Petőfi Sándor Szülőföldemen Elemzés
- Petőfi Sándor verse: Ivás közben
- Petőfi tájköltészete - Irodalom kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com
- Petőfi Sándor: Szülőföldemen (elemzés) – Jegyzetek
- Kiskunság: Petőfi Sándor: Kiskunság (Pest,1848.június)
Petőfi Sándor Verse: Ivás Közben
Koporsó vagy, koporsó vagy te keblem, Amelybe szívem élve eltemettem. Oh szív, te élő eltemettetett! Ki írhatná le gyötrelmeidet? Megszűnt a vész, a hold is fönn az égen. Már béke és fény lebeg a vidéken. Hazamehetek hát s lefekhetem. Mert béke és fény nem való nekem. Szalkszentmárton, 1845. november 25. - december 31. között Írd meg a véleményed Petőfi Sándor TÉLI ÉJ című verséről!
Petőfi Tájköltészete - Irodalom Kidolgozott Érettségi Tétel - Érettségi.Com
A ló valóság vagy csak egy nádparipa, játék? Te hogyan gondolod? a régi játék feltoluló emléke után sóhajtva szól itt a refrén: "Cserebogár" Boldogság "gyermek vagyok, gyermek lettem újra! "-érzés keríti hatalmába Él még benne a gyermeki énje. Megmozdul a lelke a múlt iránt. "Megitattam, gyi lovam, gyi: Betyár…" A képzeletbeli lélek nem csak megmozdul, hanem szinte iramodik, szárnyal, száll. Petőfi Sándor verse: Ivás közben. 6. Nem tudjuk, mi mindent csinált még a költő, de már este van. "kifáradt már a lovas és a ló", És képzeletben megjelenik a dajka, a régi dajka, altatódalt dúdolva. "Hallgatom s félálomban vagyok már... " –suttogja álmosan a lírai én, alig hallja már, az otthon békéje, melege, emléke elálmosítja. Álmodik-odaálmodja a valóságban már nem létező, de a lelkében, emlékeiben nagyon is ott lévő gyermekkort. A vers üzenete: Az esteli harangszó –nem egyszerűen templomi harang – több annál · Minden felnőttben megszólal a lélek harangszava, hogy emlékezzen, hogy figyelmezessen az idő múlására A "lovas és a ló" - általánosítás ( az élere, az életünk útjára ual) Valamennyien átélhetjük hasonlóan a gyermekkort (nádparipán, fűzfasípot fújva, ) A következő bejegyzésem is Petőfiről szól majd - A szél c. verséről
Petőfi Sándor: Szülőföldemen (Elemzés) &Ndash; Jegyzetek
Petőfi az Alföldön született. Apja és anyja emléke s gyermekkori élményei ehhez a vidékhez kötötték. 1848 júniusában írta a Szülőföldemen című versét, melyben születési helyére emlékezik vissza. A dajkájától gyermekként hallott dalt most is hallja, amely a strófák utolsó sora. Ez a refrén, " Cserebogár, sárga cserebogár! " meghatározza a vers hangulatát, egységes hangulati keretet, állandóságot és ritmust ad a költeménynek. Húsz esztendő telt el azóta, hogy elment e városból. Ez alatt az idő alatt sok keserűség és bánat érte, de azért voltak örömök is az életében, amelyet feleségétől kapott. Régi játszótársait hiányolja, akiknek társaságában talán el tudná felejteni, hogy már huszonöt éves. A " régi kedves " helyeket bejárva eszébe jut a sok szép emlék. Ismét gyermeknek érzi magát, de ennek a gyermekkori emléknek "az esteli harangszó" vet véget. Kiskunság: Petőfi Sándor: Kiskunság (Pest,1848.június). A dajkája dalát hallja, de tudja, hogy már élete végéhez közeledik. A Kiskunság című versében szintén születése helyéről ír. A szülőföldjéről elkerült kötő egész életében "vissza-visszavágyott" a Kiskunságra.
Kiskunság: Petőfi Sándor: Kiskunság (Pest,1848.Június)
Alkotásaival jelentősen megújította költészetünket, é kiteljesítette a magyar romantikát. Mint minden témát, a tájköltészetet is más oldalról közelítette meg. Nála minden érzelmi, hangulati teltséget nyert: a naplemente vagy a vihar a pusztán, a délibábos ég, a kanyargó folyók, a sivár csárda, a falusi ember élete vagy a szülői házban eltöltött este. Petőfi számára az otthont, a szabad ságot " a Dunától / A Tiszáig nyúló róna " képe jelképezte. Petőfi Sándor: Szülőföldemen (elemzés) – Jegyzetek. Ezt az érzést fogalmazta meg Az alföld című versében, amelyben "a tanyákon túl a puszta mélyén" rejtőző világot festi meg. A költő a távoli Kárpátoktól közelít a " Kis-Kunság " legelői felé, s a középpontba a tanyasi környezet kerül a csárdával, ahol mozgalmas képek mutatják be a pusztai ember életét a gulyával, a ménessel, a tanyával. Az első két versszakban egy ellentét fejezi ki a költő vallomását: " Mit nekem te zordon Kárpátoknak / Fenyvesekkel vadregényes tája!... Lenn az alföld tengersík vidékin / Ott vagyok honn, ott az én világom ". Ebből az ellentétből ered az a nagy gondolati utazás, amely feltárja a róna szépségeit.
Ekkor még nem sejthette a rövid idő múlva bekövetkező kurdarcot. Várakozó bizakodás, optimista derű lengi át az egész költeményt. forrás: