Kányádi Sándor Őszi Versei

Hirdetés Jöjjön Kányádi Sándor: Jön az ősz verse. Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét. Mi a véleményed a Jön az ősz írásról? Írd meg kommentbe! Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Három Őszi Vers Kányádi Sándortól

Hirdetés Jöjjön Kányádi Sándor versei összeállításunk. Jó válogatást kívánunk! Róka-mondóka Volt egy kicsi kakasom, elvitte a róka. Jércém is a tavaszon, Volt egy ludam, jó tojó, Récém, tóban tocsogó, Gácsérom és gúnárom, Semmim sincsen, tirárom, vigye el a róka! Sóhajtás Kútnak lenni volna jó utas-itatónak, diófának vagy a fán füttyentő rigónak. Rigófüttynek volna jó, lenni bár egy hangnak, jönni-menni volna jó akárcsak a harmat. A tavon Szúnyog zirreg a tó fölött, bűvöli a béka. Alig várja, hogy elszálljon elé a zsombékra. – Szállj már alább, gyere, gyere, ne félj tőlem, szentem! Szúnyogot én már náladnál nagyobbat is nyeltem. Így biztatja a szúnyogot meredt szemű béka, amikor a tóra vetül a gólya árnyéka. Irodalom ∙ Kányádi Sándor: Felemás őszi versek. Ám a béka se lát, se hall: – Ne félj, szúnyog úrfi! Hamm, bekaplak, de hálából megtanítlak úszni. Ugrik is már, és a szúnyog mintha nem lett volna. De a gólya sem hiába szállott le a tóra. Csőre villan, mint a penge, csattan, mint az ostor: nyakon csípi béka úrfit, s viszi szúnyogostól.

Irodalom ∙ Kányádi Sándor: Felemás Őszi Versek

Ács Kipikopi kalapács, korán kél a kicsi ács. Karján fűrész, kicsi fejsze: kiköszörült jó szekerce. Bőrtarsolya tele szeggel, állványon éri a reggel. Takács Kipikop, nem kalapács: korán kel a kis takács. Vetélője veteget, másokat is költöget. Keze alatt három vég vásznat sző meg három gép. Kovács korán kél a kis kovács. De egy kovács nem kovács: csak két kovács egy kovács. Egyik fogja a vasat, másik ver rá nagyokat. Kipikopi döndeleg: addig üsd, amíg meleg! Szakács Kipikopi kopogás. Tán még alszik a szakács? Kányádi sándor őszi versek. Kicsi kovács, kicsi ács, gépe mellől a takács, mind egyszerre kérdezi: kész van-e a reggeli? Mi lennék? Tavasszal somfa lennék talpig aranyban állva, biztatón mosolyognék a zsendülő világra. Nyáron eperfa lennék, tágas udvaron állnék, aki alám ül, annak jól fogna egy kis árnyék. Ősszel almafa lennék, piros almákat termő, nem is csak egyetlen fa, hanem almafa-erdő. Ilyenkor télen aztán gyertyán vagy fenyő lennék, hogy aki fázik, égő tüzemnél melegedjék. Ne félj! Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél.

Kányádi Sándor Őszi Versei - Divatikon.Hu

Szitakötő tánca Zurrogó-zirregő szitakötő tánca csipkét ver a csengve csobogó forrásra. Zirren kéken, zölden, sásról sásra táncol, úgy veri a csipkét önnön árnyékából. Reggeltől napestig egyvégtében járja, de csak alkonyatkor látszik a munkája. Akkor aztán pitypang, káka, békalencse s a csobogó forrás minden egy szem kincse. Szitakötő szőtte csipke alatt csillog, s alábújik inni az esthajnalcsillag. Kányádi Sándor őszi versei - Divatikon.hu. Gágogó Baktat, kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi. Árok martján a liba azt gágogja: taliga, kicsi kocsi, taliga, a csacsi nem paripa! De csak kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi, csak a kerék mondja, hogy kityi-kotyi, kityi-koty, ha liba vagy, csak totyogj! Kerekítő Amott egy nagy kerek felhő, alatta egy kerek erdő, kerek erdőn kerek tisztás, közepében kicsi kis ház, abban lakik Kereki, ki az erdőt kerüli. Kallózó Kál hozott kelmét kalákában kallózták, kalimpokkal kalimpolták, kalapáccsal kalapálták, vályúban verték, teregették kertre, eső esse, verje, szálas eső szapulja, száraz szellő hadd fújja, verő nap aranyozza, teljék ki széle, hossza: kerekedjék Kálnak kalap, karimáján keljen a nap.

Kányádi Sándor - Vén Juh Az Ősz - Istenes Versek

A nap, a nap lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár az ablak üvege, ha labda töri be.

Megnövekedik a gesztusok, kiszólások szerepe. A költői képek helyett monumentális tablók, drámai betétek, megszakított eseménysorok dúsítják a versszöveget. Megbillen a jelentéktelen és a lényeges aránya; a csapongó gondolatban keverednek a személyes sors emlékei a mitologikus és történelmi időkkel stb. Kanyadi sándor őszi versei . Ugyanakkor a nyelv felszínén és a verskompozícióban történő megújulás ellenére erőteljesen opponálja a posztmodern értékrelativizmusát, jelezve, hogy az emberi élet legfontosabb kérdései nem veszítenek jelentőségükből. A könnyed, szórakoztató stílusú Konkrét költemény című vers például egy régi kalendárium Márton-napi időjóslását idézi a mottóban, s egy huszadik század végi életképpel indul: a lépcsőházba, ahol a versbeli költő lakik (aki nagyon hasonlít a valóságos Kányádira), hajléktalan költözik. Az önironikus vers frivol kérdése, hogy viszonylagos jólétben élve befogadja-e a hajléktalant, követi-e a példázatos személyek döntését, édesapjáét, Márton Áron püspökét vagy tours-i Szent Mártonét.

July 7, 2024