Dsida Jenő Versek

Dsida Jenő Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Dsida Jenő: A sötétség verse | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegő kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz, mindegyik puhán, révedezőn ejtett igéd ezüst virág lesz kék mezőn és sóhajod a szél, mely fürtjeimbe kap és arcod itt a hold és arcod itt a nap. Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!

1. Dsida Jenő: Édesanyám keze. Válogatott versek (meghosszabbítva: 3148453829) - Vatera.hu
2. Dsida Jenő: A sötétség verse | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár

Dsida Jenő: Édesanyám Keze. Válogatott Versek (Meghosszabbítva: 3148453829) - Vatera.Hu

Minden göröngyből virág ütközik, kék az éjszaka és arany. Ifjú vagyok és megyek vidáman, tisztán a hullócsillagok alatt. Olyan egyszerű minden, olyan felszabadítón, könnyen egyszerű: Holnap kiválasztok egy aranyhajú szüzet és azt mondom: Jer velem! Holnap fehér abrosz mellett ülök, s piros alma, sárga körte koppan a verenda tetejére, s aranybort iszom ezüst-pohárból. Fiam is lesz, hogy meg ne haljak. Dsida Jenő: Édesanyám keze. Válogatott versek (meghosszabbítva: 3148453829) - Vatera.hu. S ha sárga levél hull lassú gyásszal, bölcsen mosolyog tömjénszagú szívem: Milyen jó lesz a mennyországban!

Dsida Jenő: A Sötétség Verse | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Kézikönyvtár

397 Csend van 398 Circus Maximus 399 Ilyen magasban 400 Messze látok 401 Látod? Érzed? Hallod? 402 A páncél-ember 403 Falusi temetés 405 Kezemben tartom a szívedet 406 Akármit teszek is 407 Íme az ember 408 Volt 409 Ide hallgass 410 Sajnálom őt... 411 Tekintet nélkül 412 Bevallom 414 Roskadozó ház 415 Vajon hol jár? 416 Jertek a hegyre I-II. 417 Sietni kellett 419 Falusi versek I-II. 420 Falun 422 Fázol 423 Idegen ébredés 424 Csöndes minden 425 Ünnepi plakát 426 Jó reggelt, barátom! 427 Rossz éjszaka 428 Te harangozol 429 Helyet kerestek 430 Kórházi emlék 431 Lámpákat gyújtok 432 Senki előttem, senki utánam I-II. 433 Szomorú tévedés 435 Akivel néha találkozom 436 Aranysárga fényben 437 Ballagó vers 438 Mese, mese, mátka... 439 Virrasztás a dzsungelben 440 Búcsú 441 Meddő napok 442 Menni kellene házról házra 443 Mi lesz ebből? 444 Vándor-kesergő 445 Július 446 Aranyország, szerelem 447 Halvány rajz 448 Gyakran eljön 449 Csak mendegél 450 Hegyi beszéd 451 Az utolsó nyári vihar 453 Ki-ki magában 454 Fuldoklás 455 Légyhullás 456 Ó, ember... 457 Látod, édesem... 458 Sötétség 459 Útban a rendeltetés felé 460 Ismeretlen ember 462 Erdei ösvényen 464 Békés mederben 465 Öregek leszünk 466 Kínai lakkdoboz 467 Aranyhídon 468 Rettenetes virágének 469 Csend a tavon 471 Éhes a kutyám 472 Énekek éneke, mely a Salamoné 473 Sírvers 474 Március 475 Légy szent, fiacskám!

2017-03-09 admin A szabad ég alatt tanyáztam. Gyermek voltam és karikáztam. Míg karikám gurult előre, ránéztem fűre, fára, kőre, holdfényre, napra, csillagokra, férfiakra és asszonyokra s mindenen – legyen új vagy ódon – elcsodálkoztam szörnyűmódon. Nem nézve így lábam elébe, e roppant gödör éjjelébe zuhantam. – Istenem, ha árva útfélen fekvő karikára találsz, kérlek, keress meg engem: E rút veremből végy ki engem!