Kihalt Óriás Madár

Mert ha a legrosszabbat, legborzasztóbbat gondolom, a jövő még mindig rám licitálhat. Például, ha most valaki becsukná a harangtorony ajtaját, ha gyorsan befalaznák néma kőművesek, és fönn pedig zárt vasajtóra találnék. Hiába zörgetnék. Hiába döngetném, még a szabad levegőre se juthatnék ki, hogy leugorjak, lekiáltsak, és megszabaduljak fogságomból. Az a rettenetes a dologban, hogy a menekülés reménye miatt talán halasztgatnám az öngyilkosságot, amelyet pedig egy jó selyem nyakkendővel könnyen, pár perc alatt végre lehet hajtani. Valószínű, hogy keresgélnék kijárások, ablakok után a poros, fojtó sötétségben. Közben bóbiskolnék is talán egypár órát, valamelyik lépcsőn. Talán újra és újra hozzáfognék tapogatózáshoz, talán a körmeimmel ásnám a falat, véreznének az ujjaim... és éhen kellene halnom, mert akkor már nem lenne erőm - se az izmaimban, se az akaratomban -, hogy elvégezzem a megfojtást. 8 - Mindegy, menjünk csak föl! A kihalt fajok klónozása csak illúzió lenne?. Végre hosszú, hosszú percek után fölérek az erkélyre. Nincs lezárva.

Kihalt Óriás Madár

"Sok esetben úgy beszélnek erről, mintha az (újraélesztés) egyértelmű lenne, de természetesen nem az. " – mondta Herridge. Ezzel McCauley egyetért. Elmondása szerint az 5 százalék nagy különbséget jelent – az emberi genom csak egy százalékkal tér el a bonobóktól és csimpánzóktól. "Létrehozhatunk valamit, de az egyértelmű hogy az soha nem lesz a karácsony-szigeteki patkány. " – tette hozzá. "És akkor mi értelme van az egésznek? " Andrew Pask, a Melbourne-i Egyetem fejlődő biológiai tudományok szakértője azonban nem ilyen borúlátó. 9 Kihalt nagy madarak - Mindenről - 2022. Pask kutatási témája a kihalt ausztráliai erszényesfarkas, vagy más néven tasmán tigris felélesztésének lehetősége. "Az erszényesfarkas talán az egyik legjobb jelölt a 'felélesztéshez'" – mondta el. A csapata a ragadozó genomja mellett más, potenciálisan béranyaként használható faj génjeit is szekvenálta, mint a dunnart (egy apró, rovarevő erszényes egér). Azt találták, hogy ugyan az erszényesfarkas esetében sincs meg a genom nagyjából 5 százaléka, ezek azonban olyan ismétlődő szakaszokból hiányoznak, melyek Pask szerint valószínűleg nem befolyásolják a létrehozott "új" állat kinézetét vagy viselkedését.

Tiszteletet parancsoló magasságuk ellenére az alacsonyabb növényzetből táplálkoztak, talán gyökereket és hajtásokat is kiástak. Sok, ma élő madárhoz hasonlóan a moa is nyelt le köveket, hogy könnyebben megemészthesse a szívós rostozatú táplálékát. Nagy valószínűséggel társas életet éltek, kis csapatokban vándoroltak legelészve és táplálékot keresve az erdőn át. Hosszú életű madarak voltak, 50 évig is eléltek, ami nagyban köszönhető annak a ténynek, hogy nem sok ragadozó élt Új-Zélandon. Egyetlen természetes ellenségük volt az ember szigeten való megjelenése előtt, a Haast-féle sas. A Haast-féle sas a nálánál jóval nagyobb moák elejtésére is képes volt Giant Haast's eagle attacking New Zealand moa (Art: John Megahan) Rendkívüli méreteket ért el az óriás moa a madarak világához képest. Az északi alfaj nagyjából 3 méteresre nőtt meg, míg a déli óriás moa magassága elérhette a 3, 6 métert, tömege pedig a 275 kilogrammot! Kihalt óriás madár. De nem minden moa volt ilyen hatalmas, ugyanis a Déli- és az Északi szigeten is előforduló Anomalopteryx didiformis például nem nőtt 90 centiméteresnél nagyobbra.