Anyák Napja | A Tököli &Quot;Sziget Civil Kontroll És Érdekképviseleti Egyesület&Quot;
Ím, hetek óta gondolkozott már ezen (az ő szótalan életükben sok hely jut a gondolatok számára), és most nem bír szólni. Pedig ami nem lehet, az nem lehet. Hisz mennyiszer meghányta és vetette már, de egyre nyilvánvalóvá vált, hogy ez kész lehetetlenség. Nincsen hozzá tehetsége - mondják ők, a vagyoni tehetséget értvén. De mit szóljon. Ott van a gyermek, karjaival a nyakát öleli, fejét a mellére hajtja, s lehajol az ember hozzá, hogy megcsókolja a homlokát. - Nem bírom, fiam - mondja végül -, nem bírom. Tudod, hogy szegények vagyunk. A gyereknek a könnyei lassan megerednek, az anyja bejön, és szelíden szól neki: - Fiam, kisfiam. Az apja mondja: - Még csak itthon sem tarthatlak - s folytatná tovább, de ugatásba kezd odakint az udvaron a kutya, valaki jön. Hallatszik, ahogy csitítja a kutyát, mondván: - Ne okoskodj Bodri, mert rád húzok! Így volt rendelve – Wikiforrás. A gyerek lefejti a karját az apja nyakából: - A tanító úr - mondja. Csakugyan az öreg tanító köszönt be a szobába. Nem sok kell hozzá, hogy lássa a helyzetet, a könyv fölébe hajló csüggedt férfit, emitt a gyermeket, arcán a könnyek friss nyomaival, amott a szomorú és szótalan asszonyt; leül a padra, és csendes sóhajtással szól: - Én is ebben járnék pedig.
Így Volt Rendelve – Wikiforrás
B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára Réges-régen készülődünk erre a nagy napra, hiszen ma van az esztendő legeslegszebb napja. Hajnal óta anyut lessük, Ébred-e már? Hív-e? Neki van a világon a legeslegjobb szíve. Bizony nincs a naptáraknak mosolygósabb napjuk, szobáját ma virágokkal telis-teli rakjuk. Amit érzünk, amit szólnánk vidám dalba öntjük, Édesanyát énekszóval szívből felköszöntjük.
Történt aztán, hogy e vörösessárga napon, a citromsárga sárgabarack fákon énekelt a kanárisárga sárgarigó, ki hozzászegődött, hisz egyedül lenni sosem jó! Így aztán ketten mentek-mendegéltek, ám irányt vesztve az okkersárga útról letértek. Megannyi sárgafagyöngy bokor között, a sárguló sárgaság lassan beléjük költözött. Ez lett a vége ezen kénsárga kalandnak, hol a kanárisárga sárgarigó s a sárga spárga még mindig az aranysárga cifra palota után kutatnak! Lila liba [ szerkesztés] A liliputi lila liba elbandukolt egy lagziba. Virágot vitt a Violának, az ibolyalilába öltöztetett gazdasszony-arájának. Akadt e csokorban lilaakác s liliom, na meg aztán egy orgonalila bokor a kékeslila asztalon. Ám a püspöklila pap meglátta s kiáltott a bíborlila szakácsnak: "Megjött a vacsora, a liliputi lila liba! " Dínomdánom, lakodalom - a lilaságot eszem-iszom! Kékszakáll [ szerkesztés] A párizsi kék Eiffel-torony várában, üldögélt Kékszakáll egy királykék palástban. Tintakék pennájával írta alá a rendeleteket, s figyelmesen halgatta végig a kékvérű embereket.