Hittem Szép Szavadnak Mégis Megcsalál

Csokonai Vitéz Mihály Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Irodalom - 7. osztály | Sulinet Tudásbázis. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet.

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez (Elemzés) &Ndash; Jegyzetek

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez (elemzés) – Jegyzetek. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet.

Irodalom - 7. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis

Hull a gyenge pázsitokra Szemét vegyesen, Egy-egy rendőr ásitozva Köpköd hegyesen, Álmaim a rózsák S lenge nárciszok, S itt a gyér fű: strózsák, Ott hál sár s piszok. Csalfa, szép remény: Örökösnek látszó E sors! - látom én. Parkot sohse rendez Már az én "kör"-öm, S a szivemre ment ez, Tovább nem türöm. Van most egy szatíra-verseny, Mit "kör"-öm csinál, Megírom rá én is versem, S reményt ez kinál. Tollforgató Irodalmi Lap Blog - Archivált Világ/ Archived World: Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez. Művem téma-terve Szép "kör"-öm leszen. Jó tárgy! A díj nyerve! S parkom rendezem.

Tollforgató Irodalmi Lap Blog - Archivált Világ/ Archived World: Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

~ Jodi Lynn Picoult "A legtöbb ember a világon él, nem pedig a világban - semmi tudatos viszony vagy szimpátia nem köti őket a környezetükhöz - bele nem olvadók, elkülönültek, mint a sima kavicsok. Összeérnek, de külön állnak. " ~ John Muir "A nyaka most is sima volt, barnára sült arcából ragyogóbban villant kék szeme. Egy szépséghibája volt csak: nem rám villogtatta. " ~ Sohonyai Edit "A reklám: illatosított hulla. Azt szokták mondani a halottról: "Egészen sima az arca, olyan, mintha mosolyogna. " Ugyanez áll a reklámra is. Halott, de örökké mosolyog. " ~ Oliviero Toscani "Ritka a sima, jól időzített búcsú, amilyet az ember remél. " ~ Dave Eggers "A legtöbb, amit az ember tehet, hogy mindig óvatosan lépked az úton, akár sima és egyenes, akár gödrös és veszélyekkel teli. " ~ J. J. Stalter "A művészember élete sohasem kerülhet csendes kikötőbe. Az nem is lenne jó. A motor állandóan jár, a vágyak tovább is gyötörnek. A sima tükör a felületen: megtévesztő. " ~ Ajtay Andor "A szolgálatkész ember azt szeretné, ha élete országútja sima és zökkenőmentes lenne.

Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem földbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisült, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
July 2, 2024