Krónikás Ének 1918-Ból

Figyelt kérdés Ady Endre: Krónikás ének 1918-ból c. versének kéne a műfaja, stílusa, és milyen a verselése 1/3 anonim válasza: [link] A vers archaizált feldolgozás, krónika utánzat "bokor" rímek 2011. ápr. 14. 13:39 Hasznos számodra ez a válasz? 2/3 anonim válasza: [link] A 3. vers, rá kell klikkelned, lementened és ott a vers elemzése. 2011. 13:42 Hasznos számodra ez a válasz? 3/3 anonim válasza: A vers műfaja krónikás ének. 2015. febr. 7. 20:18 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések: Minden jog fenntartva © 2022, GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!

Ady : Krónikás-Ének 1918 És Babits: Húsvét Előtt / Vázlat Az Elemzéshez - Magyar Nyelv És Irodalom Korrepetálás Interneten

KRÓNIKÁS ÉNEK 1918-BÓL – Ady Endre Iszonyú dolgok mostan történűlnek, Népek népekkel egymás ellen gyűlnek, Bűnösök és jók egyként keserűlnek S ember hitei kivált meggyöngűlnek. Ember hajléki már rég nem épűlnek, Szívek, tűzhelyek, agyak de sérűlnek, Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek, Ha ő szivükben hív érzések fűlnek. Jaj, hogy szép álmok ígyen elszörnyűlnek, Jaj, hogy mindenek igába görnyűlnek, Jaj, hogy itt most már nem is lelkesűlnek S mégis idegen pokol lángján sűlnek. Itt most vér-folyók partból kitérűlnek, Itt most már minden leendők gyérűlnek, Itt régi átkok mélyesre mélyűlnek: Jaj, mik készűlnek, jaj, mik is készűlnek? Hegedűs fickók többet hegedűlnek, Olcsó cécókon ezerek vegyűlnek, Rút zsivány-arcok ékesre derűlnek S ijjedt szelidek szökve menekűlnek. Lámpás, szép fejek sután megszédűlnek, Emberségesek igen megréműlnek, Ifjak kik voltak, hoppra megvénűlnek S a Föld lakói dög-halmokba dűlnek. Bús kedvű anyák keservesen szűlnek, Labdázó fiúk halálba merűlnek, Ős, szép kemencék sorjukba elhűlnek S kedvelt szűzeink uccára kerűlnek.

Ady Endre; Krónikás Ének 1918-Ból C. Versének Egy ... | Képcsarnok | Hungaricana

Krónikás ének 1918-ból Iszonyú dolgok mostan történűlnek, Népek népekkel egymás ellen gyűlnek, Bűnösök és jók egyként keserűlnek S ember hitei kivált meggyöngűlnek. Ember hajléki már rég nem épűlnek, Szivek, tűzhelyek, agyak de sérűlnek, Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek, Ha ő szivükben hív érzések fűlnek. Jaj, hogy szép álmok ígyen elszörnyűlnek, Jaj, hogy mindenek igába görnyűlnek, Jaj, hogy itt most már nem is lelkesűlnek S mégis idegen pokol lángján sűlnek. Itt most vér-folyók partból kitérűlnek, Itt most már minden leendők gyérűlnek, Itt régi átkok mélyesre mélyűlnek: Jaj, mik készűlnek, jaj, mik is készűlnek? Hegedűs fickók többet hegedűlnek, Olcsó cécókon ezerek vegyűlnek, Rút zsivány-arcok ékesre derűlnek S ijjedt szelidek szökve menekűlnek. Lámpás, szép fejek sután megszédűlnek, Emberségesek igen megréműlnek, Ifjak kik voltak, hoppra megvénűlnek S a Föld lakói dög-halmokba dűlnek. Bús kedvű anyák keservesen szűlnek, Labdázó fiúk halálba merűlnek, Ős, szép kemencék sorjukba elhűlnek S kedvelt szűzeink uccára kerűlnek.

Irodalmi AnimáCióK, SzimuláCióK | Sulinet TudáSbáZis

-- szakadjon a véres ének! Van most dícsérni hősöket, Istenem!

Ember hajléki már rég nem épűlnek, Szivek, tűzhelyek, agyak de sérűlnek, Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek, Ha ő szivükben hív érzések fűlnek. Jaj, hogy szép álmok ígyen elszörnyűlnek, Jaj, hogy mindenek igába görnyűlnek, Jaj, hogy itt most már nem is lelkesűlnek S mégis idegen pokol lángján sűlnek. Itt most vér-folyók partból kitérűlnek, Itt most már minden leendők gyérűlnek, Itt régi átkok mélyesre mélyűlnek: Jaj, mik készűlnek, jaj, mik is készűlnek? Hegedűs fickók többet hegedűlnek, Olcsó cécókon ezerek vegyűlnek, Rút zsivány-arcok ékesre derűlnek S ijjedt szelidek szökve menekűlnek. Lámpás, szép fejek sután megszédűlnek, Emberségesek igen megréműlnek, Ifjak kik voltak, hoppra megvénűlnek S a Föld lakói dög-halmokba dűlnek. Bús kedvű anyák keservesen szűlnek, Labdázó fiúk halálba merűlnek, Ős, szép kemencék sorjukba elhűlnek S kedvelt szűzeink uccára kerűlnek. S szegény emberek mégsem csömörűlnek, Buták, fáradtak és néha örűlnek, Szegény emberek mindent kitörűlnek Emlékeikből, mert csak ölnek, ölnek.