Hd 559 Test

HD 559 Nagyon tetszettek az előzőkben hallgatott HD2-es és HD4-es típusok is, azonban a klasszikus Sennheiser soundból az igazi ízelítőt a HD5 típusok nyújtják, már csak azon egyszerű okból is, hogy ezek a fülesek készültek igazán audiofil felhasználásra. Azon a bizonyos "Sennheiser sound"-on pedig azt a márkára általánosan jellemző telt, nyugodt, barátságos és részletező karaktert értem, amit sok-sok évvel ezelőtt kedveltem meg, és amiről már sokszor bebizonyosodott, hogy több más konkurens fejhallgatóhoz képest sokkal hosszabb távú zenehallgatást tesz lehetővé. A sorozat legkisebb HD 559 -es tagja a kellően analitikus, természetes hatású és hangulatos bevezető nyüzsi után a jazz muzsikát telt dobokkal, valamint friss és feszes tempóval indítja. Az általánosan is telt karakterben a basszus testes és energikus, végig biztos alapokat biztosít a zenének. A kellemes és barátságos hangvétel a múltkori HD4-eseknél is jobban tetten érhető, a magasak pedig könnyedek és levegősek. A nyitott rendszerű füles által megszólaltatott hangok nyíltak és transzparensek, a zene eltávolodik a fejemtől.
A HD 559 -hez képest élénkebb a prezensz tartomány, amitől a hangzás kissé világosabbnak tűnik, emitt a basszus hasonló szintje ellenére sem érzem olyan teltnek, mint másik típust. A levegősség és a nyíltság ugyanúgy megvan, a jazz az előbbihez képest pezsgőbb és intenzívebb, a vibrafon pedig inkább csilingelős, mint bensőséges hangulatú. A hangzás és felfogásbeli különbségek okán a klasszikus művek is némileg másképpen szólalnak meg; a hangszínek világosabbak és nagyon enyhén fémesebbek, és érdekes módon a közép és a magas tartomány élénksége miatt még nyíltabbnak is tűnnek. A maga stílusában ez a típus is nagyon élvezetesen zenél, azonban a klasszikus zene valódi lényegéhez inkább a másikat érzem közelebb. Ugyanez igaz a Sarah Brigtman felvételre is, amit most a nívós tálalás ellenére is kissé "klasszikusok popritmusban" hangulatúnak érzek, a HD 559 telt, fenséges hangzása nekem speciel hiányzik belőle, főleg, mivel itthon hallgatom egy kényelmes székben elterülve, nem pedig az utcán.

A Sennheiser HD500 vagy mostanság HD5 néven is futó egyik legnépszerűbb sorozatának aktuálisan négy tagja van, melyek közül három nyitott, egy pedig zárt kivitelű modell. Közülük elsőként a belépő HD 559 -es és a sorban utána következő, a zárt HD 569 -es típusok érkeztek meg hozzánk, és kettejük meghallgatása azért is érdekes, mert az is kiderül belőle, miben térnek el egymástól az egy családba tartozó, de eltérő felépítésű fülesek. A gyártó mindenkori hierarchiájában lényegében az állandó megbízható középosztályt képviselő, korábban már számtalan díjat begyűjtő 500-as modellek ügyes kompromisszumot jelentenek, hiszen elérhető árakon kínálnak sok tekintetben már a felsőbb osztályokat idéző hang, - és kiviteli minőséget. A szeptemberben bemutatkozott legújabb változatok mindegyike a fület körülölelő (circumaural) kialakítású, és az afféle kakukktojásnak mondható HD 569 kivételével egyaránt nyitott kivitelű. HD 559 A nyitott cirkumaurális kivitelű fejhallgató méretes fülkagylóiban a gyártó kifinomult technológiájával készült meghajtók találhatók, a szintén saját fejlesztésű"Ergonomic Acoustic Refinement" (E. A. R. ) megoldás pedig a hatékonyság növelése érdekében a hangokat direktben a fülek belseje felé irányítja.

Pop és rockzenéken a füles mondhatni igazán elemében van, élénk, dinamikus, nyílt és sokszínű, ahogy kell, kényelmesen és minőségi stílusban megragadva a könnyedebb műfajok valódi lényegét. A frissessége igazán üdítő, karakteréhez az intenzív dallamok és a fémesebb rock hangzások egyértelműen közelebb állnak, mint a másik típushoz. Magasabb minőségi szinten ugyan, de lényegében most is a HD 4. 20 kontra HD 4. 30 eset állt elő, amennyiben az otthonra szánt HD 559 a klasszikus, telt és a barátságos Sennheiser hangzást, míg a mobil és zárt HD 569 a nagyobb frissességet, a több izgalmat és a jó értelemben vett poposabb feelinget testesítette meg. Mindez persze korántsem azt jelenti, hogy a HD 559 valami öreguras tempójú füles lenne a karosszékben való szunyókáláshoz idealizálva, vagy, hogy a HD 569 egy diszkó fülűeknek szánt modell volna, hanem egyszerűen mindkettőnél mások a súlypontok és a fő prioritások, emiatt a HD 559 ízlésvilágban is eltér a karakterébe a mobil használatot is jócskán belekalkuláló társától.