Louise L Hay Éld Jól Az Életed Most Recently – Kia Rio Teszt
A CD-mellékleten található hangfelvétel további segítséget nyújt azokkal a megerősítésekkel kapcsolatban, amelyeket a saját hasznodra fordíthatsz. Fogj hát hozzá! Könyv és Cd - egyben csomagolva A csomagot itt töltheted le: Louise L. Hay - Éld jól az életed most!
Louise L Hay Éld Jól Az Életed Most Beautiful
Soha nem tudsz megszabadulni a keserűségtől, ha gondolatban nem tudsz megbocsátani. Ha továbbra is ragaszkodsz a múlthoz, akkor nem szabadulhatsz. A múlt börtönének az a kulcsa, hogy megbocsátasz másoknak és magadnak is. Ha úgy érzed, hogy megrekedtél egy bizonyos helyzetben vagy nem működnek a megerősítéseid, akkor általában az a helyzet, hogy valakinek még meg kell bocsátanod. Ha jelen pillanatban nem haladsz szabadon az élet áramlatával, az valószínűleg azt jelenti, hogy egy múlt beli pillanathoz ragaszkodsz. Éld jól az életed most! (hangoskönyv) - VOIZ Hangoskönyvtár. Lehet ez megbánás, szomorúság, fájdalom, félelem vagy bűntudat. Hibáztatás, düh, és néha akár bosszúszomj is. Ezek az állapotok mind a kérlelhetetlenségből erednek. A megbocsátásra az elengedésre való képtelenségből, és abból, hogy nem tudsz a jelen pillanatban lenni. Csak a jelen pillanatban alakíthatod a jövődet. Ha a múltba kapaszkodsz, nem lehetsz a jelenben. Csakis a mostban van hatalmuk és erejük a gondolataidnak és a szavaidnak. Ne vesztegesd hát a mostani gondolataidat arra, hogy továbbra is a múlt szemetéből tákolod össze a jövődet.
– Parancsára, nagyságos uram! – Magam is gondoltam. A generális drága fajkutyákat tart, de ez itten, az ördög tudja, miféle, semmifélének sem látszik… egészen közönséges állat… Hogy lehet egyáltalában ilyen kutyát tartani? Tudjátok–e, hogyha ilyen kutyát Pétervárott vagy Moszkvában fognának meg, ott a kutya sem törődnék a törvénynyel, hanem egyszerüen – végeznének a fickóval! Te, Hrjukin, megsérültél – és nem szabad a dologba belenyugodnod. Példát kell teremteni! Már régen… – De talán mégis a generálisé, – filozofálta félhangosan a rendőr. – Hiszen az orrára nincs ráirva… Minap láttam az udvaron valami ehhez hasonló barmot. – Persze, hogy a generálisé! – hallatszik a tömegből. – Hm… Tedd csak megint rám a köpenyeget… megint szelesre fordul az idő… hideg van. Elviszed tehát a generálishoz és tudakozódol utána. Mondd meg, hogy a kutyát találtam és elküldöm neki… És mondd meg, hogy ne engedjék többé az utcára… Talán valami drága állat és ha minden disznó a pofájába szur a szivarjával, akkor hamar vége lesz.
Haha… ilyen kis huncut! A szakács szólitja a kutyát és elhagyja vele az udvart… A tömeg kineveti Hrjukint: – Téged pedig előveszlek még egyszer! – fenyegeti Gorelov és mig begombolja köpenyét, folytatja utját a vásártéren keresztül… (1884)
A gróf maga fogja vallatóra. Azucena fiát emlegeti! A gróf nekiszegzi a kérdést: "Egy grófi sarjról tudsz-e, mondd? Szülői mellől kicsi korban elrabolták. " Ferrando lassan felismeri: ő volt, aki Luna kistestvérét egykor elrabolta. A cigányasszony segélykiáltásával elárulja, hogy Manrico a fia, a gróf diadalmas: kezében van hát halálos ellenségének anyja és öccse gyilkosa. Azucena látja, hogy nincs menekvés. Terem Castellor várában. Hajnalra várják az ostromlók rohamát, de Leonora és Manrico ez utolsó perceket is szerelmes boldogságban töltik. Ruiz szörnyű hírrel jön: nézz ki az erkélyen, már készítik lent a máglyát - elfogták Azucenát! Manricóban fellángol a fiúi szeretet. Fegyverbe szólítja az őrséget és kitör a várból, hogy megmentse anyját. IV. felvonás [ szerkesztés] Késő éjszaka. Luna várának börtön-tornya sötétlik. Manrico csatát vesztett és ő maga is gyűlölt ellenfele kezébe került. De Leonora meg akarja menteni szerelmesét. A börtönből kihallatszik a könyörgés, szól a lélekharang.
De Manricót anyja kérése sem tarthatja vissza. És siet, hogy megakadályozza Leonora kolostorba vonulását. Éjszaka. Az apácakolostor udvara. Luna gróf is megtudta, hogy Leonora fel akarja venni az apácafátylat, s el akarja rabolni a szeretett lányt, mielőtt még fogadalmat tenne. Megszólal a kolostor harangja, Ferrando és a fegyveresek a gróf parancsára a fák közé rejtőznek. Felhangzik az apácák zsolozsmája. Leonorát barátnői kísérik a klastrom elé, tőlük búcsúzik, mikor útját állja Luna, de előtör Manrico is. Leonora szívrepesve ismeri fel holtnak hitt szerelmesét. Manrico is harcosaival jött és azok kiszorítják az udvarról a gróf fegyvereseit. Leonora boldogan követi Manricót. III. felvonás [ szerkesztés] Luna gróf táborában a katonák mulatoznak. És a csapatok indulnak Castellor vára alá. A gróf megsemmisítő csapásra készül a vár ellen, melyet vetélytársa, Manrico védelmez. Tudja, hogy véle van Leonora. Az őrök éppen egy cigányasszonyt hurcolnak a táborba: Azucena az, bolyongása közben került a zsoldosok kezébe.