Volt Egyszer Egy Ember

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. (... ) És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.

Volt Egyszer Egy Ember Mondóka

Szöveg Kányádi Sándor: Volt egyszer egy ember — vers Volt egyszer egy ember, volt szakálla kender, cseremakk pipája, lapi a dohánya. És hogy lenne mindig pipája, dohánya, felköltözött lakni egy nagy cserefára. Ott egész nap füstölt, a füsttől meg prüszkölt. És addig mind füstölt, addig-addig prüszkölt, odalett a fának minden makkja, lombja, se pipa, se hozzá füstölnivalója. Mit volt mit tennie, lemászott a fáról, font egy hosszú ostort a kenderszakállból. Azzal csettinget most, a fa alatt állva, s várja, hogy majd lenne pipája, dohánya.

Volt Egyszer Egy Ember Szakálla Volt Kender

Csak az ifjú kori Jósa megformálására kértek fel hivatásos színészt. A többi szereplő a régészet iránt érdeklődő Múzeum Baráti Kör tagjaiból, ásatási munkásokból, a nyíregyházi és a megyei múzeumok kollégáiból, régészeiből került ki. Az idősödő Jósát Németh Péter címzetes megyei múzeumigazgató alakítja. Szívesen tette, mert nagy elődje, egész munkássága során a példaképe volt. Linzenbold Attila fiatal nyíregyházi filmrendező ötletéből Istvánovits Eszter forgatókönyvének felhasználásával elkészült egy kosztümös korkép, amely Jósa András (1834-1918) életének jelentősebb időszakait tárja elénk. Megismerkedhetünk az ifjú Jósával, aki az atyai szigor ellenére a 48-as szabadságharcban beállt nemzetőrnek, majd egy számára majdnem végzetes orvosi műhiba miatt az orvosi hivatást választotta. Korán kibontakozik tehetsége a régészet akkor még gyerekcipőben járó tudománya felé. Talán a szakemberek közül is kevesen tudják, hogy Jósa vezette be ásatásain a rendszeres dokumentációt, a sír- és leletrajzokat és nagy súlyt fektetett a leletek fotózására és táblákba rendezésére.

Volt Egyszer Egy Embed For Youtube

Bekiált a róka: - Talán bizony kopó van nálad, szegény ember?! - Jaj, lelkem, komám, én nem tudom honnét, honnét nem, két kopó az este besompolygott a szobámba, s most nem bírok velük, megszagoltak téged, s reád akarnak törni. Megijedt a róka, bekiáltott: - Csak addig tartsd vissza, míg elszaladok! Bezzeg nem kellett neki sem tyúk, sem kakas, szaladott, mintha szemét vették volna ki, árkon-bokron keresztül. Még talán most is szalad. Itt a vége, fuss el véle! Értékelés 5 4 71 71 szavazat

Értékelés: 251 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: A Bartók Gyermekszínház 1961-ben alakult, a 6-14 éves korosztálynak tartottak délutánonként előadásokat. 1974-től Budapesti Gyermekszínháznak nevezték, a közönség soraiba már a középiskolás korosztályt is várták. 1985-től Arany János Színháznak hívták, műsorán a magyar és a világirodalom klasszikusai mellett musicalek, kortárs szerzők darabjai is szerepeltek… A műsor ismertetése: A Hogy volt!? arra a kimeríthetetlen archívumra épül, ahol sok évtized műsoros dokumentumai sorakoznak a polcokon. Igaz, a filmtekercseket és a kazettákat felváltották a szerverek, de a lényeg nem változott, a műsor korszerűen mutatja be a múlt televíziózását és filmgyártását. A Hogy volt!? vendégül látva az egykori alkotókat, szereplőket, egy kellemes, jó hangulatú múltidézésre hívja nézőit. Egyéb epizódok: április 7. - csütörtök április 14. - csütörtök

Egyszer csak kopogtat valaki. - Tessék, ki az? - Én vagyok a róka, eljöttem a kilenc tyúkért s a kakasért. - Jól van, na, várjál, felöltözöm- kiáltotta ki a szegény ember. Pedig esze ágában sem volt felöltözni. Odaszólt a gyermekeinek: - Ugassatok! A gyermekek, a kicsikék vékonyabb hangon, a nagyobbak vastagabb hangon rákezdték: -Hú-hú -hú... A róka elkezd fülelni. - Hát ez mi? Mi teszen úgy, te szegény ember? - Jaj, jaj - sopánkodott a szegény ember -, az este véletlenül nyitva felejtettük az ajtót, s bejött egy csomó kutya az ágy alá, most nem tudom visszatartani őket. Megérezték a szagodat, s ki akarnak rontani. - Jaj, jaj - ijedezett a róka -, fogd meg őket, szegény ember, hogy tudjak elfutni! A szegény ember tette magát, hogy fogja vissza a kutyákat, közben noszogatta a gyermekeket: - Hangosabban ugassatok! -Hu-hu-hu... Ugattak, ahogy csak a torkukon kifért. A róka - uzsgyi, vesd el magadat! - úgy elfutott be az erdőbe, hogy vissza se nézett többet. A szegény ember a feleségével, a gyermekeivel, az ökröcskéivel még ma is boldogan él, ha meg nem halt.