A Főnév Kérdése

Azok pedig önálló és szolgálati jellegűek. Ezt az iskola tananyagából ismerjük. Mindazonáltal nem nehéz kitalálni, hogy a beszéd független részeit ritkább gyakorisággal használják, mint a hivatalosak. Azonban nélkülük lehetetlen megmondani - ez magában foglalja az összes ismert szövetséget, részecskéket, prepozíciókat és így tovább. Mindannyian használjuk a szavak használatát. A köztük lévő főnév érvényesül. Miért van így az alábbiakban? Független beszédrészek: főnév Szóval, mi a főnév? Általában a szó hangja jelzi az etimológiáját - "létezik". Tehát egy tárgyra mutat. Valójában a főnév egy objektumot jelöl. De ez csak feltételes. A téma fogalma alatt nem csak valami kézzelfogható, hanem minden érzés, érzelem. Ez világossá válik, amikor kiderítjük, hogy mely kérdések kérdeznek a főnévvel. Általánosságban nem nehéz. Elég, hogy bárki felkérjen valamit "főnévre", és rengeteg tárgy jut eszébe. Így a beszéd ezen része olyan objektumot jelent, amely kézzelfogható vagy nem - nem számít. Röviden, a főnevek mindenütt körülvesz minket.

vers-verses, Békés-békési, nagy szám- nagy számú, kis kéz-kis kezű A melléknév az -an, -en határozóragokat veheti föl, mint a főnév. Pl. zölden, pirosan, kéken A melléknév alakját lehet fokozni közép-, felső- és túlzófokban. Pl. jó – jobb – legjobb – legeslegjobb Ha a két szóból álló melléknevet fokozzuk, akkor az első szót tesszük középfokba. Pl. nagy számú-nagyobb számú-legnagyobb számú A mondatban a melléknév lehet: – állítmány pl. Az alma piros. – alany pl. A piros szín. – jelző pl. A piros almát szeretem. – határozó pl. Pirosan fénylett az víz. Szerkezete szerint a melléknév lehet: – tőszó pl. édes, kék stb. – toldalékos szó pl. bájos, budapesti stb. – összetett szó pl. sötétlila, halványsárga stb. Lehet belőle más szófajú szavakat képezni. Pl. kék – kékes – kékség – kékít- kékül stb. Pl. sárga – sárgállik – sárgul – sárgít stb. Vannak ún. kettős szófajú szavak. Mivel a szavak a mondatban kapják meg a jelentésüket, így egyes szavak lehetnek melléknevek vagy főnevek. Pl. A magyar nyelv szép.

Vagy "ki? ". Másodszor, egy főnév kiegészítõ lehet. Itt minden esetben, kivéve a névjegyet. Ritka esetekben, ha nincs ige, egy fõnök elfogadhat egy predikátum szerepét. Az egyik legegyszerűbb példa az "Ő egy férfi" mondat, ahol a "mi" névmás tárgya, az "ember" főnév pedig egy predikátum szerepét játssza. A főnév elemzése Gyakran van egy feladat, amelyre a szó részletes elemzésére van szükség. Itt mindent pontosan elemezni fogunk. Szükség van arra, hogy maga a szó jelezze, hogy a beszéd melyik részealkalmazandó. Esetünkben ez egy főnév, ez azt jelenti, hogy meg kell határozni, hogy ez az objektum animált-e vagy sem. Meg kell jegyeznünk, hogy néha a szerző munkáiban a szó megszűnik a kontextusból, és önmagában is valami teljesen mást jelenthet. Sajnos, mit kell tennie ebben az esetben, nincs helyes döntés. A második bekezdésben össze kell állítanikifejezés a fõnevünkkel, meghatározva a kérdést. Mutassa be az eredeti formanyomtatványt is - a névleges névjegyzékben. Ha nincs egyetlen szám, például, mint a "nadrág" szó, használja a többes számot.

A ragozás során a melléknév végződése megmutatja, hogy a főnév milyen nemű. A németben megkülönböztetünk hímnem/nőnem/semlegesnem/többes számot. Hímnem (névelője: der): der Ball-grös er Ball (a labda-nagyobb labda) Nőnem (névelője die): die Mutter- schön e Mutter (az anya-szebb anya) Semlegesnem (névelője das): das Haus-höh es Haus (a ház-magasabb ház) Többesszám (névelője die, és a főnév is többesszámban van): die Birnen-grau e Birne n (a körték-szürke körték) A melléknév lehet erős, gyenge, vagy vegyes ragozású. Ezt követhetik végig a mellékelt táblázatok segítségével. Táblázatok melléknévragozás, német melléknév fokozás, tanulj németül, német teszt Az angol melléknév ragozása A melléknevek a mondatban legtöbbször jelzőként állnak a főnevek előtt. Az angolban sem egyeztetjük a főnévvel. kék farmer-blue Jeans Vannak melléknevek, amelyeket főnévi értelemben használhatunk. Pl. the British (a britek), the poor (a szegények), the rich (a gazdagok). Ilyenkor határozott névelő áll előttük, a melléknév egyes számban marad, de az ige többes számba kerül.

Így azt a következtetést lehet levonni, hogy az emberi beszéd kultúráját gyermekkor óta határozzák meg, és nagyrészt meghatározza, hogy mennyit fog írni a jövőben.