Liszt: La Campanella – Az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Online Kottaboltja
A Paganini-etűdök ( francia címe: Grandes études de Paganini) Liszt Ferenc hat darabból álló zongoraciklusa, amely Niccolò Paganini által ihletve, az ő caprice-ainak feldolgozásaként születtek. Liszt 1838-ban és 1851-ben foglalkozott a művekkel, kottája 1851-ben jelent meg nyomtatásban. Műjegyzékszáma: S. 141. A mű születése [ szerkesztés] A fiatal, húszéves Liszt 1831. La campanella franz liszt. március 31-én hallotta először játszani Párizsban az akkor már Európa-szerte híres Niccolò Paganinit, "az ördög hegedűsét", és azonnal elbűvölte a káprázatos hangszertudás, az új effektusok, az újfajta hangszeres virtuozitás. Később ezt írta róla: ""Micsoda ember, micsoda hegedű, micsoda művész! " Elhatározta, hogy saját zongorajátékát is hasonló szintre fejleszti, addig nem látott-hallott módon kitágítja a zongora és a zongorázás lehetőségeit. Módszeres munkába, sanyargató gyakorlásba fogott, és már a következő évben megkomponálta a fantasztikus nehézségű, Paganini 2., h-moll hegedűverseny ének rondó-finálé témájára Clochette- (Csengettyű-) fantáziáját, ami a La Campanella című híres darab elődjének számít.
Paganini-Etűdök – Wikipédia
Ekkor indult Liszt szédületes zongoravirtuózi karrierje, amellyel egész Európa ünnepelt zongoristájává vált. A hat darabból álló Paganini-etűdök első változatát ( S. 141) Liszt 1838-ban írta, amely Paganini szólóhegedűre írt caprice-ainak (24 Capricci per il violino solo, dedicati agli artisti) nyomán készült. Paganini-etűdök – Wikipédia. A sorozat címe ekkor Transzcendens etűdök Paganini nyomán (Études d'exécution transcendante d'aprés Paganini) volt. A ciklus olyan nehéz volt, hogy magán Liszten kívül sokáig senki nem tudta eljátszani a darabokat. A művek ajánlása Clara Schumann -nak, Robert Schumann feleségének szólt. Schumann szintén nagyra értékelte Paganini tevékenységét, akinek hatására szintén zongoravirtuóz akart lenni, és ő is írt Paganini-átiratokat. Liszt a kotta első etűdjéhez odanyomtatta a Schumann-féle változatot is, amit Clara Schumann erősen sérelmezett, azt feltételezve, hogy ezzel Liszt a saját fölényét akarta megmutatni. Liszt 1851-ben újra elővette és átdolgozta a sorozatot, ekkor született meg az a változat, amelyet ma is játszanak.
Fájl:liszt-La Campanella-Greiss.Ogg – Wikipédia
másolni a jogtulajdonos engedélye nélkül. A tilalom vonatkozik a zeneiskolai és magáncélú másolásra is. A szerzők vagy örököseik minden hivatalosan eladott kotta árából részesülnek. Az illegális másolás megfosztja őket a szellemi tulajdonukért járó jogos juttatástól. (A fénymásológépek és egyéb reprográfiai eszközök árába korábban beépített "jogdíj" a kották vonatkozásában 2004-ben megszűnt. )
Balassi Kiadó, Budapest, 2010. 263–265. old. ISBN 978-963-506-835-7 Hamburger Klára: Liszt kalauz. Zeneműkiadó, Budapest, 1986. 249–252. ISBN 963-330-605-1 További információk [ szerkesztés] IMSLP – Études d'exécution transcendante d'après Paganini, S. 140 (Liszt, Franz) Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap