Kafarnaum – A Remény Útja – Kritika – Film – Filmtekercs.Hu
Finnországban a film Rita Hayworth – The Key To Escape, Szlovákiában Szökés a Shawshanki börtönből, Izraelben pedig Walls Of Hope címen fut, Tajvanon pedig a tökéletesen érthetetlen 1995: Fantastic címet kapta. Hiába tettek azonban ki magukért a főszereplők (Tim Robbins önként napokat töltött egy magánzárkában, Morgan Freeman megtanult baseballozni), és a rendező is (Darabont a szűkös forgatási határidő miatt pénzbírságokat osztott a késő stábtagoknak), A remény rabjai rendkívül csúnyán elhasalt a mozipénztáraknál. A 25 millió dolláros költségvetéséből mindössze 16 milliót hozott vissza mozis pályafutása alatt, ám végül többek közt a Warner merész húzása emelte a manapság emlegetett népszerűségi szintre.
- Remény film
- Star wars egy új remény teljes film magyarul
- A remeny rabjai teljes film magyarul
- Remény rabjai teljes film magyarul
Remény Film
Az alkotásban nincs egyetlen egy elnagyolt szál sem és alaposan meg nem tervezett snitt. Egyébként sem a mennyiségéről, hanem sokkal inkább a minőségéről híres a rendező, amit itt A remény rabjaiban is megtapasztalhatunk. A filmben sokkal inkább az elhangzottakon van a hangsúly és nem a képi világon. Ha lenémítanánk az produkciót, sokszor értelmezhetetlen lenne a cselekmény és a történés. A párbeszédek, narrációk kulcsfontosságúak a filmben és mivel nincsen egyetlen egy felesleges vagy erőltetett mondat, ezért egy nagyon igényes és magas színvonalú játékidőt kapunk. A rendezés mellett a színészi játék is klasszis szintű, a főszereplőktől a mellékszereplőkön át senki sem lóg ki. Morgan Freeman nagyon meghatóan és csupa érzelemmel narrálja a történteket, az ő szemszögén keresztül látjuk az eseményeket. A ma már 78 éves színésznek számos híres filmje van, de talán itt nyújtja élete alakítását, ezért nem lep meg, hogy az előadónak is ez a kedvence a saját alkotásai közül. Ő hozzá társul Tim Robbins magával ragadó játéka, akivel nagyon könnyen tud azonosulni a mozinéző.
Star Wars Egy Új Remény Teljes Film Magyarul
Hiszen, ahogy King mondatja Andyvel: " A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké. " Kapcsolódó cikkek Kiemelt téma Legutóbbi cikkek
A Remeny Rabjai Teljes Film Magyarul
A Kafarnaum – A remény útjának egyszerűen annyira jó a kérdésfelvetése, hogy az még a nyomor látványának kiszipolyozását is kompenzálja. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Az exploitation egy fontos filmes fogalom, annyira fontos, hogy külön cikkben is értekeztünk róla. A lényege az öncélúságban és a sokkhatásban van: a fő cél a közönség sokkolása, nem pedig az értékközvetítés. Elsősorban szexszel vagy vérrel összefüggésben használják a kifejezést, ugyanis főleg a horrorban és az erotikus filmekben lehet olyan explicitást elérni, ami a néző ingerküszöbét meghaladja. A mélyszegénységet ábrázoló alkotások kapcsán azonban ritkán jut eszünkbe ez a pejoratív kifejezés, pedig ha a jelenség mélyére nézünk, ugyanazt látjuk: öncélúságot és sokkhatást. Így született meg cinikus kritikusok körében a nyomorpornó kifejezés. Ami tökéletesen illik a Kafarnaum – A remény útjára is. A cinikus szó azért fontos, mert az öncélúságot nem lehet bizonyítani. A nyomorpornográf moziknál ugyanis nehéz megítélni, hogy pusztán a sajnálatunkra játszanak rá, vagy valóban megpróbálnak némi érzékenységet kiváltani olyan társadalmi csoportok irányába, amelyek jellemzően önmagukban erre képtelenek lennének.
Remény Rabjai Teljes Film Magyarul
Feloldhatatlan dilemmák egész sora vonul fel, Anja kínlódik a gyógyszerek mellékhatásaival, elfehéredő ujjakkal kapaszkodik az életbe, miközben a fájdalom, a kimerültség, a rettegés belőle is kihozza a legrosszabbik énjét, tépik, szaggatják egymást Tomasszal, miközben kénytelenek teljes erőből összekapaszkodni. Mivel a forgatókönyv ennyire szaggatott és esetleges, viszont a történet ilyen mélyen személyes, a rendező erősen a színészeire, a két főszereplő kémiájára és Anja alakjának minél életszerűbb megrajzolására helyezi a hangsúlyt, azaz Andrea Bræin Hovig és Stellan Skarsgård hátán nyugszik a film súlyának igen jelentős része. Szerencsére gond nélkül megbírják, utóbbi rutinból hozza a tépelődő, idősödő művészember – karakterszerep –, előbbi pedig olyan kiszámíthatatlan, törékeny, lobbanó és kőkemény a halállal szembe nézni kénytelen Anja szerepében, hogy azért egy amerikai filmben már kinézne neki egy komolyabb jelölés. A mellékszereplők szintén üdítően életszerűek, érezhetően egy létező baráti kör létező alakjairól mintázott alakok ők, senki sem lapos, senki sem alibi-karakter.
Valóban, Darabont úgy adott hozzá új ízeket az alapötlethez, hogy megtartotta az eredeti sztorit, és mondanivalót, de minden egyes általa hozzáadott epizód csak koherensebbé tette az egyébként is kiváló történetet. Andy nehezen találja meg önmagát Nem Tom Cruise volt az egyetlen választás a főszerepre. Miután ő kiszállt, mert nem akart egy zöldfülű rendezővel dolgozni, Kevin Costner jött a képbe, aki azonban annyira elfoglalt volt saját filmterveivel kapcsolatban ( Waterworld), hogy nem tanúsított nagy érdeklődést a projekt iránt. Robbins a forgatókönyv és az operatőr személye miatt mondott igen, noha kétségei azért akadtak Darabont tapasztalatlansága miatt, akinek pedig a Castle Rock 3 millió dollár ajánlott azért, hogy átengedje a rendezői széket Rob Reinernek. Morgan Freeman már egészen más tészta. Red szerepére, aki a kisregényben egy fehér, ír férfi, eredetileg Gene Hackman és Robert Duvall volt esélyes, Freeman pedig már csak bőrszíne miatt is csupán az utolsók közt merült volna fel, ám a két legendának arra az időszakra már tele volt a naptárja.