Elg Jó Szülő Fogalma

Ismert kifejezés az üzleti életből is a "good enough" fogalma. Az elég jó szülő, az elég jó anya mára a szélesebb rétegekben is közismert kifejezéssé vált: vastag könyvek szólnak arról, miért nem érdemes a tökéletességre törekedni. Sőt, arról is, hogy miért lehet akár veszélyes is maximalista és perfekcionista módon állni hozzá életünknek minden szerepéhez és funkciójához. Különösen megszaporodnak az elvárások a karácsony közeledtével. Könyv: Az elég jó szülő (Bruno Bettelheim). Zárjuk le az év végi hajrát, de úgy, hogy semmi ne tolódjon át januárra, vegyük meg az összes ajándékot, de úgy, hogy senki ne sértődjön meg a családtagok közül, a Mikulás és az advent mellett nyomjuk végig hibátlan üzemmódban az összes céges karácsonyt - beleértve a sajátunkat is. Hiába: úgysem tudunk megvenni minden ajándékot, amit kinéztünk (és amit megrendeltek tőlünk), és úgyis lesz majd legalább egy rokonlátogatás, amit át kell majd szervezni az utolsó pillanatban. Az év végi hajrá kezelésének kulcsa az idő: amivel kapcsolatban természetesen mindenki úgy érzi, hogy neki túl keveset osztottak belőle.

„Olyan Buta Volt, Mint Hat Pár Rendőrcsizma” – Mondta Márki-Zayról Egykori Óvónénije | Hup

Szerző: 2020. november 11. | Frissítve: 2021. július 13. Forrás: Az "elég jó" szülő nem törekszik arra, hogy tökéletes szülő legyen, és azt sem várja el, hogy gyermekei legyenek tökéletesek. Mit jelent "elég jó" szülőnek lenni? Elég jó szülő fogalma. (Fotó: Getty Images) Az "elég jó anya" fogalmát először 1953-ban írta le D. W. Winnicott brit gyermekorvos és pszichoanalitikus: szerinte az elég jó anya jobb, mint egy tökéletes anya. A csecsemő számára teljes mértékben elérhető, de fokozatosan hozzászoktatja a babát a kevesebb jelenléthez, válaszul a kisgyermek képességére, hogy egyre nagyobb mértékben tudja kezelni édesanyja távollétét. Így a gyermek fokozatosan megtanulja kezelni az élettel járó frusztrációkat is. Bruno Bettelheim 1987-ben írta meg az " Egy elég jó szülő " (A Good Enough Parent) című könyvét, Winnicott ötleteire építve. Azt javasolta, hogy a szülők kerüljék, hogy ők "teremtsék meg" olyannak gyermeküket, amilyennek látni szeretnék, helyette segítsék abban, hogy olyan személy lehessen, amilyenné válni szeretne.

Az “Elég Jó” Szülő

Ebben is változik, mi várható egy "elég jó" szülőtől. Lehet, hogy a kétévesnek éppen most mondtuk, hogy "most haragszom azért, amit csináltál", de ha a következő pillanatban boldogan az ölünkbe ugrik, mintha mi sem történt volna, mi is reagáljunk úgy, mintha mi sem történt volna, méghozzá azért, mert a legfontosabb ebben az életkorban, hogy átélje a gyerek, hogy mindig elérhetőek vagyunk számára. Az érzelmi elérhetőség persze később is fontos, tulajdonképpen egész életen át, csak az változik, hogy ezt miből érzi a gyermek. Az idő előrehaladtával egyre kevésbé igényli az azonnali, fizikai elérhetőséget. Nincs rá szüksége, mert minél idősebb a gyerek, egyre jobban érti, hogy a szeretet és a kapcsolat akkor is folytonos, ha nem azonnal áll rendelkezésre a szülő, és egy darabig várakoznia kell. Legalábbis, ha jó a kapcsolat, akkor megérti. Az elég jó szülő nem patikamérlegen adagolja ki, milyen mértékű frusztráció felel meg az életkornak, hiszen erre nincs tökéletes recept. Elg jó szülő fogalma . Gyerekenként és helyzetenként változik.

Könyv: Az Elég Jó Szülő (Bruno Bettelheim)

Annál is inkább, mivel az egész gyermeknevelésben, a gyermek pszichés, lelki fejlődésében a legfontosabb dolog, hogy hogyan kapcsolódik szüleihez, hogyan képes megismerni a világot és más embereket. „Olyan buta volt, mint hat pár rendőrcsizma” – mondta Márki-Zayról egykori óvónénije | HUP. Ehhez szükségesek a korai hibázások, mint például egy olyan eset, mikor a gyermek sírására nem tudnak odamenni azonnal. Nem azért, mert a szülő nem akar foglalkozni gyermekével, nem is azért, mert szerinte így leszoktatható a sírásról és nem is azért mert figyelmetlen vagy rossz passzban van, hanem mert mondjuk más fontos dolgot csinál. Ezekből a tapasztalatokból alakul ki a gyerekben, hogy vannak rajta kívül álló dolgok, hogy az anya tőle különálló személy és szép lassan megtanul várakozni: megtanulja ideiglenes pótolni a mamát a képzeletében, megnyugtatja magát, majd kialakul saját magában egy képzet, egy emlék, egy folyton vele levő kép az anyáról és más fontos személyekről. Persze ez sok idő, sok gyakorlás szükséges hozzá és az, hogy az anya ott legyen, mikor szükség van rá (az anya a támasz, a megnyugvás).

A helikopterek nem csak a magasban repkednek, de sok háztartásban is. Hallott már a helikopter-szülőről? Lehet, hogy Ön is helikopter-szülő? Tudjon meg többet arról, milyen következményekkel jár, ha állandóan gyermeke körül körözik. Néha észre sem veszi, és pont olyan szülővé vált, amilyen sosem szeretett volna lenni. Állandóan ellenőrzi gyermekét, helyette oldja meg problémáit, nevében intézi a fontos és kevésbé fontos teendőket és mindenhová követi őt. Szinte megfojtja. Mikor jelent meg a helikopter-szülő fogalma? Az “elég jó” szülő. A helikopter-szülő nem a 21. század nevelési trendje. E fogalommal először az 1969-ben megjelent, Dr. Haim Ginott pszichológus, terapeuta és tanár Between Parent & Teenager című könyvében találkozhatunk, ahol az író egy olyan tini problémáit felytegeti, akinek az anyja állandóan a feje felett köröz, mint egy helikopter. Maga a helikopter-szülő elnevezés csak néhány évvel később, pontosan 1990-ben volt gyakorlatilag felhasználva Foster Cline és Jim Fay, gyermekfejlődéssel foglalkozó kutatók Parenting with love and logic című könyvében, ahol megemlítésre kerülnek a túlbuzgó, túlféltő szülők, akik gondok és terhek nélküli mesevilágot akarnak teremteni gyermekeik számára.