Fontos Lettél Nekem
Szóval ezt én is most tanulom. Mi a tanulsága számodra 2021-nek? Amikor az utolsó napon vesztetted el a Nizzát két bukás miatt, amikor fel kellett adnod a Tourt, hogy aztán megnyerd az egyenkéntit az olimpián, majd megvédd a címed a Vueltán? Megtanultam elégedettnek lenni azzal, amim van, ahol épp tartok. Ez persze nem volt könnyű, mert a Tourra nagyon keményen készültünk. De számomra egy őrült álom volt, hogy 22 évesen csöppentem bele a profi kerékpárba. Mégis mire panaszkodjak? Soha nem hittem volna, hogy ilyen életem lesz. Elvesztettem a Tourt, buktam, oké, de közben azért nyertem egy csomó nagyszerű versenyt is. Nem érzed, hogy a Tourral kapcsolatban valamiféle átok ülne rajtad? Nem. Fontos little nekem road. Amikor az ember bukik, csak a sérüléseivel foglalkozik. Hogy mennyire súlyos, eltört-e valamije, aztán napról napra próbál jobban lenni. Egyébként a legutolsó pillanatig bíztam benne, hogy lehet valami nagy dobásom. Akár egy szakasz, vagy a pöttyös. Primoz Roglic Fotó: Getty Images Mikor jöttél rá, hogy vége?
Fontos Little Nekem Toys
Széll Tamással, a magyar Bocuse d'Or csapat trénerével beszélgettünk a 2022-es budapesti versenyre való felkészülésről, Forma 1-ről és arról, miként lehet győzni a világ legrangosabb gasztronómiai versenyén. Fotó: Jekken Péter VINCE: 2016-ban te lettél Bocuse d'Or európai döntőjének a győztes séfje, 2017-ben pedig a csapatoddal a negyedik helyet szerezted meg a világdöntőn, Lyonban. Milyen érzés most a magyar csapat coach-aként részt venni? Széll Tamás vallott arról, hogy érzi magát az új szerepében - Vince. Ha lehet, még egy kicsit izgalmasabb, hiszen nekem coach-ként mindenki munkájára figyelnem kell. A felkészülés során végig Dalnoki Bence séffel és segítőjével, Nyikos Patrikkal szemben állok és különböző instrukciókkal segítem őket. Az a célunk, hogy minél tökéletesebb és szebb ételt bele tudjunk préselni a versenyen rendelkezésre álló öt és fél órába. Ezért is jó, ha egy olyan személy segíti őket, akinek már van ebben tapasztalata. Az utolsó pillanatig minden gyakorlásnál velük vagyok, mert a csapat csak akkor tud jól működni a versenyen, ha együtt lélegeznek.
Fontos Little Nekem Castle
Az én dolgom az, hogy kommunikáljak, hogy hidat építsek a tartalom és az egyéniség közé. Bennem közlési vágy van, meg annak az igénye, hogy másokból is kiszedjem a közlendőjüket. Mert csak így együtt, egymással, egymásért érdemes bármit is csinálni. Ezért viselik a kedvenc műsoraim a saját nevemet, az is, ami most indult a Story tévében, mert arról szólnak, ami engem érdekel, engem izgat, és remélhetőleg még pár millió más embert is. Gondolkodó és elgondolkodtató kérdéseket feltenni, megszállottan válaszok után kutatni: ez foglalkozás, hivatás. Nem egy változó beosztás csupán. Te mindig csinálsz, csinálnál valamit, folyamatosan pörögsz, olykor az ember agyára is mész ezzel… Te csak tudod, évek óta oly sok mindent csináltunk már együtt… Néha azt is érzem, hogy valójában "barátnők" vagyunk… Vannak emberek az életemben, akárcsak te, akiket minden fontos döntésemkor megkérdezek. Fontos little nekem castle. Akik részt vesznek az elhatározásaimban, akik lényeges pillanatokban véleményt mondanak. És vannak a hétköznapi élet sodrásában mellettem levő barátok, akikkel nyaralni megyünk, együtt lógunk.
Láthattuk a tavalyi Nizzán, a Col de la Colmiane-en, hogy nem szívesen hagyod meg a győzelmet valaki másnak, ha egyszer megnyerheted a szakaszt. Ennek akkor Gino Mäder látta kárát, aki egy egésznapos szökés végén érhetett volna haza. Ez egy összetett dolog. Számomra a kerékpárban a végén a legjobb győz, persze vannak dologok, amik módosíthatnak ezen. Beszéltem Ginóval a szakasz után, és semmi rossz érzés nem volt benne, inkább csak az emberek döbbentek meg azon, ami történt. Jár nekem az 500 000 forintos kompenzáció? | SINOSZ. Persze, én álltam az élen, és nem lett volna szükségem arra a győzelemre. Viszont a srácok egész nap dolgoztak értem, amit eredményre akartam váltani. Legközelebb, hogy várhattam volna el akkor tőlük, hogy értem melózzanak? A kerékpárban azért működik az, hogy egy versenyző átadja a győzelmet valaki másnak, ahogy tette azt Armstrong Pantanival 2000-ben a Mont Ventoux-n. Tőled idegen az ilyesmi? Én is csináltam már ilyet, tavaly a baszk kör utolsó szakaszán, Gaudu-vel. Nem arról van szó, hogy ez idegen nekem, vagy ne tudnám elfogadni, csak, amikor megérkeztem a kerékpársportba, én nem eszerint működtem.