Kathe Von Nagy Hot
– Mindig filmszínésznő akart lenni? – Nem. Előbb festőnő, majd vívóbajnoknő akartam lenni. Sőt elárulom magának, hogy el is indultam az országos bajnokságban, azonban Durand Zsuzsi és Orbán Böske rögtön kivertek a versenyből. – Azt mondják, hogy a "Bakfisok Köztársaságának" tegnap esti premierjén egy másik magyar színésznek: Szenes Ernőnek is föltünő sikere volt; igaz ez? – De mennyire! Én már az első közös jelenésünkkor az ateliében nem tudtam folytatni a nevetéstől a játékot, olyan mulatságos volt a kövér Szenes. – Hány éves? – Husz leszek! Ujabb indiszkrét kérdés: – Mennyi a gázsija? – Tízezer márka havonta! Volila! Nagy Kató kisasszony karierje Szabadkától – egyenlőre Berlinig. Kathe von nagy hot. Mert a Paramount máris opciót jelentett be rá, ha a szerződése Berlinben lejár… Vajda Pál 1932-ben a magyar színésznő meghódította Berlint, amikor szárnyra kapta a hírnév, s több magyar származású színésznőhöz hasonlóan a filmstúdiók állandó vendége, sztárja volt, nemcsak Nagy Kató néven, mert például Németországban Kathe von Nagy-ként lett népszerű és ünnepelt díva, akár azt is állíthatjuk, hogy egyidejűleg hódította meg a nagyvilágot Bánky Vilmával és Putty Liával.
Mivel a történelmileg az eset nem támasztható alá minden kétséget kizárólag, így az hitelesnek sem tekinthető. [3] [4] [5] Magánélete, családja [ szerkesztés] Nagy Kató Szabadkán született 1904. április 4-én arisztokrata családban. Édesapja bankigazgató volt. Tizenhat éves korában meg akart házasodni, azonban ezt szülei ellenezték. Tanulmányait Bécsben és Budapesten, a Deésy Alfréd filmiskolájában végezte. [2] [6] Első férje Constantin J. David filmrendező volt, akivel 1927-ben házasodott össze. Második férje Jacques Fattini volt, azonban a kettőjük kapcsolatáról kevés információ maradt fent az utókornak. 1973. december 20-án, a kaliforniai Ojai városában, 69 éves korában hunyt el, rákbetegség következtében. [2] [1] Filmográfia [ szerkesztés] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ a b c d e f "Postcard Friendship Friday – Käthe von Nagy". Film Star Postcards, 2014. március 5. ↑ a b c d "Portrait of the Actress Käthe von Nagy", ; 2014. május 30. ↑ " Hitler Gave Nazi Soldiers Blow Up Sex Dolls To Combat Syphilis: Book ", Huffington Post, 2011. július 12.
Utolsó filmjét Erdész Katinka címmel az NSZK-ban forgatta 1952-ben. Ferje J. Davis 1964. Február 19. -en elhunyt. 1966-ban házasságot kötött Jacques Fattini-vel akivel együtt élt halálaig.
A levél érdekessége azonban, hogy a végén nem egy, hanem két aláírás, az eltűnt fiúnak és egy osztálytársának az aláírása szerepel. A két jó barát egyszerre egy levélben vallott szerelmet a filmsztárnak. Ezek után a szülők meg tudták magyarázni az eltűnt fiúnak azt a különös mozirajongását, hogy egy-egy filmet kétszer is megnézett. A késői kimaradások miatt is kikapott sokszor a szüleitől. A szülők bejelentése alapján a rendőrség azonnal rádióközlést bocsátott ki, és az összes határállomások figyelmét is felhívta a szerelmes diák szerelmére'. 1933-ban, Berlint meghódítva, a Paramount szerződéssel a zsebében és férjével Constantin J. Davis rendezővel amerikába telepedett le és élt élete végeig. Nagy Kató híres mozisztár lett. Párizsban is filmezett, együtt szerepelhetett Jean Gabinnal, Jules Berryvel, Bernard Blierrel, Peter Lorréval, Hans Albersszel, Heinz Rühmannal és másokkal. Willy Fritsch mellett is jól mutatott. Fontosabb filmjei: Az égő hajó, Kókler, Őfelsége parancsára, Szökevények, A világ végén, Pompadour, Utolsó akkord, Mahlia, a mesztic.
Nagy Kató még nagyon fiatalon, 14 évesen – de világhírnévre szomjúhozva – hagyta el szülővárosát, nem egyedül, hanem Diószegi Tiborral, a Napló újságírójával, mert egyszerűen ráunt a városra, amely nyáron porban fürdött, télen latyakban. Első útja Dubrovnikba vezetett, ahonnan édesapja, a tehetős bankigazgató rendőrkísérettel zsuppoltatta haza, mert hát Nagy Kató akkor még kiskorú volt. Apja beleeggyezésével Budapesten tanulta a színészmesterséget Deésy Alfréd filmiskolájában – A szintén szabadkai születésű Lábass Jucival fellépett a Király Színházban – Már első filmjével, Az égő hajó cíművel, melyet Constantin J. Davis rendezett, magára vonta a figyelmet – Párizsban is megfordult, forgatott Jean Gabinnal, Jules Berryvel, Bernard Blierrel, a magyar Peter Lorréval, Heinz Rühmannal és másokkal. Tanulmányai befejezése után már szülői engedéllyel Berlinbe ment az európai film metropoliszába, és ott a csodálatos szépséget rendkívül szívélyesen fogadták. Élete regényes volt, teli kalandokkal.
[2] 1928-ban a Wien, die Stadt meiner Träume ( Bécs, az álmaim városa) című filmben kapott főszerepet, amely meghozta számára a széles körben való elismertséget. Későbbi filmes pályafutása során több főszerepet is kapott a filmipar akkori európai központjában, de modellként is komoly hírnévre tett szert. 1931-ben a Le capitaine Craddock ( Craddock kapitány) című filmmel Franciaországban is ismertté vált és a későbbiekben főként francia nyelvű filmekben szerepelt, de német alkotásokban is feltűnt. [1] Utoljára a Die Försterchristl ( Az erdész lánya) című filmben volt látható 1952-ben, Johanna Matz rendezésében. [1] A második világháború ideje alatt szinte teljesen visszavonult a filmipartól, mindössze egyetlen szerepet vállalt, a Mahlia la métisse -ben. [2] Akkori pletykák szerint népszerűségét akarván kihasználni, 1940-ben Heinrich Himmler, az SS vezetője fordult hozzá azzal a kéréssel, hogy legyen a szervezet guminő programjának modellje. A német katonákat a keleti fronton rájuk leselkedő nemi betegségektől akarták megóvni ezzel a lépéssel, illetve az árja faj tisztaságát akarták vele megóvni.
Színésznő akartam lenni. A szüleim ellenezték. Megszöktem! Háromszáz márkával a zsebemben érkeztem meg az Anhalter Banhofra és amikor kiszédültem a harmadosztályu vasúti kupéból, menten sírni kezdtem. Megijedtem a rengeteg embertől, a vonatoktól, a rohanástól, a lármától, a füsttől. Tizenhétesztendős voltam… Aztán jöttek a szokásos dolgok: a kis, szomorú huszonötmárkás hónaposszobák – legtöbbször ezeket sem tudtam fizetni -, az előszobázások a filmirodákban, az egykedvű, majd később goromba elutasítások, a kenyérgondok (az éhezések, az egész napi sírások). Míg végre egy kis szerepet kaptam az Ufánál. A bemutatón, a direkció rendeletére, én is kijöttem a színpadra a többi szereplővel együtt és ahogy ott álltam az összetákolt kis ruhámban, ijedten, zavartan, a nézőtér tombolásának közepén, egyszer csak, nem mertem hinni a fülemnek: a nevemet kiáltozták. Lehetetlen kiejtéssel, de az én nevemet! Gyönyörű volt. A kritikák fölfedeztek. Másnapra tizenkét gyártól kaptam szerződési ajánlatot. Azóta állandóan dolgozom.