Fazekas Anna Öreg Néne Őzikéje Vers

Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya. Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő, harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák. Öreg néne megsiratja, vissza – dehogy – mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban. Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni, és integet, amíg látja: "Élj boldogul, őzgidácska! " Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kisgidája visszanéz-e. Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám, fenn terem a mohos sziklán. De a tetőn, hegygerincen megfordul, hogy búcsút intsen: "Ég áldjon, rét, kicsi csalit" – s mint a szél, eliramodik. Nyár elröppen, levél sárgul, lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne. Újra kihajt fű, fa, virág, nem felejti a kisgidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen. Kitekint az ablakrésen: ki kopogtat vajon éjjel? Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje - szöveg és videó - Nagyszülők lapja. Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput.

  1. Júliusi versek gyerekeknek - Meglepetesvers.hu
  2. Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje - szöveg és videó - Nagyszülők lapja

Júliusi Versek Gyerekeknek - Meglepetesvers.Hu

Megtekintések száma: 613 Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja. Cili cica, Bodri kutya mellé búvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget. Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őzbálba, vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzá való kedve. Barna szeme bús-szomorún csüng a távol hegykoszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhő alatt. Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek: "Vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza, gida pajtás! " Könnybe lábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná! Júliusi versek gyerekeknek - Meglepetesvers.hu. Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fű, puha pázsit, tarka mező száz virága őztestvérkét hazavárja.

Fazekas Anna: Öreg Néne Őzikéje - Szöveg És Videó - Nagyszülők Lapja

Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya. Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő, harmatgyöngyös harangvirág, vad árvácskák, kékek, lilák. Öreg néne megsiratja, vissza, dehogy mégse tartja, ki ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban. Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni, és integet, amíg látja, élj boldogul, őzgidácska. Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kis gidája visszanéz-e. Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám, fenn terem a mohos sziklán. De a tetőn, hegygerincen megfordul, hogy búcsút intsen, ég áldjon, rét, kicsi csalit, s mint a szél, eliramodik. Nyár elröppen, levél sárgul, lepereg a vén bükk fárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne. Újra kihajt fű, fa, virág, nem felejti a kis gidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen. Kitekint az ablakrésen, ki kopogtat vajon éjjel? Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput.

De télen - hogy miképp esett? - hiába várt vendégeket. Elmúlt egy hét a más után, és nem zörgettek ajtaján. Hó ült a bokron, bérceken, a lágyan lejtő réteken, bükk ágbogán, tölgyágakon, csikart a fagy, mint vaskarom. Nyulacska rítt a fák mögött, a félsz szívébe költözött, s a kék patakban gyors halak cikáztak jégpáncél alatt. Odvába bújt a rőt evet, süvöltő széltől rettegett. Avarsubában gyík aludt, ordas kerülte a falut. Elnémult minden kis rigó, csak hullott, hullott, hullt a hó, s a cserjésben az őzikék kutatták őszi fű ízét. Riadtan, félve, éhesen barangolnak a réteken, szelíd szemükben bús panasz: "Miért vagy messze, szép tavasz? " Erdőirtásból éjszaka favágók érkeztek haza, s beszóltak néne ablakán: "Anyó, segíts nyuszin, gidán! " Most tégy csodát, jó Őzanyó! Kötésig ér, s még hull a hó. Se fű, se ág, se lomb, se mag, csak jég, csak hó, csak néma fagy borít mezőket, réteket. Kis őzikéid éhesek. A tél kegyetlen, és ha győz, éhen veszik a nyúl, az őz. A csöndes éj lassan telik, anyóka virraszt reggelig.

July 7, 2024