A Gucci Ház Kritika Watch
2021-11-30 08:08:02 Film - Mozi - TV - Kult film kritika Ridley Scott még a nyolcvanas éveiben járva is sorra rendezi a filmeket. Az idős mester legújabb alkotásából mégis hiányzik már az a frissesség és lendület, ami Scorsese gengsztereposzait még mindig jellemzi. A Gucci család története egy világméretű vállalkozás modern királydrámája. A hatalom, törekvés és bosszú övezte játszmákba belevesző film viszont nem képes élni saját lehetőségeivel. __GA__Pat...
A Gucci Ház Kritika Cologne
Rámutat a divatvilág egyes elemeire, ami anno jellemezte a Gucci márkát is. Aki szereti az életrajzi ihletésű filmeket, azoknak érdemes lesz megnézni. A sokszor, Hollywoodra oly jellemző kiszínezés ennél a filmnél elmarad, ezért tűnhet talán néha egysíkúbbnak. Vannak szálak, melyekről értelmetlenül elfeledkeztek és elvarratlanok maradtak a történetben, néhol túlzóan részletes, olykor értelmetlenül felületes egy-egy rész megvalósítása, összességében mégis érdemes megnézni a Gucci dinasztia tündöklését és bizonyos értelemben vett átalakulását. Értékelés: 10/7, 5 A film előzetese itt tekinthető meg: Forgalmazó: Fórum Hungary Bemutató dátuma: 2021. november 25.
A Gucci Ház Kritika Online
Így az énekes-színésznő csupán könyvekből és feljegyzésekből készült a szerepre. A Gucci-ház című mozi egy igazán jó alkotás is lehetett volna, de sajnos pont az a plusz hiányzott belőle, ami egy ilyen történetet kiemelne a sok valós eseményt feldolgozó alkotásból. A történetmesélés sokszor tűnik egysíkúnak, még egy Discovery sorozatba is több élet van olykor. Nagy sztárokkal tolmácsolásában elbeszélő életrajzi mű. Elmeséli a Guccik történetét, de néhol annyira beleveszik a részletekbe, olykor meg fontos részeken siklik át, melyek adhattak volna némi pluszt a filmnek. Lady Gaga ismét megmutatta, hogy színésznőként is kiváló. Driver, mint Maurizio hol egy sajnálni való elesett fiú szerepét mutatta, de igazi érzelmeket, együtt érzést mégsem tudott kiváltani. Amilyen jól sikerült elmaszkírozni Letot, aki talán a legjobb alakítást nyújtotta filmben Lady Gaga mellett, addig Irons sminkelése olykor tűnt egy elrontott halloweeni maszknak, mintsem profi munkának. Al Pacino pedig olyan volt, mint aki néha vissza-visszaköszönt a Keresztapai karakterébe.
A Gucci Ház Kritika Collection
Az időről időre felhangzó slágerek jelzik, hogy már a nyolcvanas években járunk, a világgazdaság kedvezően alakul, és szemérmetlen vagyonok halmozódnak fel, nem csak a divatiparban. A Gucci-ház viszont a belső viszályok színhelye: a Patrizia által tüzelt Maurizio és Aldo egymást próbálja kiszorítani a családi cégből. Az állandó kavarások azonban elveszik a teret és az időt a karakterépítéstől. Hiába a bő két és fél órás játékidő, Maurizióról nem tudunk meg túl sokat: figurája érdekes módon akkor sem képes kibomlani, amikor a film utolsó harmadában aktivizálódni kezd (elhagyja a feleségét, kezébe veszi a céget, szőke szeretőjével él fényűző életet). Adam Driver érzékeny játéka dacára sem jutunk közelebb kissé enigmatikus alakjához. Miért lett elege felesége "zsarnokságából"? Időközben miért kezdte el érdekelni a cége vezetése, és miért tűnt erre mégis alkalmatlannak? Nem baj, koncentráljunk a biopic (életrajzi film) legizgalmasabb szereplőjére, Patriziára: Lady Gaga játékára sem lehet panaszunk (a magyar szinkron pedig jótékonyan elfedi rosszul sikerült olasz akcentusát), ám az első fél órában megismert karaktere megreked a Gucci-ház csillogása által elvakított, szenvedélyes aranyásó szintjén – innen jóformán már csak magát ismétli.
Aztán a sajátos zenei stílusszintézis csúcsmomentumaként – amikor Maurizio (Adam Driver) Svájcba érkezik – a havazásra karácsonyi dal reagál. A hangulatteremtő vagy kommentárként szolgáló zenék hirtelen ütközése olyan kaotikus rendszertelenségben kavarog, hogy a néző eltéved a hangulatok között, egyik állapotból a másikba esik. Amilyen felületesen dolgozza fel a film az alapjául szolgáló történetet, olyan sekélyesen bánik a szereplőivel is, noha az önmagát megvalósítani szándékozó határozott nő, aki nem hagyja, hogy a férfitársai között háttérbe szoruljon, igazán népszerű feminista üzenet közvetítője lehetne. Azonban amennyire a főszereplő femme fatale irányítója és alakítója a narratívának, ugyanannyira a kompozíciók vizuális látványelemévé is csökken. Az eleve adott és elrendelt szerepét olyan felszínes cselekvésekkel próbálja fenntartani, mint az állandó szivarazás – s amikor a férfiak drága koktélokkal koccintanak, ő whiskys poharat markol. Valójában minden nőközpontúság ellenére az a bizonyos "male gaze" érvényesül, ami persze már a sztárszereposztásból is érezhető.