Gyermekke Tuttle Elemzes

József Attila: Mama - érdekességek a költeményről, verselemzés - József Attila: GYERMEKKÉ TETTÉL József attila gyermekké tettél vers elemzés József Attila: Levegőt! (elemzés) – Oldal 2 a 3-ből – Jegyzetek József Attila szívszorító verse - Gyermekké tettél József Attila édesanyja mosónő volt, egyedül nevelte Attilát és két nővérét, amíg tehette. Korán meghalt, "mert a mosónők korán halnak", ahogy a költő egy másik versében, az Anyámban írta. A költő felnőttként emlékezik vissza anyjára, az emlékezet gyerekkori képeket perget a tudatában. Az édesanyát úgy idézi fel, ahogy nehéz munkáját végzi. Kisgyerekként azt szerette volna, hogy ne a nehéz ruháskosarat cipelje föl a padlásra, hanem őt kísérje el abba az ismeretlen világba, melynek titkaira kíváncsi volt. De az édesanya nem ért rá, hogy vele foglalkozzon, némán és serényen teregette a fényes ruhákat. A gyermek önmagához képest nagynak látta édesanyját, pedig - ahogy másutt írta - "apró" volt és "törékeny" termetű. Az emlékező tudatában óriásivá nőtt az anya alakja a magasba libbenő ruhák között.

József Attila Gyermekké Tettél Elemzés - József Attila: Gyermekké Tettél | Pozitív Gondolatok, Írások, Idézetek

József Attila bízott abban, hogy az újabb reménytelen szerelem után kap még egy lehetőséget arra, hogy megtalálja igazi társát Kozmutza Flórában, a későbbi Illyés Gyulánéban, ma már tudjuk, ekkor is csalódásban részesült, ám azt bizton mondhatjuk, hogy vallomásaival a legszebb szerelmes versekkel gazdagodott a magyar irodalom. JÓZSEF ATTILA: GYERMEKKÉ TETTÉL Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, – távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! Anyám kivert – a küszöbön feküdtem – magamba bujtam volna, nem lehet – alattam kő és üresség fölöttem.

Heti Vers - József Attila: Gyermekké Tettél - Ekultura.Hu

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - magamba bujtam volna, nem lehet - alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled. 1936. máj. Írd meg a véleményed József Attila GYERMEKKÉ TETTÉL című verséről! Történelem 7 osztály nemzeti tankönyvkiadó

József Attila Gyermekké Tettél Című Versének Elemzése

"Gyermekké tettél. Hiába növesztett / harminc csikorgó télen át a kín. " Ezen a héten a 111 éve született József Attila megrendítő erejű versét ajánljuk. Egyik szerelem sem hozott boldog véget József Attilának, de a múzsák ihletésére megszülető versek mégis gyönyörűek, mélységük nem kizárólag a szerelem erejéről árulkodnak. A beteg költő – már-már harcias akarattal – gyengédséget, odaadást, szerelmet vár Gyömrői Edittől, de a lánynak már vőlegénye van, és kizárólag a páciensét látja benne. József Attila Gyermekké tettél című verse a reménytelenség fájdalmát és a tehetetlenség átkát fejezi ki. A megrendítő szerelem pokoljárásának, reménytelen vergődésének páratlan hitelességű dokumentumai azok a szerelmes versek, amelyekben József Attila kendőzetlenül vall érzéseiről, a viszonzatlan szerelem szenvedéseiről. Sorait olvasva felrémlik előttem, hogy költő talán még ennyire le nem meztelenítette magát, ilyen önmarcangoló őszinteséggel és kegyetlenséggel nem vallott a társ utáni sóvárgásáról, esendőségéről, a szerelem kiszolgáltatottság megalázottságáról, ami már a szemérem, az önámítás belső kényszere sem csillapít és palástól sem önmaga, sem a világ előtt.

De az édesanya nem ért rá, hogy vele foglalkozzon, némán és serényen teregette a fényes ruhákat. A gyermek önmagához képest nagynak látta édesanyját, pedig - ahogy másutt írta - "apró" volt és "törékeny" termetű. Az emlékező tudatában óriásivá nőtt az anya alakja a magasba libbenő ruhák között. Az édesanya egybeolvad az éggel - a befejező képek látomássá emelik a látványt Már egy hete csak a mamára gondolok mindig; meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. József Attila A Dunánál c. versének elemzése A vers a költő életének kései időszakában; 1936-ban keletkezett. A világban ekkor zajlott a fasizálódás. József Attila világosan felismerte az elidegenültség állapotát és a magyarázatot az adott társadalmi viszonyokban lelte meg. A vers témája a folyóparton szemlélődő költő gondolatai. József Attila a víz folyására asszociálja gondolatait. A vers három szerkezeti egységre tagolható, melyet a költő az egységek megszámozásával is jelöl. A köztük lévő logikai szál a víz folyása, vagyis az élet szüntelen folyása.

A 30-as években elszakad a mozgalomtól, betegsége súlyosbodik, többször. Kortársai közül sokan zseninek tartják, mások alig vesznek róla tudomást. 1933-ban Baumgarten pénzjutalmat kap (díjat csak posztumusz). Mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat és nem engem. R. azt mondta: téged mindenki szeret, hiszen a verseid te vagy. De a verseim nem én vagyok. Az vagyok én, amit itt írok" – vélekedett önmagáról és költészetéről József Attila József Jolán visszaemlékezése szerint. József Attila magyar költő, a magyar líra egyik legnagyobb alakja 114 éve, 1905. április 11-én született és 82 éve, 1937. december 3-án hunyt el. JÓZSEF ATTILA: KÉSEI SIRATÓ Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekuszálódott Budapesten kenyér nélkül, üresen állt a bolt.