Náray Tamás Könyvei - Sötét Végzet Kritika

Náray Tamás divattervező elhagyja az országot. A Magyar Narancsnak adott interjújában azt mondta, nem mindent számolt fel, csak amire már nem volt szüksége. Az országban bekövetkező politikai változások miatt is döntött így, de döntése inkább a praktikumról szól. Egyre több lett a zavaró részlet körülöttem, a közhangulat és a kommunikáció is rossz irányba változott. Ízlésem ellen való az is, hogy a közbeszédben folyamatos méltósággyalázás zajlik. Csupán jelentéktelen nézetkülönbségek miatt olyan hangnemet engednek meg egymással szemben, ami kulturált társadalomban elfogadhatatlan. Index - Belföld - Náray Tamás: Magyarország egy sikergyilkos ország. Példát is mond az utóbbi kijelentésére: egy alkalommal egy várandós nő állt mögötte a sorban, akit előre akart engedni, de a sorban egy másik ember eközben minősíthetetlen megjegyzéseket tett. Érthetetlen gesztusok, értelmezhetetlen indulat szövik át a mindennapokat. Az állami divatügynökségről is szó esik, amire azt mondja, nem érdekli, felőlem az állami divatügynökség azt csinál, amit akar. (... ) A nemzetközi divatpiac nem aszerint működik, hogy erről egy magyar társaság mit gondol.

  1. Index - Belföld - Náray Tamás: Magyarország egy sikergyilkos ország
  2. Sötét végzet kritika chapter
  3. Sötét végzet kritika online
  4. Sötét végzet kritika malik

Index - Belföld - Náray Tamás: Magyarország Egy Sikergyilkos Ország

Belépett felhasználóink egy egész évre visszamenően kereshetnek a Hírstart adatbázisában. Mit kapok még, ha regisztrálok? Hírstart Források: Témák: Időszak: Keresés a bevezető szövegekben (lead) is Találatok: 0 hír Bevezető szöveg megjelenítése Opciók Sajnos nem találtunk a keresési kritériumoknak megfelelő hírt. Kérjük bővítse a keresést!

A Zarah-trilógia kötetei: Zarah Zarah öröksége Zarah álma A termék értékelése Regisztráljon és jelentkezzen be, ha Ön is szeretné megosztani másokkal véleményét.

Bár a marketing-gépezet ezerrel pörgött, valahogy nem nagyon keltette fel az érdeklődésem a Terminátor újabb folytatása, a Sötét végzet, és azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül az én hibám. Túl sokszor játszották már el a rajongók bizalmát, és a Terminátor-széria legendássá avanzsált első két etapja után olyan filmekkel szúrták ki a szemünket, amelyek láttán legszívesebben sírva vetettük volna magunkat a gyilkos gépek tömegébe. Pedig egyszerű a képlet: ha valami nem megy, azt nem kell erőltetni. Erre mit látok megint a mozi bejárata fölött? Terminátor... Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Terminátor: Sötét végzet! (Spoilermentes kritikánk következik. ) Külcsín 1984-ben mutatták be a James Cameron által levezényelt Terminátor - A halálosztó t, és a népek oda voltak meg vissza a látottaktól: akkoriban igencsak újdonságnak számítottak a kiborgok, a látványról, meg az egész összképről pedig még mai szemmel is ódákat lehetne zengeni. Nyilván én csak jóval később tapasztalhattam meg a Terminátor-hatást, de sanszos, hogy hasonló érzéseket váltott ki a premieren ücsörgőkből, mint belőlem, amikor először rápillantottam az élő szövetre a fémvázon.

Sötét Végzet Kritika Chapter

Tim Miller viszont nem James Cameron (korántsem), így végezetül a mozit valahová a harmadik rész környékére lehet tenni, annál azért valamivel élvezetesebb, látványosabb akciójelenetekkel. Az új szereplőkkel együtt tudunk érezni, kiváltképpen Mackenzie Davis karaktere az, aki nagyon jó alkotóeleme az új konstrukciónak. A történet nem nyűgöz le, éppen csak eldöcög. Ez a valóban sötét, kilátástalan jövő, amit az írók prezentáltak inkább az első résszel teszi egy ligába a mozit, ahol traumatizált hősök igyekeznek túlélni és kiheverni a még el nem érkezett, sötét jövő rájuk kimért hatását és elkerülhetetlenségét. Miller és csapata itt is egy eléggé bonyolult cselekményt hoztak össze, mely az első két mozi által meghagyott szálakat igyekszik elvarrni, és egyúttal valami újat is előkészíteni, hogy azért mégiscsak reménnyel tekinthessük a sorozat jövőjére – a Sötét végzet az új trilógia első felvonása volt csak. Mindeközben azonban elfelejt úgy igazán maradandó lenni: a cselekmény pörög, történnek az események, és mi mindvégig csak külső szemlélők maradunk, nem kúszik a bőrünk alá.

Sötét Végzet Kritika Online

Helyenként a CGI ugyan kissé zavaró lehet, de olyan ormótlan effektparádét nem vonultat fel a film, mint például a Genisys túltolt zúzásai. Zenei téren viszont egész pozitív az összkép, Tom Holkenborg ügyesen építette be saját, akciódús tételei közé Brad Fiedel klasszikus Terminátor taktusait, így egy olyan aláfestés született, mely kellően átadja a kilátástalan menekülés hangulatát, de helyenként képes a drámai részeknek is minőségi módon áldozni. Ami viszont számomra kifejezetten rontott az összképen, az a történetben leledzik, túl az alapvetően átlagos, eredetiséget nélkülöző aspektusán. A kezdés véleményem szerint elég erőltetettre és bicskanyitogatóra sikeredett és ugyan ez adja meg a film kiindulási helyzetét, mégis, azt kell mondjam, nehéz volt rajta túllendülnöm. A másik pedig az erőltetett humor. Nem kell megijedni, ilyen téren is magasan a Genisys fölött áll a Sötét végzet, de azért így sem sikerültek jól a viccesnek szánt részek, nem mellesleg néhány még az adott jelenet drámaiságán is csorbított.

Sötét Végzet Kritika Malik

Ezért mondom, hogy nagyon nehéz eldönteni, hogy ezért dicséret jár, vagy szidalmazás. Minél többet agyalok ezen, annál inkább az utóbbi felé hajlok. Mert szép-szép a nosztalgiázás, de ettől még a Sötét végzetnek sem lesz létjogosultsága. Azonban ahogy említettem, a csomagolás az rendben van. Tim Miller ért az akcióhoz és ezt újfent bebizonyítja: a filmben jó pár látványos jelenet bele lett sűrítve, nagy kár, hogy a CGI az meglehetősen pocsék, jó kérdés, hogy a közel 200 milliós költségvetésből hogy nem jutott jobb minőségre. Hogy akkor végül is mi a konklúzió? Az, hogy jó volt látni Linda Hamiltont, jó volt látni Arnoldot, és tulajdonképpen ebben a bő két órában kellemesen szórakoztam, minek is tagadjam. A Sötét végzet lazán becsúszik a dobogóra és a harmadik legjobb Terminátor filmként marad meg az emlékezetemben. A szépséghiba a dologban mindössze annyi, hogy az első kettő fej-fej mellett 9 ponttal áll, míg a dobogó legalsó fokára elég volt hat és fél. De én azt mondom, hogy itt lenne az ideje tényleg elengedni ezt.

Azon napestig lehetne vitatkozni, hogy kinek melyik Terminator film a kedvence. Az 1984-es Halálosztó, vagy a hét évvel későbbi Az ítélet napja. Más-más érvek mentén, de mindkét film joggal nevezhető a legjobbnak, ami engem illet, számomra a második az etalon. Így utólag persze az ember néha picit sajnálja is, hogy James Cameron ennyire érti a szakmát. Mert ezzel a két mozival olyan instant klasszikus párost alkotott, amit egyszerűen képtelenség figyelmen kívül hagyni. Mármint úgy értem, hogy a stúdiók számára. Mert a Terminatorban pénz van. Nosztalgia. Siker. Egy ilyen címet pedig nem lehet hagyni parlagon heverni. Csakhogy – ahogy azt tudjuk jól – a cím önmagában semmi. Még az sem elegendő, ha a főszereplő sztárt – vagy sztárokat – rábírják a folytatásra. Ötlet kell. Eredetiség. Az kevés, hogy a régmúlt siker vérét szívják. Pedig a szériával pontosan ez történt. Jött a Terminátor 3 2003-ban, aztán egy hosszabb szünet után a Megváltás 2009-ben, (a franchise történetében egyedülálló módon Schwarzi nélkül), majd a Genesis négy évvel ezelőtt.

August 30, 2024