Íme, A Magyarázat: Ez Állhat Valójában A Déjá Vu Jelenség Mögött
Ekkoriban nagyobb lutri volt új autót vásárolni, mint most használtat. Ugyanis simán bukhattad a befizetett előleget, ha csődbe ment menet közben a kereskedő. És volt egy-kettő, aki csődbe ment. Persze nem volt mindenki beavatva a márkaszervizben. A titok nyitja az volt, hogy 18 óra után kellett érkezni, a nappalos irodisták és értékesítők ilyenkor már nem voltak benn. Ekkor indult a fusi és a pénzkeresés. Leadtad a kulcsot, helyet foglaltál a kényelmes váróban és tévéztél, amíg a fiúk dolgoztak az autón. A szervizes műszak minden problémát meg tudott ilyenkor oldani. Tényleg mindent. Hogy honnan volt pluszba alkatrész, olaj és bármi, amire szükség volt? Miért nem hiányzott a leltárból? Ezt mindenkinek a fantáziájára bízom, de reményeim szerint lesz egy-két kommentelőnk, aki akkoriban márkaszervizben dolgozott... A sztori vége happy end. Meglett az áhított óraállás, majd vidéken sikerült becserélni az autót az újabb Swiftre. A titok nyitja port. A hitelt átírták az új autóra, pár ezressel több lett a törlesztő, és az élet ment tovább.
Ugyan Szólaljon Már Meg Aki Gyerek Korától Eszi A Házi Szalonnát És Még Kutya Baja Nem Volt Tőle! Figyeld Mit Írnak Róla... - Mindenegybenblog
Azok a boldog szép napok… a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején bármi megtörténhetett. És meg is történt. Az alábbi esetet egy jó barátom mesélte, azt hiszem minden egyes részlete elévült már, így nyugodtan sztorizhatok a fusikról, okosításról és hasonlókról. A Suzuki 1992-től elkezdte ontani a Mi Autónkat. A Ladákon, Daciákon, 120-as Skodákon felnőtt honfitársaink számára megnyílt a Kánaán. Új autó akár azonnal, vagy pár héttel a megrendelés után! Még színt is tudtál választani, nem úgy, mint a merkuros időkben... Nem beszélve a beikszelhető extrákról. Ráadásul egyre kevesebb beugróval lehetett megvásárolni a Swifteket. Nulla önerővel tíz évre. Titok nyitja. A hitelfelvétel könnyű volt, már-már kötelező jelleggel bírt. Ez annyira így volt, hogy egy akkoriban menő vállalkozást üzemeltető ismerősöm besétált a márkakereskedésbe, az autóstáskájában egy vadi új Swift árával. Mikor büszkén, dagadó mellel kijelentette, hogy kápéra vásárolna, annak rendje-módja szerint levegőnek nézték, és ugrottak Károly bácsihoz, aki 10% befizetésével szeretett volna elvinni egy szép királykék szedánt.
De ez egy másik történet. Mint minden szürkegazdaságban ténykedő figura, ő is kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezett. Eme kétes portfólió tagja volt az M3-as kivezetőjénél lévő kereskedés munkafelvevő/szervizese is. Róla elég annyit tudni, hogy nem volt órája. Volt viszont barátnője, aki szerette a meglepetéseket. Így egy férfi és egy női karóráért cserébe elvégezték a mindenkori kötelező szervizeket. És itt tudtak segíteni a kilométeróra problémáján is. Csak egy gyors kérdés: mennyi legyen? És az olajcsere/szerviz után máris a kívánt kilométeróra állással gurult ki az autó. Igen, egy márkaszervizben. A titok nyitja teljes film. Amúgy ez egy gyümölcsöző munkakapcsolat lett, ami hosszú éveken át prosperált. Ez volt az a kereskedés, mely a Casco botrányról híresült el. Hároméves Cascoval hirdették az autóikat, de ezt likviditási gondok miatt nem fizették meg. Csúsztak a dolgozók bérével, komoly adósságot görgettek maguk előtt. 2008 környékén jelentősen visszaesett a kereslet az új Suzukikra, ráadásul a vállalhatónál nagyobb kedvezménnyel árulták az autókat, kvázi minden eladott autó veszteséget termelt.