1849 | Kíszínezve 2020 : Fosttalicska
Fehér, rövid szőrű, fiatal foxterrier volt, virgonc stréberszemekkel. Elegáns kutya, egy kissé vidékies, a nyaklánca fogyatékos ízlésre valló. Látszott rajta, hogy gondozzák, ismeri a polgári jómódot, de automobilt még sohasem ugatott meg. "Mindegy - mondottam magamban -, a vonatindulásig eljátszom vele. Emberekkel úgysem szeretek ismerkedni. " A kutya gyors iramodással a sínek mellé jött, és néhányszor körülkarikázott. Azután megállt előttem, és felületesen végignézett a kedves, fekete szemeivel. Édes kis dög volt. Határozottan tetszett nekem, szerettem volna megsimogatni a fülét, az okos homlokát, a karcsú, arisztokratikus derekát. Csettintettem az ujjammal. Kutya szeme piros kutya. De a kutya - se szó, se beszéd - továbbment. Vállat vontam. Később azonban csendesen utánasompolyogtam. A vasúti sorompónál értem utol. - Kutya - mondtam neki, már nem egészen elfogulatlanul, és csodálkoztam, minő zavart és félszeg szavakat dadogok. A kutya nedves orrával megszagolta a nadrágom szélét, reám bámult, és elfordította fejét.
Kutya Szeme Piros Es
Eközben a világ elalszik körülöttünk szerző: Dsida Jenő Alkonyodik már. Lanyhul a fény és enyhül a hőség. Fák tövein, mint sűrü gaz ágboga, hajt ki az árnyék, percek alatt burjánzik, sűrüsödik, tovaterjed, árad, elönti az erdők lábait, ellepi nyirkos nyújtózással a völgyet s fölfele kúszik a dombon, - meg-meglendül a szél, pirosan szaladoznak a felhők, halvány rózsapiros fény reszket a domb tetején még: édes mérget ivott haldokló elnehezült és békés teste hül így ki, a lábtól szív fele, lassan, arca pirosra hevülten a láztól, szép szeme megtört, s alkonyi szellőként finoman sóhajtja ki lelkét. Esteledik már. Sápad a pír. A juhok hazamennek távol uton kanyarogva, nyakukban a halk pici csengő, mint eltévedt szűzlány gyermeki hangja, csilingel. Lent a sötétbe borult város kék tornya felől most kondul az Angelus édes ezüst zengéssel, aranyló zsongással. Pihegő madarakra simulnak a lombok. 🧐 : budapest. Lélegző levelekre, gyomokra hüvös suhogással perceg a harmat. A végtelen, illatos angyali csendben hallik, amint a csigák finoman súrlódnak a fű közt!
Kutya Szeme Piros Kutya
Kutya Szeme Piros 1
Olvastam, hogy Konstantinápolyban sok a kutya. Azt olvastam, hogy török városrészekben van a legtöbb, mert a török jó és türelmes, a keresztény ellenben kíméletlen s mikor már sok a kutya, a strichnin-borsók tömeges irtást végeznek közöttük. A kutyák hát inkább a török városrészekben tartózkodnak és kerülik a keresztényeket. Szerettem volna valami képben is látni ezeket a kutyákat, de sohase találtam efféle képre. Brehm is csak leírást ad róluk, pedig egy ujjnyi kis kép is többet mutat, mint akár egy tízrőfös leírás. Hogy ezen a tavaszon Konstantinápolyban jártam, láttam ezeket a kutyákat. Nálunk szinte elképzelhetetlen valami, hogy ezernyi ezer kutya éljen bárhol is. Megszoktuk, hogy az eb az embert árnyékként kíséri; vele egy telken lakik bizonyos szolgálatot végez azért, amiért az ember eltartja. Valószínűleg majdnem csalók áldozata lettem. Nálatok járt így valaki? : hungary. De hát hol lakik ott a török fővárosban az a sok kutya? Ki ad neki enni? Hol szaporodnak? Hogyan viselik magukat a millió ember között; ha egyik se gazdájuk? S hogy nem rettegnek ezek az emberek, hogy egy kutya megvész s a következő napon ki kell szaladnia az városnak a falak közül!
Kutya Szeme Pros Du Bâtiment
Hiába vigasztaltam magamat, hogy csak egy kutyáról van szó. Éppen ezért akartam. Mit ér az életem, ha egy ilyen kutya is megvet? Nem azért dolgoztam és szenvedtem. Lassanként csak ezt láttam, és az életem legnagyobb fájdalma lett, hogy a kutya, a kedves fehér kutyus közönyösen táncol el mellettem. Nem, ezt nem szabad engednem. Minden áron meg kell ismerkednem vele. A kutya ravaszul visszasompolygott a famíliához, a gyerekek ordítozva köszöntötték, s felugrott egyik pufók és lomha kamasz ölébe. Kutya szeme piros es. - Ami - beszélgettek vele, és ő kéjesen dörzsölgette homlokát az oldalukhoz. Tehát Aminak hívják, francia név, és minő banális, és minő affektált. Ó, a sznobok. Mennyivel szebb nevet tudnék neki adni. Tettettem, hogy nem veszem észre, nem törődöm vele, de félszemmel odasandítottam. Most már égett a fülem az idegességtől. Nem sikerült, amit akartam, s dühöngtem, mint az, aki húsz-harminc gyufát eltör a skatulyáján, anélkül hogy meggyulladna. Apró bosszúság, de annál fájóbb. Lestem, mi történik. Jött, ment a kutya, hol hozzám, hol a családhoz, csaholt, vakkantott és kapacitált, üljek közéjük, nem is olyan nagy dolog, és végre az ő kedvéért teszem.
Csak sárga volt, ezüst volt és piros volt: e három együtt: sárga és ezüst s piros, amikor a kórházi ágyon mezítelen, sovány testét övig a szolga föltakarta lassan. Arca nagy sárgasága. Szép ezüstfeje, gazdag díszében, régi kincseinknek ezüstbányája. És a szív piros. Jó reggelt FostTalicska népe! : FostTalicska. Még csöppeket sírt a tapasz alatt is. Egy falikarra nézett a szeme, üvegesen, mint Rippl-Rónai képén, a furcsa fölfelé-tekintés igaz pózában. Ezt figyeltem én, kiváncsian, nyakam előrenyújtva, mint a tanítvány, ahogy ő szerette: szemrebbenés nélkül és komolyan, hogy majd lerajzoljam magamnak egyszer, s másoknak is hitet tegyek felőle. De oly sokáig néztem azt a villanyt, oly mozdulatlan, hogy mozogni kezdtem, belefáradtam s csöndesen kimentem az őszi éjbe. Ott az ég alatt vad vágy fogott el, hogy megint legyen, és úgy akartam ezt, de úgy akartam, amint akarta anyja hajdanában, ki kínban-vérben a világra szülte. És mint az anyjának fájt egykoron, hogy szétnyíló öléből földre jött, úgy fájt, hogy a lelkemből kiszakadva eltávozott és nincs és sohasem lesz.
Akkor az ebek munkáját a rongyszedők folytatják. Ime az ebek tápláléka. De van még más is. Konstantinápoly girbe-görbe, hegyes-völgyes város. Körülbelül olyan hegyekre épült, mint Buda vára. Azt hiszem, a nők életmódja meg az utcák fárasztó mivolta az oka, hogy olyan piacok, mint az európai városokban, nincsenek. A piac maga megy a házakhoz. Korán reggel megkezdődik az ordítozás, a férfikofák ordítozása. A vizet, tejet, húst, gyümölcsöt, zöldséget az árusok százai hordozzák fel s alá az utcákon s ki bömbölve, ki üvöltve, ki harsogva kiáltja a maga áruját. A háziasszony vagy cselédje csak kinyitja a kaput s int annak, akitől venni akar. A halárus ott a kapu előtt a kövezetre teszi a maga nagy fatálát és az éles bárddal ott vág a halból, amennyit vesznek tőle. A mészáros egy öreg gebének a két oldalán hordozza megnyúzott birkáit. Persze deszka van a birkák alatt s félig be is vannak fehér ronggyal takarva. Ott méri a húst a kapu előtt. A vándorló piac hulladékaiból jut az ebeknek a nap első felében az élelem.