megnőhetnek, mert elképzelhető, hogy az újságírók jelentős része KATÁ-zott, ami jövőre ugye nem fog működni. Magyar törvénytár - Hungary - Google Könyvek. Szóval legyen mondjuk 50 millió a havi rezsi, ez ~1700 forint lenne havonta, ha mind a 30. 000 támogató előfizet (biztos, hogy nem fog az elején). A hirdetésekből is biztos bejön majd valamennyi, bár az is csak később.

Mai Napon Történt 2019

Babonás ember kiköltözött volna a házból, mert se mángorló, se más ilyesmi nincs a padlásomon. Arra gondoltam, hogy görény vagy menyét vert fölöttem tanyát, s a kölykei gurigáznak valami gömbölyű kővel. De hiába tettem föl mindenféle csaptatót, nem akadt belé semmi; a dübörgés meg tovább tartott. Egyszer, hogy tűnődve állok a padláson, látom, hogy egy véka dió van ottan s hogy néhány szem dió ki van esve, s rajtok egérrágott lyukak. Most már értettem a gurigázást. Az éjszakai csendben ez hangzott olyan erősen. Fölteszek egy újmódi egérfogót, hát másnap ott ül ám benne egy kis feketeszemű mezei egér. Mert így télen hóesés után beáll a mezei egérországban a nagyböjt, s hogy én már a város szélén lakom, a földekről be-behuzódik hozzám egy-egy ínséges. Hogy olyan okosan nézett reám, nem adtam át a cselédnek, hanem beletettem egy befőttes üvegbe és az üveg nyílását drótból készült szunyoghálóval födtem be. Mai napon történt 2019. Mindenütt lehet ilyen drótrostélyt látni a vaskereskedésekben; tekercsekben árulják és zöldre van befestve.
Élet, 1909. január 17. [1] Pár nappal ezelőtt egy ember feküdt a József körúton. Köd volt, fagy és sötétség. Kinyúlott a deres aszfalton. Orrán-száján patakzott a vér. Lábain csizma volt, mellére kék paraszti guba feszült, és öklődve, erőlködve, köhögve csókolta a részvétlen gyalogjárót. Mindez délben történt. Abban az órában, mikor Budapest utcáin rajokban gomolyognak a járókelők különböző hivatalokból, irodákból és iskolákból. Az emberek pedig rátekintettek, kíváncsiskodtak, s aztán komoly, nyugodt és megelégedett arccal tovább mentek. Némelyik pár pillanatra megállt. Némelyik még vissza is nézett. Mai napon történt facebook. Némelyiknek talán eszébe jutott, hogy itt segíteni is kellene, rendőrt hívni, telefonálni vagy orvost kiáltani. De senki sem állt meg. Ez egy pillanatkép a mai Budapest lélektanából. Ha egy tízfillérest leejtesz, egész csoportosulat keletkezik körötted. Egyszerre százan kezdik keresni, mert hátha koronás volt a tízfilléres? Ha megállsz egy ház előtt, tíz perc múlva egy tömeg áll mögötted, amely éppen úgy nem tudja, hogy mit bámul és mit vár, mint jómagad.
July 17, 2024