Nem Felejteni, Csak Túllépni – Alice In Chains: 'Rainier Fog' Lemezkritika | Rockbook.Hu - A Bébi Úr Újra Munkában Epizódjainak Listája – Wikipédia
Inkább el tudnám képzelni talán a The Devil Put Dinosaurs Here albumon. Viszont emellett egy jó nótáról van szó, amit ráadásul DuVall egyedül jegyez. Így azt hiszem, senki előtt nem lehet többé rejtély, mégis miért találtak ők Jerry Cantrellel ennyire egymásra. Video of Alice in Chains - All i Am (OFFICIAL 2018) A Never Fade aztán ismét oldja a feszültséget. A Rainier Foggal tudnám párba állítani, és gyakorlatilag rajtuk kívül nincs is más, tempósabb szám a lemezen. Itt ismét nosztalgiázhatunk kicsit, ráadásul épp megfelelő helyet is találtak neki, hiszen utána máris a záródarab következik. A filozofikus témájú All I Am bőven helyet kell, kapjon az Alice In Chains legnagyobb pillanatai között. Tördelt ritmusával, a lelkünk legmélyebb, legelszigeteltebb bugyraiba is beférkőző és onnan könnyeket előcsalogatni is képes melankóliával valami egészen elképesztőt képvisel. Nem voltak korábban sem idegenek az ehhez hasonló pillanatok a zenekartól, de ebbe most hihetetlenül beletaláltak. A refrén felvezetése, aztán a harmóniák, Cantrell és DuVall éneke az okosan felépített, de mégis zsigerinek, ösztönösnek érződő dallamokkal olyan elegyet alkot, ami a délutáni kissé fülledt melegben, a tömegben hazafelé sétálva - amitől azért nem igazán szoktam meghitt hangulatba kerülni -, és már nagyon sokadjára, egymás után hallgatva is instant libabőrt okoz.
Hogy Kurt Cobain és Chris Cornell nélkül a Nirvana és a Soundgarden történetének le kellett zárulnia, az tiszta sor. És ma már legalább ennyire egyértelmű, hogy az Alice In Chains sztorija nem érhetett véget Layne Staley halával, bármily karizmatikus frontember is volt. A Black Gives Way To Blue és a The Devil Put Dinosaurs Here albumok ismeretében ugyanis senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a seattle-i csapatnak a továbbiakban is volt érvényes – ugyanakkor a klasszikus lemezekhez méltó színvonalú – mondanivalója. A Rainier Fog pedig talán végérvényesen meggyőz mindenkit arról, hogy a 2018-as Alice In Chains véletlenül sem tekinthető egy egykori rocklegenda igen meggyőző utódzenekarának. Egyrészt, mert – megkockáztatjuk – az új lemez talán két elődjénél is hajszálnyival erősebbre sikeredett, másrészt, mert a 2000-es évek kiadványai közül ez az anyag érezteti leginkább, hogy a zenekar új utakon jár. Természetesen ízig-vérig Chains-műről beszélünk, hangvételében azonban mégis valamennyire más, mint a korábbi anyagok.
Ez egy mestermű, és ezek után mást már felesleges is mondanom. Összességében az egész Rainier Fogra jellemző, hogy elképesztően dallamos, különösen az énektémák terén, ráadásul DuVall és Cantrell hangja között is szinte teljesen elmosódnak már a határok. Duettként éneklik végig az egész lemezt, tökélyre fejlesztették az évek során ezt az előadásmódot. Olyannyira, hogy még úgy is fontosnak tartottam ezt kiemelni, hogy valójában ez a megszólalás már a kezdetek óta az Alice In Chains védjegye, ahogy azt mindenki kívülről fújja. Egyszerűen az az érzése támad az embernek, hogy így aztán még soha nem szólt. Hihetetlen harmónia kapcsolja össze a két frontembert. Egész más szisztéma mentén dolgoznak ők együtt, mint ahogy Cantrell és Staley tette, csak a módszer veleje az, ami változatlan maradt. Így a Rainier Fog azt kell mondjam, minden nemében kellemes csalódás volt. Visszatekintés ez a múltba, az a fajta, amikor az ember végre túllép már az árnyakon, de még utoljára vet egy pillantást maga mögé, mielőtt végleg elengedné az egészet.
A dal középső része viszont klasszikus AIC. Itt is nagyon jó a szóló. Az ez után elhangzó Maybe hatalmas vokáljai bennem a The Beatles-t idézték meg. Minden túlzás nélkül nem Beatles-szerű, hanem Beatles szintű a dal vokálja. A lemez egyik csúcspontja. A Deaf Ears Blind Eyes engem határozottan a The Devil… albumra emlékeztet. Lassan haladó, igazi grunge tétel. A So Far Under a második előzetesen kiadott dal volt az albumról. Nehezen emészthető, meg kell küzdeni vele. A refrénje miatt ezt is el tudnám képzelni a kutyás albumon, annak ellenére, hogy ez teljes egészében Duvall-szerzemény. A Never Fade képében megkapjuk a lemez másik csúcs-alkotását. Ez volt az előzetesen harmadjára kiszivárogtatott dal az albumról. A refrénje időtálló, bármelyik AIC slágerrel felveszi a versenyt. A verzék annyira tipikusan Chains-esek, hogy nem tudom levakarni a mosolyt az arcomról, amikor ezeket hallgatom! Igazi klasszik dal. Imádom. A lemezt záró nótára viszont nem tudok, nem vagyok képes szavakat találni.
Valahogy ennek az egész történetnek a végkifejlete mindaz, ami a Rainier Fog 10 dalába bele lett sűrítve. Kiforrott, megcsiszolt, kellemesen tálalt, élét vesztett önkifejezés. Az a rengeteg érzelem, amit a dalok hordoznak elég nehezen emészthető. Még akkor is, ha az esetek nagy részében tompábbak a kifejezés eszközei. Én nem találtam azokat a vagány húzásokat, élére reszelt megoldásokat, amik jellemezték a Black Gives Way To Blue (2009) vagy éppen az utolsó The Devil Put Dinosaurs Here (2013) albumot. Ami nem feltétlenül zavar, de kellett egy kis idő, hogy megértsem, miről is van szó. Megyünk előre az időben, William DuVall tökéletesen beilleszkedett a képbe, de ezzel más irányt mutat a történet. Sokáig bizonytalanul álltam az egész hangfelvétel előtt, még akkor is, ha egy bika riffel nyit a The One You Know című dal. Vagy éppen messzire repít a Maybe felépítése és énektémája. Valahogy mégis meglehetősen nyomasztó volt napokig a benyomásom a mesterműről. Értelem szerűen nem a dalok minőségét vonom kétségbe, hiszen nagyon profi anyagot tart a kezébe, aki meghallgatja a hatodik stúdiólemezt.
Közben már új tervek cikáznak a fejében, és furcsa, nyugalom lengi körül. Nekem ilyen érzés volt végigrobogni ezen a korongon, még ha ez a dalok tempóját tekintve erős túlzás is. Megmutatták, hogy tudnak a múltjukra támaszkodva, és talán szándékosan is merítve belőle mégis valami újat, meglepőt alkotni, ami teljesen saját ízzel rendelkezik. Abban is biztos vagyok, hogy egy-két kivételtől eltekintve bármelyik dalt is vesszük elő a Rainier Fogról, nem fogunk elbizonytalanodni, melyik albumról is választottunk. A 'Rainier Fog' album dallistája: 01. The One You Know 02. Rainier Fog 03. Red Giant 04. Fly 05. Drone 06. Deaf Ears Blind Eyes 07. Maybe 08. So Far Under 09. Never Fade 10. All I Am Andicsku Krisztián
Mikor volt a Bébi úr a TV-ben? 2022. április 2. szombat? 18:20 - 20:00 Bébi úr Amerikai vígjáték film (ismétlés) (2017)? 08:00 - 09:40 Bébi úr Amerikai vígjáték film (ismétlés) (2017)
Bébi Úr Teljes Film Magyarul
Bébi úr: Kapd el a bébit! (2020) 86% Először nem vágtam, hogy nekem kéne válaszolnom. Végignéztük a lányommal, hogy folyton rossz választ adtunk, aztán újrakezdődött… Azt hittem belebolondulok, hogy végig kell néznem újra a rossz válaszokkal, mire rájöttem, hogy interaktív! 1 órámba telt…:D Így viszont zseniális!
(2008) Szörnyek az űrlények ellen (2009) Így neveld a sárkányodat (2010) Shrek a vége, fuss el véle (2010) Megaagy (2010) Kung Fu Panda 2. (2011) Csizmás, a kandúr (2011) Madagaszkár 3. (2012) Az öt legenda (2012) Croodék (2013) Turbó (2013) Mr. Peabody és Sherman kalandjai (2014) Így neveld a sárkányodat 2. (2014) A Madagaszkár pingvinjei (2014) Végre otthon! (2015) Kung Fu Panda 3. (2016) Trollok (2016) Bébi úr (2017) Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film (2017) Így neveld a sárkányodat 3. (2019) Jetikölyök (2019) Trollok a világ körül (2020) Croodék: Egy új kor (2020) Szilaj: Zabolátlanok (2021) Bébi úr: Családi ügy (2021) Hagyományos rajzfilmek Egyiptom hercege (1998) Irány Eldorádó (2000) József, az álmok királya (2000, videófilm) Szilaj, a vad völgy paripája (2002) Szindbád – A hét tenger legendája (2003) Közös produkciók az Aardman Animationsszel Csibefutam (2000) Wallace és Gromit és az elvetemült veteménylény (2005) Elvitte a víz (2006) Előkészületben A rosszfiúk (2022) Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság (2022) Trollok 3.