Gombák A Kertben - Ételtcsakokosan

– Mi csökkenti még a segítő mikroszkopikus gombák számát? – A talaj parlagon hagyása, a műtrágyák, növényvédő szerek használata, a monokultúra és a mélyszántás. Ügyelni kell arra, hogy a keresztes virágúak (káposztafélék) sem tartanak igényt a gombák jelenlétére, ezért alattuk veszít a talaj ezekből az élőlényekből. Viszont növénytársítással megoldható a probléma, ugyanis az összes többi növény, a fák és a lágyszárúak egyaránt gombákkal kapcsolódnak. Táplálják, védik a növényt, egyik növény segítségükkel táplálja a gyengébb másik növényt, és információkat is így adnak át. Gomba a kertben! -. Egyébként maga a gomba is informálódik a talajról, ahol megtelepszik, enzimkibocsátással, ezért gomba jelenléte nélkül is láthatók az úgynevezett boszorkánykörök, mert ezeken a részeken jobban nő a többi növény, harsogóbb zöld a fű. – Mondják, jelenleg a negyedik kihalási hullámban van a Föld élővilága. A gombák segíthetnek? – Ez az első kihalás, melyet nem egy külső erő, hanem egy élőlény, az ember okoz. A gombák sok mindenre "rávehetők", és még sok mindent nem tudunk róluk, de amit igen, az figyelemre méltó.

  1. Gomba a kertben! -

Gomba A Kertben! -

A kerti csiperke - Agaricus campestris -, kalapja fehér vagy barnásfehér, vastag húsú, lehúzható vastag bőrrel. Lemezei rózsaszínen át sötét csokoládébarna színűvé változnak. A tönk galléros. Kalapja félgömb alakúból kiterülő, 3-15 cm nagy, vastag húsú. A bőre csupasz, vastag, lehúzható. Színe krétafehér, szürkésfehér, sárgásfehér, selyemfényű, de lehet sárgásbarna, középen sötétebb barnás, sima vagy pikkelyes, esetleg cserepesen felszakadozó is. Nyomáshelyeken barnul, vagy esetleg vörös foltos lesz. Széle kezdetben aláhajló. Lemezei nem lefutók, sűrűn állók, a tönk körül szabadon állnak, a kalap széle felé keskenyednek. A gallér soká borítja őket. Csak az igen fiatal példányokon fehérek, hamar rózsás fehérek, szép rózsaszínűek, majd húsvörösön át vörösesbarnák, végül csokoládé színűek, feketések lesznek. Spórapora bíborbarna. A spórák halvány bíborbarnák. Tönkje többnyire egyenletesen vastag, alul kissé gumós, 3-15 cm, de legtöbbször aránylag rövid, csak 3-8 cm hosszú, és I-3 cm vastag.

A paraszimpatikus idegrendszer erős izgatása váltja ki az izzadást, nyálfolyást, hányást, hasmenést. Következnek a látási zavarok (pupillák beszűkülése), lassul a szívverés, nehézzé válik a légzés, keringési zavarok és tüdővizenyő diagnosztizálható. A galambgombák között is van olyan, amelyik mérgező. Ilyen például a hánytató galambgomba. Piros vagy lilás kalapú, fehér lemezű és tönkű, kisebb, törékeny galambgomba. Íze égetően csípős. Kalapja félgömb alakú, domború vagy lapos, 4-7 cm széles, de 11 cm-ig nőhet. Többnyire vékony húsú és törékeny. Színe vörös, rózsaszínű, élénklila, de gyakran kifakuló. Felülete kissé fénylő, a széle néha bordás. A kalap bőre lehúzható. Lemezei sűrűn állók, de lehetnek néha ritkábban állók is. Nem lefutók, fehérek, vékonyak, törékenyek, morzsalékonyak. Spórapora fehér. Tönkje zömök, hengeres, 5-8 cm hosszú, 7-2 cm vastag, csövesedő. Tiszta fehér színű. Húsa fehér, nem nagyon merev, néha kissé vizenyős, de pattanva törő és morzsalékony. Szaga és íze kissé gyümölcsszagú, égetően csípős ízű.