Zielona Góra Budapeszt — Budaörsi Út 138
Przemek Matecki lengyel képzőművész kiállítása. A varsói elismert RASTER Galéria művésze. Kiállítást megnyitja: PAKSI ENDRE LEHEL művészettörténész Przemek Matecki 1976-ban született Żagań-ban. 1997-2002 között a Zielona Góra-i Egyetem Művészeti Tanszékén tanult. 1994-től a Płetwonurki Szczurki zenei formáció egyik alapítója és tagja. 2002-ben alapítója és ötletadója a Pracowni Tfurczości Dojrzałej nevű műhelynek. Művészetének fő ismérve a festészet speciális megközelítése, egyfajta nem akadémikus érzékenység, melyet az ellenkultúra energiája hat át. Ezek együttesen azt eredményezik, hogy a festékek és újságkivágások absztrakt anyagából álló képei önálló életet élnek, itt és most. interjú: PAKSI ENDRE LEHEL: Kedves vendégeink, a nemzeti művészeteknek már csak annyiban van értelme, amennyiben a nehézkességünk legyőzése, nemzetközi mobilitásunk igenis, mint annyi egyéb, gazdasági korlátok között mozog – azaz nem demokratikusan. Tehát ha hetente járhatnánk Torinóban, majd a rá következő héten Turkuban, illetve Burgaszban, meglepődnénk, hogy milyen sok a párhuzam a csak Budapesten látható dolgokkal.
Számomra pusztán e stílus nagyszerű művelője, Helmut Newton fotográfiái kapcsán vált világossá, hogy mind az egyes képei, mind pedig az egész fotográfiai tevékenysége azért működik, mert képes a tudat hiánytalan kitapétázására, amennyiben elfogadjuk a tudat, mint belső tér analógiáját. A közlések triviálisan verbalizálhatóak: a jó élet vágyképeit hozzák létre, de nem is ez a lényegi, hanem az, ahogyan a közlés a nyitott interpretáció ádáz ellenségeként a legrövidebb úton interiorizálódik, sorozatban kapva pedig ezek a vágyképek addig növekszenek, amíg varrat nélküli felületet zárnak. Lehet, hogy ez az absztrakt vízesés: a fogyasztó számára identitását kívülről kész képekbe összeállítva nyújtani úgy, hogy a fogyasztóban nem merül föl a kérdés, hogy e képek nem legszentebb szívéből, leges-legbelülről jöttek volna eleve. Csak hallgattam az érzéseimre, s hát volt benne ilyen tejcsokibarna, meg még pörköltkávébarna, de arany pöttyek is adtak egy kontrasztot, ez egy ilyen érzés volt, most, hogy fölidézem.
Röviden: olykor életmódmagazinokból ollóz emberek fotóit, erősen a reklámfotó, vagy divatfotó, vagy termékfotó zsánereinek berkein belülről. Ezeket vagy egyszeri motívumként egészíti ki festménnyé, egy absztrakt törmelékfolyamba ágyazva, azaz megmutatva, hogy egyes elemként is ebből a törmelékfolyamból származnak, vagy sokaságként törmeléket alkotó egyes elemként szőnyegszerű megamontázsba komponálja őket, vagy az ikon felé lép el, amikor az absztrakt elemek már egy homogenizáció után entitásokká alakulnak egybe egy-egy kép határain belülre. Vagy egyszerűen fogja a rengeteg egymásra csúszott réteget, és lefedi minimalista geometrikus képpé, hogy legyen jelen maga a festmény anyagszerűségében, amire eddig kivetítette ezt a vizuális szemétdombot, amiben megtapasztalni véli a kortárs létélményt. Mindez nagyon analóg azzal, amit Gyarmati Zsolttól megtapasztaltam. Az, amint éppen az identitásdizájnerek szellemi termékeire, azaz az életmódmagazinok illusztrációira fókuszál – kimondottan nagy dühvel – e képipar lényegi mozzanatának fölismerésében gyökerezik.
Csak egy példával élve: most tavasszal volt szerencsém egy szlovén neoavantgárd és posztmodern kiállításhoz a bécsi Künstlerhausban, ahol rendre a magyar anyagból ismerős kérdések megoldásai köszöntek vissza. A központok vagy az egymásra figyelés – az inspiráció, kereszttermékenyítés, vagy lenyúlás kérdése mellett a vizuális nyelven történő befelé figyelés, és összemberi képi világ meglétének a válasza merül föl. Mindez a világművészet jellemzője, és az egyes művész esetében e két véglet közötti dinamika: a kifelé és a befelé figyelés arányai alkotják végső soron a világművészethez való viszonyát, de valójában magát a világművészetet is. Ami érdekes az egész dinamikában, az az, hogy a kifelé vagy befelé figyelés arányai nem határozzák meg egyértelműen az egyes művész művészetének relevanciáját. Cserébe még érdekesebb, amikor egymásról nem tudó emberek jutnak hasonló következtetésekre. Lehet, hogy tőlük tudjuk meg, kiknek vagyunk a kortársai. Mindezek azért eregettem Önöknek elöljáróban, hiszen egy általunk valószínűleg alig ismert művész első magyarországi bemutatkozásakor talán segítségünkre lesz, ha nehézkességünkből erőt nyerve PM életművét, azon belül pedig jelenlegi tárlatát is mintegy bepárosítjuk az általunk már ismertebb művészek mellé.
Trend FM, 2021. február 08., 14:17 Budapest belvárosához közelebb, Újbudára helyezi át az egyik legnagyobb ügyfélforgalmat bonyolító, budaörsi ügyfélszolgálatát a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. (NÚSZ Zrt. ). Az társaság újbudai irodája 2021. február 11-től (csütörtök) a Budaörsi út 153. szám alatt, a Fonte irodaházban várja majd partnereit és ügyfeleit a megszokott nyitvatartási időben és a már ismert szolgáltatásokkal. Újbudára helyezi át az egyik legnagyobb forgalmú, budaörsi ügyfélsz. "A budaörsi ügyfélszolgálatunk az egyik legnagyobb forgalmat bonyolító irodánk, éves szinten közel 50 ezren fordulnak meg ezen a kirendeltségünkön. Ez azt is jelenti, hogy naponta akár 150 ügyfélnek segítenek az itt dolgozó kollégáink. " – mondta Bartal Tamás, a NÚSZ Zrt. vezérigazgatója. Hozzátette: "Ezért is különösen fontos, hogy a legnagyobb irodánk közelebb legyen az ügyfeleinkhez, könnyebben elérhető legyen a számukra. " A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. tapasztalatai szerint egyre nagyobb az igény arra, hogy a közlekedők az útdíjfizetéssel kapcsolatos ügyeiket városon belül tudják intézni, amihez igyekszik alkalmazkodni a társaság.
Újbudára Helyezi Át Az Egyik Legnagyobb Forgalmú, Budaörsi Ügyfélsz
Kapcsolat Tel: +36-20-35-95-749 1112, Budapest, Budaörsi út 153, Magyarország Hírlevél
A budapesti 153-as jelzésű autóbusz a Gazdagréti tér és az Infopark (Pázmány Péter sétány) között közlekedik. A viszonylatot az ArrivaBus üzemelteti. 1984. május 1-jén indult 153-as jelzéssel, [1] az épülő új lakótelep első buszjárataként. Ekkor még a lakótelep alján, a Nagyszeben téren volt a végállomása, 1987-ben került fentre, a Gazdagréti térre az akkor induló 139-es buszéval együtt, és ekkor jelzése 153 -asra változott. A vonalon Ikarus 412 -es, előtte Ikarus 260 -as típusú autóbuszok közlekedtek. [2] 2008. augusztus 21-én újra 153 -as jelzéssel látták el a járatot, [3] a vegyes (magas padlós és alacsony padlós) üzem keretében egyaránt jártak Ikarus 412 -esek és Ikarus 415 -ösök. Az M4-es metróvonal átadása miatt 2014. március 31-én útvonala jelentősen módosult, a járat betért a 4-es metró végállomásához, onnan a Bornemissza tér felé közlekedett, majd Újbuda-Központon át, a megszűnt 203-as nyomvonalán haladt a Neumann János utcáig. [4] 2016. Budaörsi út 153. június 4-étől betér a Őrmezőn, a Kérő és a Menyecske utcához és Kelenvölgybe is.