Líra, Dráma, Epika [Antikvár]

161 Rejtett kompozíció 163 Kispolgár vagy kalandor?

1. Műelemzés könyv - 1. oldal
2. Líra, dráma, epika - Takács Edit - Régikönyvek webáruház
3. Líra, dráma, epika - Takács Edit (meghosszabbítva: 3129076136) - Vatera.hu
4. MŰNEMEK
5. Grüll Tibor: Líra, dráma, epika (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995) - antikvarium.hu

Műelemzés Könyv - 1. Oldal

További kiegészítések: A lírai mű · többnyire verses formájú, ebből következőleg fontos szerepet kap a ritmus, a zeneiség, és viszonylag távol áll a köznyelvtől; erőteljesen törekszik a képi megjelenítésre; viszonylag rövid terjedelmű. Az epikus mű középpontjában a cselekmény áll meghatározott térben és időben, szereplőkkel, vagyis jellemekkel; lehet verses vagy prózai; viszonylag terjedelmes. A drámai mű többnyire színpadra szánt alkotás; cselekménye a szereplők párbeszédében bontakozik ki; ellentétes erőket, érdekeket ütköztet végzetesen. Líra, dráma, epika - Takács Edit - Régikönyvek webáruház. A műfajok az irodalmi alkotások műnemeken belüli kisebb csoportjai. Elhatárolásuk olykor nehézségekbe ütközik, különösen manapság, amikor "tiszta" műfajokról szinte nem is beszélhetünk. Az alábbi táblázat a fontosabb műfajokat sorolja fel műnemek szerint. dal, óda, himnusz, elégia, epigramma, gondolati költemény, tájleíró költemény, életkép, helyzetdal, episztola, rapszódia elbeszélő költemény, eposz, ballada, mese, monda, novella, elbeszélés, regény, tragédia, vígjáték, színmű Az egyes műfajok jellemzőit megtaláljátok a FOGALOMTÁR -ban.

Líra, Dráma, Epika - Takács Edit - Régikönyvek Webáruház

Jellemző felosztási szempont a ritmikai forma alapján történő elkülönítés is, amely az epikát a verses epika és a prózaepika két nagy csoportjára bontja. Ez utóbbi a polgári regény megjelenése után vált általánossá a felvilágosodás korát követően. Az epikus művek harmadik jelentős osztályozási elve az elbeszélői nézőpont különbségeit veszi alapul. Műelemzés könyv - 1. oldal. Az epikus művek legnagyobb csoportjára a szerzői (auktoriális) elbeszélés jellemző, mikor az elbeszélő egyfajta mindentudó narrátorként mindenről beszámol, a cselekményen kívül a mű hőseinek érzelmeiről, gondolatairól is. A szerzői elbeszélés egyik válfaját a harmadik személyű előadásmód kizárólagossága jellemzi. Ennek két alfaja közül a homofonikus elbeszélésben a szerző világképe, értékrendje uralkodik, a polifonikus elbeszélésben a mű több hősének világképe és értékrendje külön szólamként, azonos súllyal szerepel. A szerzői elbeszélés másik változatában nem csupán a szerző értékrendje érvényesül, hanem olykor egyes szám első személyben, énformában, ún.

Líra, Dráma, Epika - Takács Edit (Meghosszabbítva: 3129076136) - Vatera.Hu

Általában jelenidejűség jellemzi, a belső átélő, a lírai én szólal meg benne, ezért nagyfokú személyesség jellemzi. A belső, lelki tájat fejezi ki. Éppen emiatt nem a cselekmény ábrázolása (az epikus szál) áll a középpontjában. Terjedelme rövidebb, sűrítettebb. Kifejezésmódja kötött, a rím és ritmus segítségével verses formában olvashatjuk. Műfajai között tartjuk számon a dalt, elégiát, epigrammát, himnuszt, ódát, rapszódiát, episztolát, de a képverset is. A lírai alkotókat költőknek nevezzük. Amennyiben cselekedni szeretnél, vagy éppen cselekvésre serkenteni, akkor a drámai műnemet hívod segítségül. Az ebben a műfajcsoportban létrejövő alkotásokban a jelenben változó viszonyt ábrázolunk. A szereplők kölcsönös viszonyban állnak egymással, cselekedhetnek valós vagy teremtett, fiktív világban. Dialogikus vagy monologikus formában szólalnak meg. Líra, dráma, epika - Takács Edit (meghosszabbítva: 3129076136) - Vatera.hu. Ezt szerzői utasítások egészíthetik ki. Létformájuk kettős, hiszen írott formában léteznek, de igazi megjelenési formájuk a színpadi előadás. Terjedelmük az előadhatóság miatt korlátozott.

Műnemek

MŰNEMEK MŰNEMEK, MŰFAJOK A műnemek az irodalmi művek nagyobb csoportjai. Három műnemet különböztetünk meg: a lírát, az epikát és a drámát. Meghatározásuk nem egyértelmű; egy-egy irodalmi művet sokszor nehéz besorolni, ha benne több műnem jellegzetességei keverednek. Az alábbiakban mégis megkíséreljük az egyes műnemek legfontosabb sajátosságait összefoglalni. Epika líra dráma zanza tv. SZEMPONTOK LÍRA EPIKA DRÁMA A beszélő és a valóság viszonya A költő közvetlenül áll előttünk, a valóság az ő személyiségén átszűrve jelenik meg. Az elbeszélő háttérbe vonul, tárgyilagos. Az író teljesen láthatatlan, a drámai szereplők önálló életet élnek. A bemutatás módja Monológ Beszámolás valamiről Párbeszéd A szerző személyisége Érzékeny Nyugodt Aktív A szerző magatartása Érzelmi, hangulati telítettség; a szerző és a mű egymáshoz közel van. Az író távolságot tart maga és műve között. Az alkotó feszültséget teremt; alakjait fokozott összpontosítás jellemzi. Lelki tényezők Érzelem Értelem Akarat Az idő Jelen Múlt Jövőre koncentrált jelen Másképpen: Az elbeszélő és a drámaíró a cselekvő, változó, fejlődő embert ábrázolja, miközben ő maga a háttérben marad (ezért mondjuk, hogy objektív); a lírikus viszont személyesen vall érzelmeiről, gondolatairól, vágyairól (azaz szubjektív).

Grüll Tibor: Líra, Dráma, Epika (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995) - Antikvarium.Hu

A dráma szerkezete kupolás, részei: bevezetés (expozíció), bonyodalom, cselekmény kibontakozása, tetôpont, megoldás. Színpadra szánt alkotás.

Schiller szerint az "epikus a dolgok természetes, nyugodt állapotát rajzolja; minden egyes mozzanatban látja az egész eseménysor végét, ezért mindent egyforma elmélyedéssel rajzol". A 19. századi elméleti írásokban – a Schlegel fivérek, Schelling és Hegel gondolatai nyomán – az epika leglényegesebb vonásának az objektivitást tekintették (szemben a szubjektív lírával). Jellemvonásai [ szerkesztés] Az epika fő jellemvonása az, hogy alkotásainak tárgyát, témáit kizárólag vagy igen nagy túlsúllyal a külső valóság köréből meríti, s alapvetően monologikus formájú. A hőseinek belső világát, érzelmeit-gondolatait megjelenítő belső monológokat, gondolatfolyamokat, valamint a hősök párbeszédeit csak az elbeszélés és leírás alapszövetébe fonva szerepelteti. Az epikus művek szerkezetében legtöbb esetben döntő szerepet játszik a cselekmény, az esemény vagy eseménysorozat. (Ennek kiiktatásával elsősorban az 1950-es évektől divatos újregény, francia nevén nouveau roman kísérletezett). Az epikus közlés alapformái az elbeszélés, a leírás és a dialógus.