Agnes Vanilla Szuletesnapomra
De ha egy szép napon összeomlik minden remegő szívedben Könnyet csal szemedbe a hűtlenné lett lány, gondolj akkor reám Az én fájó lelkem örökös gyötrelme Jusson az eszedbe...... Sanctus exolvuntur--Wilhelem Rongyos vén csavargó jön úton, arca szenvedő borostás, kínos vacogó hidegben megfagyott réges rég ajka körül a mosoly. Keresi feledését karácsony éjjel, mikor mindenki víg boldogságban fenyőfa kőrül ülnek házacskában gyertyákat gyújtanak égő átéléssel. József Attila Óh Szív. Ahonnan ő jött csak hazug erdők vigyorogtak rá, hívogató maszkok, sötétben botorkál ahol templomok díszes fényben zöld fenyőfa illatok. Szép lassan megáll a kereszt előtt hol két kitárt kar borzalmas kínon felkínálja testét szívesen, végtelen az összegyült seregnek, szomorún. Felsír hangosan az öreg csavargó senki sem látja, nem veszik észre, gyertyát szed elő nadrág zsebéből a keresztre tűzi, s ordít benne lelke. Túl a lármán s iszonyat döbbenetén áll görnyedve, fagyot már nem érez botját álla alá teszi s ráhajlik őrjöngve felébredt benne a múlt amit keresett.
Ágnes Vanilla Születésnapodra
Ha megszimatolta, hogy lesz egy esemény az életemben, ami fontos nekem, nem bírta ki, hogy azt szét ne zúzza teljesen. Olyan erővel volt féltékeny a figyelmemre, hogy néha már nevetnem kellett. Napok óta ismételtem magamban a mondatokat, hogy tisztán és pontosan tudjak fogalmazni. Tudtam, szükségem lesz minden erőmre, hogy szakítani tudjak vele. Ágnes Vanilla Születésnapodra. Tűpontosan begyakoroltam a szöveget, elmondtam magamban többször, és eldöntöttem, hogy semmilyen megjegyzése, könyörgő hangja, a mód, ahogyan kimondja a nevemet, nem fog eltántorítani attól, hogy szakítsak vele. Felhívtam telefonon, igen telefonon, mert féltem attól, mi történne, ha nyilvános helyen tenném meg. Féltem a kiszámíthatatlan reakciójától, hogy esetleg ordítani fog és megaláz, vagy hangosan könyörögve szerelmet vall, hogy mindenki lássa, mindenki tudja, hogy ő mennyire szenved és mennyire szeret, és hogy az ő szíve, akár egy hősszerelmesé. Azt semmiképp sem akartam, hogy feljöjjön hozzám, mert ott aztán tényleg semmi nem korlátozta volna őt, hogy éjszakába nyúlóan hisztizzen vagy akár hajnalig üvöltözzön velem.
József Attila Óh Szív
Tájékoztatjuk a Kérelmezőket, hogy a Kérelem benyújtásához szükséges adatlapot kizárólag a portálon lehet kitölteni és a csatolandó mellékletekkel együtt elektronikusan benyújtani. Mivel a jelen Tájékoztató nem pályázati kiírás, az igényelhető támogatás nem minősül pályázati úton biztosított költségvetési támogatásnak, erre tekintettel – és figyelembe véve az Ávr. 102/D. § (1) bekezdésében foglaltakat – a támogatási döntést nem szükséges indokolni, a döntéssel szemben kifogás és jogorvoslati lehetőség nem nyújtható be. 1918-1921. Pécs szerb megszállása. A szerbek teljesen kifosztották az iskolát. Megsemmisültek a könyvtárak, a szertárak, szinte a teljes berendezés. A megszállás éveiben a tanítás a ciszterci gimnáziumban és a városi polgári fiúiskolában folyt. 1921-1941. Igazgató: Horváth Viktor A szerb megszállás 1921. augusztus 22-én véget ért. Az iskolát újból fel kellett szerelni. Főként adományokból sikerült biztosítani a működéshez szükséges berendezési tárgyakat, a szertárak, könyvtárak anyagát is össze kellett gyűjteni.
A tovább mögött a játék promói: előbb kettő előzetes részletekkel, majd sok videó a két műsorvezetővel, és a végén Till és Majoros elmagyarázza a szabályváltozásokat. Radnóti Miklós: Köszöntsd a napot! Most már a kezedet csókolom, – í... gy paraszt bánattal oly szép megállni a napban, lelkes földeken csörren ütődő szárba szökkenve a búza! Nézd! ahol hevertünk eldőlt a szár, szigorú táblán szerelmi címer, – hogy bókol a tájék! bókolva előtted csúszik a porban a messze torony! Álmos délután jön: csöndben köszöntsd! csók virágzik ujjaid csúcsán és tenyeredben megszületik az árnyék! Te csak köszöntsd! szétnyitott tenyérrel köszöntsd a napot, mert most még feléfordulva állunk és lelkes földeken, csillanó földeken csörren 1929. október 8. # vers # Versszínház # nap # RadnótiMiklós # TurekMiklós See More ÖNARCKÉP – József Attila 1923. jan. Dacos, vad erdő sűrű nagy hajam. Már meggyötörte asszonyujj viharja, Forró száj baglya néha megzavarja. Alatta zúg a gondolatfolyam. Milyen mély medrü, nem tudom, de mély.
Születésnapomra - Hírnavigátor
Szent karácsonykor lesz tizenöt éve hogy szeretett társa kimúlt örökre minden évben a kis gyertya csonkot reszkető, kezeivel gyújtja Mondd Mondd, tudsz-e szenvedni Van-e könnyed annyi És olyan forró, Mint az enyém? Volt-e bánatod s emléked, Mitől keserűre csügged a csókod kisért és gyötör, Mint gyereket az éjjeli rém? Van-e mosolyod még? Örülsz-e, ha látod a táncoló napsugárt, Am int aranyszeplővel hímzi a zöld levelet? S az esti csillagfényt, ha nézed El tudsz-e merengni egy dal halk ezüstszavára? S egy virág illatára lecsukódik-e a szemed? Mondd, a két kezed lágyan simogató? Ha fejemre teszed, elzsongitod, clcsititod A z én fáradtan szomorú szivemet? És maradt-e vágyad? Forró-e a csókod? Szelíden, bízón, hittel tudsz-e öleim S ha kell, csóktól, mámortól menten is, Hosszan csak az én szemembe nézni? És mondd.... Oh mennyi kérdés f á j még és még annál is több:A z egy, az örök, az első jaj, én már szeretlek És minden kérdés, kétség, Már késő, már k é s ő
Születésnapomra 06:45 | Szimpatika - Életmód Születésnap Minden év februárjában a feleségem és én is egy évvel öregebbek leszünk. Ez persze nem drámai, minden emberrel megesik az ilyesmi, de a saját születésnapomon szeretek elgondolkodni, hogy éppen hol tart az életem. A számvetés persze visszatekintéssel jár; mi történt egy éve, két éve, tíz éve vagy éppen több évtizede...