Tompa Mihály A Madár Fiaihoz
2017. szeptember 27., 09:26, 872. szám Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak?! Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő A víg ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? Elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben másképp szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld újra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesítvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyű szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Úgy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve...? Miért allegória a madár fiaihoz?. – Fiaim, csak énekeljetek! A kereken kétszáz évvel ezelőtti – tehát az 1817-es – esztendő különleges a magyar irodalomban abból a szempontból is, hogy Arany Jánoson kívül Tompa Mihály is ekkor született.
Madár Fiaihoz
Mért hallgatnak a szépirodalmi hercegek, mért nem sírják, üvöltik, mennydörgik, orgonálják világgá a nagy Bolyai, a szent Kazinczy, az isteni Vörösmarty, a világforradalmi Petőfi és Széchenyi, Kossuth népének, földjének panaszát, amelynél jogosultabb és keservesebb nem volt még, mióta e földön élünk és vérzünk hiába, hiába!
A Madár Fiaihoz Elemzés
Közhelyszerűen szokás beszélni allegóriáiról, de említeni sem szokás, hogy ezek közt az allegóriák között olykor olyan jelképi mozzanatok rejlenek, amelyek már a szimbolizmus hazai kezdeteinek számíthatnak. Tompa sok mindenben maradibb Petőfinél és Aranynál, de egyben-másban modernebb is náluk. Művészi egyénisége pedig sokkal érdekesebb, mint ahogy irodalmi köztudatunkban él. Irodalom - 7. osztály | Sulinet Tudásbázis. Élete itt Költészete és hatása Tompa nevezetesebb költőink egyike, akit a közvélemény, magukkal az illető körökkel, Petőfi Sándor és Arany János méltó társául tekintett. Tény, hogy a magyar nemzeti költészetnek népies alapból kifejtésében velük együtt és párhuzamosan működött és erőre nézve legjobban megközelítette őket ezen irány többi követői közt, anélkül, hogy akár Petőfi tüzével és eredetiségével, akár Aranynak alkotó hatalmával és művészetével össze kellene mérni az ő nagy tehetségét. Előbb lépett fel náluk, lassabban fejlődött, de mindvégig emelkedett. Elsősorban lírai költő volt, még elbeszéléseiben is örömest enged az alanyiságnak, a drámában és szépprózában nem tett jelentékeny kísérletet.
Nehéz gyermekkora volt, szüleit korán elvesztette. Tanárai segítségével és házitanítóskodással szerzett fizetséggel tudta elvégezni tanulmányait. Vidéki református lelkészként élte életét, az elszigeteltség fájdalmát csak megjelenő költeményeinek sikere és költőtársainak (Petőfi, Arany) barátsága enyhítette. A költők közül az önkényuralom korában ő volt a nemzet vigasztalója. Allegóriáival igyekezett a megbénult költészetet felrázni. Tompa mihály a madár fiaihoz. Sőtér István: Tompa allegóriái és ódái, Akadémiai Kiadó, Bp., 1963 (In:Sőtér István:Nemzet és haladás)