Zelk Zoltán Összes Verse
126 December 126 Nem kérdezem 127 Vers a lehetről és a nem lehetről 127 Fölforrt az ég 128 Micsoda madár 130 Falu végén 130 Téli ügető 131 Az ágak boldogsága 131 Ki mint veti ágyát 132 Miért? 133 Nem áll eléd 133 Közel a nap 134 Lány a Tejúton 134 Hány ezer év? 136 Föltámadt perc 136 Hogy mondjam el?
Zelk Zoltán Összes Verse Movie
Lackfi János Plaza Balassi című verse melyik nagy költőnk művének az átirata? Kutass Heltai Jenő Vallomás c. versének Lackfi változata után is. Keresgélj a neten! Radnóti Miklós Április Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad. Ó április, ó április, a nap se süt, nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. Weöres Sándor Szembe fordított tükrök Örömöm sokszorozódjék a te örömödben, hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Vers mindenkinek / Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nem lehetről (Barta Ágnes). Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában. Szösz-szonett Verskardigánom összement, Szöszök lepik a szövetet, Melyeket mostan összeszed E szösszenetnyi szószedet. Hisz a költészet köz-terep, Hol ki-ki köthet üzletet, Kilátást néz vagy őgyeleg, Csinálja, amit ő szeret.
Hamuban járó reggelek. Élek. Vagyok. Hát felkelek. Halál után, halál előtt — be végtelen a délelőtt. Be végtelen két pillanat között a lét. A sivatag. Úgy múlik el, itten marad ez a szélütött téli nap. Ez a vetetlen párna és ez a tányér és ez a kés, ez a kóválygó lehelet — nyolc celziusz fagypont felett. Az ákác hattyuszárnya száll — de itt benn ez a január. S a papíron a szótagok, mint üszkösödő végtagok. A semmihez csak semmi nő, de mondják: múlik az idő… És mondják: alkony… délelőtt… — halál után, halál előtt. Mint lányok a tükör előtt, öltözködünk a sír előtt, hordjuk, mint halotti ruhát, a hajnalt, délt, a délutánt. És mondjuk: tél, nyár, évszakok. — Azóta kitavaszodott: füstölgő rétek, zöld romok fölött egy holt sirály zokog. Hát miféle szerzet vagyok, hogy felkelek, élek, vagyok, ágyat vetek, ajtót nyitok –: nem értem, mért nem orditok? ZELK ZOLTÁN könyvei - lira.hu online könyváruház. Mert mit üzentem onnan én s velem a szószátyár remény: Szál cérnán, két hegycsúcs között, úgy is, úgy is visszajövök! Hát visszajöttem. Hát megint ablak és párna és kilincs… S a nap s a hold reflektora — s én nem megyek haza soha!