Krúdy Gyula A Hídon
Negyedik út Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte halálát, elhatározta, hogy még egy utolsó utazásra indul, mielőtt elhagyná a sztambuli bazárt, ahol egy régi szőnyegen üldögélve, pipáját szívogatta. Eszébe jutott fiatal korából egy város - völgyben és piros háztetőkkel, ahol a barna híd ódon ívei alatt színes kavicsok felett vágtat egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket... Krúdy gyula a hídon elemzés. Ide kívánkozott még egyszer Szindbád, mielőtt utolsó pipáját kiszívta volna a régi szőnyegen; a kék erdőket látni a messziségben, és a híd lusta ívei alatt serényen utazgató folyót. Egy kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot dohányszínű függönyeivel, valamint kopott, aranyos betűivel: A. Marchali, mondják a töredezett betűk a boltocska felett, ahol Szindbád egykor sarkantyúját pengette, és a háromlábú biliárdasztal felett dákójára támaszkodva, kecsesen, könnyedén és ábrándosan álldogált, mert a cukrásznénak barna szeme, barna haja volt.
Krudy Gyula A Hídon
Ha kinevettek is: ma este megéreztem a tavaszt a márczius csendjében. Csak az öregek hiszik, hogy a tavasz mindig egyforma szellőjével – csókos szellőjével, esőjével – langyos és különös nedvességű esőjével és napsugaraival, mely kaczér, mint egy szép asszony szerelme. A tavasz mindig másforma nekünk, kik még innen vagyunk a kétágú decimumon; húsz évvel és harmincz évvel költészetet hoz és mély álmokat éjszaka, melyből frissen és szerelmesen ébredünk fel; negyvenben visszatérünk első ideálunkhoz és éjjel nyugtalankodva számláljuk az óraütéseket; de ötvennél az isten legyen velünk, hogy nevetségére ne szolgáljunk kis unokahúgainknak. Krúdy Gyula: Az álombeli lovag (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978) - antikvarium.hu. A tavasz, ami tegnap az utczán járt, asszony képében kísért és megigéz. Egy ibolyabokréta a tengervíz zöldességét és a piros-fehér vitorlákat hozza az eszembe az Adriáról, majd Veronában járok, Júlia városában. Ah, a veronai leány tizenhat éves koromban hódított meg alacsony és füstös kis színpadról egy vékonyka, de nagyon drámai nőcske személyében; emlékszem a későbbi tavaszokon, húsz évig, míg visszanyertem lelkemet és eszemet, amit a fiatalság vett el tőlem, a helsingőri ifjú voltam és gondolataimban oly tüdőbeteg, mint egy szanatórium.
A Hídon Krúdy Gyula
Már nagyon messze utazott a kis pisztráng, kecsegéjét pedig még mindig nem találta meg, látott ugyan kis testű állatokat végigsuhanni a folyóban, de azok rá se hederítettek. Ha megszólította őket, idegenül néztek rá, aztán továbbmentek és a játszadoztak a saját fajtájukbeliekkel. A pisztráng barát nélkül, társ nélkül utazott a Tisza közepén. A szokatlan környezet beteggé tette és sehogy se tudta megszokni a vizet, mely neki langyos volt és barna. Egy meleg este kimerülten feküdt le az iszapba. Ott feküdt, szomorúan, elcsüggedve, míg elaludt. Reggelre, midőn felébredt, az árvíz lefolyt róla. A nap forrón tűz és a szegény pisztráng hiába keresett vizet… * A tavaszi folyót, amint a hídról nézem, sustorogni, zúgni hallom. A hídon krúdy gyula. A folyó fiatalos jókedvvel siet medrében. Tavasz van. Közzéteszi: Vigh Imre * A kutatás a TÁMOP 4. 2. 4. A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott.
A királyok még mindig haragudtak arra a városra, ahová Szindbád elutazott, mert a toronyórák is megállottak itt. Valami olyan időt mutattak az órák, amilyen talán soha sincs. A kapuk, amelyek többnyire a falba vésettek, az ajtók, amelyek halkan és csendesen nyílnak sötétes folyosókra: bezárva. A sárkányfejű esőcsatornák felmondták a szolgálatot, az esővíz másfelé csurog alá az ereszekről, és a kis boltok előtt ugyanazon fakó ostornyeleket rázogatja a szél. Egy téren valahol egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel, hogy huszonöt év előtt sötét estéken ugyanígy sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő gyertyáért, kőolajért járó cselédlányok keze alatt. Majd ablakokra bukkant, amelyeken már akkor is - sarkantyús legény korában - lezárt szemű zsalugáterek foglaltak helyet. Már akkoriban eltűnődött ezeken a halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra. Krudy gyula a hidon tartalom. Vajon mi lehet az ilyen ablakok mögött? Talán egy halott fekszik ott ravatalán, és sárga viaszgyertyák bágyadt, kékes párák közepette lobognak a koporsó körül.