Sarungi Emőke Gyászfeldolgozás: A Bélier Család Teljes Film / A Bélier Család - A Hetedik Sor Közepe
Mert ő hogy jön ahhoz, mikor a szomszéd éppen megözvegyült és ő akkor zavarba jön attól, hogy ő esetleg egy ilyen sokkal hétköznapibb dolgot gyászol... de ha zavarba vagyunk, és még be sem azonosítjuk, akkor ezek a veszteségek fölhalmozódnak, és halmozottan károsan hatnak az életünkre: akár a lelki, akár a testi egészségünkre; vagy akár a jelenben az öröm megélésére, vagy a boldogságra, vagy, hogy merünk-e újra, teljes szívből szeretni. Videók. Ezt sokan megfogalmazzák, hogy inkább csak úgy fél szívvel szeretek innentől, mert nem akarom, hogy újra fájjon. Vannak természetesen feldolgozott veszteségeink, és vannak fel nem dolgozott veszteségeink. Ha ezek a fel nem dolgozott veszteségek - mint egy ilyen energiavesztő háttérprogram - futnak, úgy, hogy be sem azonosítjuk őket, akkor szükségszerű és törvényszerű, hogy - ha nem is emlékszünk rá, vagy nem is jár minden nap a fejünkben, de - halmozódnak, halmozódnak és egyszer csak beszakad a jég, vagy úgy is szoktunk fogalmazni, hogy túlcsurran a pohár, vagy egyszer csak így egyszerre mindent elkezdünk gyászolni.
- Videók
- Pers-Kovács Gábor László – Pszichológus, Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista.
- A bélier család video game
- A bélier család videa
Videók
A gyászoló képes az öröm átélésére: ez számukra sokszor zavarba ejtő, bűntudatot keltő. A környezetből is zavartságot válthat ki, hogy a gyászoló az egyik percben lehet jókedvű, a következőben pedig magába zuhan. De ez teljesen normális a gyász esetében. Tehát, ha konkrét ok nélkül, szinte folyamatossá válik a rossz hangulat és teljesen eltűnik az örömre való képesség valakinél, akkor például már érdemes szakemberhez fordulni. Hogyan segíthetünk gyászoló hozzátartozóinknak? Mi az, amit igen, és mi az, amit inkább ne tegyünk, mondjunk? Pers-Kovács Gábor László – Pszichológus, Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista.. A környezetnek időnként nehéz lehet megérteni a veszteséggel küzdő személy hangulati hullámzását, érzéseit. A legtöbb, amit tehetünk, hogy érzelmi odafordulással elfogadjuk a személy gyászolási tempóját, módját, hullámzását, elakadásait. Ez nem könnyű, de fontos, hogy nyitott szívvel, kritika, ítélkezés és jó tanácsok nélkül hallgassuk végig a gyászolót. Gyakran elhangzanak a következő tanácsok, vigasztalási kísérletek, de ezeket ne mondjuk: "Tudom, hogy mit érzel! "
Pers-Kovács Gábor László – Pszichológus, Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista.
A gyászról szinte minden embernek valamilyen haláleset, szeretett családtagjának az elvesztése jut az eszébe. Pedig a gyász, mint olyan közel nem csak a halálhoz kapcsolódik. Minden olyan életesemény, ami visszafordíthatatlan változást hoz az életünkbe, egyben gyásszal is járhat. Nézzünk egy pár példát: válás; szakítás; egy barát elvesztése; költözés (még akkor is, ha sokkal jobb, szebb helyre kerülünk); iskola váltása; a munkahely elhagyása vagy megváltoztatása; egy bizonyos fontos, képzeletbeli életkor átlépése; nyugdíjaztatás; anyagi helyzetünkben bekövetkezett változás (akár pozitív, akár negatív)… és még sorolhatnánk a számos esetet. Vannak a gyásznak azonban kevésbé egzakt, kézzel fogható esetei is, amikor belső énünk szenved el valamilyen veszteséget. Pl. egy remény, egy várakozás, vagy egy álom szertefoszlása, a bizalom elvesztése egy kapcsolatban, az egészségtudatunk sérülése a testünkkel kapcsolatban. De úgyszintén a gyász érzései követhetnek akár egy rég várt, pozitív, örömteli dolgot vagy célt is, mint pl.
Ez is egy ilyen fucsa, zavarba ejtő dolog, hogy miért nem tudok annyira boldog lenni?! Itt ülök ebben a gyönyörű otthonban, és mégis hiányzik a másik otthonnak egy illata, vagy valami reggeli szokás, amit ott tudtam csak véghez vinni.. Helye van az örömnek és a bánatnak is - és ez nem mindenképpen azt jelenti, hogy sírnunk kell, de adjunk helyet az érzéseknek és azonosítsuk be őket, hogy ott vannak - azok is a mieink! Lehet, hogy gyászolóként arra vágyunk, hogy izolálódhassunk, az nyugtat meg bennünket; vagy nem is tudunk kapcsolódni. De hozzátartozóként átélni, amikor a másik elérhetetlenné válik, az egy nagyon nehéz élmény. Akár úgy is érezhetjük, hogy a másik folyamatosan egy másik "idősíkban" van, elérhetetlen a számunkra és aminek két héttel ezelőtt örült, most egyáltalán nem reagál rá. És egyáltalán nem biztos, hogy ő ugyanaz lesz, mint aki volt. A hozzátartozó megélhet veszteséget azáltal, hogy a gyászoló mellett él. Mert az aki, aki volt a veszteség előtt, a gyász idején nem ugyanaz az ember.
A Bélier Család Video Game
"A valósággal az a gáz, hogy nincs hozzá háttérzene" – szokták mondani. És egyébként milyen igaz, nem? Mert senki ne mondja nekem, hogy egy-egy szakítás – vagy egyéb negatív élmény – után az utcán egyedül bandukolva nem jutott még eszébe, milyen találó lenne, ha valami égi hangszóróból felcsendülne, hogy "az életben nincs már több móka". Boldog pillanatokban pedig valami pörgős, amire lehet vidáman lejteni – legújabban gondolom a Despacito. De a lényegre térek, mivel azt is szokták mondani az életre, hogy az "nem egy film". Nos, ha a zenét vesszük, akkor tényleg nem az; a filmekben ugyanis van háttérzene. Meg van olyan is, amely nem bújik meg a háttérben. Utóbbira láthatunk/hallhatunk példát többek között A Bélier család ( La famille Bélier, 2014) című alkotásban – éppen ezért lesz most ez kötelező. Meg azért, mert nemcsak a zenéje miatt érdemes megnézni. Tulajdonképpen azért választottam most A Bélier család című filmet, mert valamelyik nap ráakadtam a zenéjére és miközben hallgattam, rádöbbentem, hogy a zenés film műfaját még nem ajánlottam nektek.
A Bélier Család Videa
Az első pillantásra talán furcsa párhuzamokat sokáig lehetne sorolni, az biztos, hogy a hasonló (felnövés)történetek – ha jó kezek között készülnek el – tömegesen vonzzák a nézőket. A Bélier-család például Franciaországban tavaly az év második legnézettebb filmje volt (a Bazi nagy francia lagzik után). Minden erénye ellenére nem hibátlan a film, például a Paula kistestvére (akit a valós életben is süket Luca Gelberg alakít) szála meglehetősen elnagyolt, sőt kissé ostoba. Ráadásul az egészet belengi egyfajta tévés zenei tehetségkutató-hangulat, ami különösen az utolsó negyed órában válik irritálóvá. Nem is lepődtem meg, amikor megtudtam, hogy a főszereplőt alakító Louane Emerát a francia The Voice -ban fedezték fel, amelynek egyik évadában második lett. A giccs ellenére olyan A Bélier-család, mint a karakterei: nem hibátlan, de végtelenül szerethető. De vajon ez elég ok, hogy családja visszatartsa a tehetséges lányt álmai valóra váltásától?
De a film nem egyszerűen ebből a konvencióból készült, hanem egyben erről a konvencióról is. Frances Mayes Frances Mayes, a Napsütötte Toszkána ünnepelt szerzője újabb olaszországi utazásokra indul, hogy elhozza nekünk Itália legszebb hegyvidéki és tengerparti városainak hangulatát, konyháját, kultúráját. Férje, Ed társaságában a Dolomitoktól egészen Szicíliáig bejárja Olaszországot, és csodálatos történetek formájában számol be élményeiről. Az írónő kitűnő megfigyelő és remek mesélő, így útikönyvét úgy olvashatjuk, mintha csak egy pohár bor és egy tányér kitűnő olasz pasta mellett hallgatnánk izgalmas történeteit. És ha megéheznénk, a könyvet szokás szerint számos olvasmányos recept tarkítja – némelyik könnyen elkészíthető, mások nagyobb kihívást jelentenek, de közös bennük, hogy Olaszország évezredes kulináris kultúrájában gyökereznek. A Találkozunk a piazzán ideális úti olvasmány, mely kalauzként és kedvcsinálóként is teljes élményt nyújt, így nekünk jobbára már csak azt kell eldöntenünk, hogy a serpenyőnkért vagy a bőröndünkért nyúljunk előbb.