Koncz Gábor Hazards
Manapság ahhoz kell bátorság, hogy ezt kimondja az ember. " S ha már az értékről esett szó, értékvesztett társadalmunk kapcsán sem rejtette véka alá véleményét: "Nem azt mondom, hogy a liberálisoknak nincs helyük a társadalomban. Igenis van helyük. Csak nem középen! A liberálisok azt mondják, hogy internacionalisták, hogy világpolgárok. Én meg azt mondom, hogy én »csak« magyar vagyok, idehaza vagyok, de idehaza én vagyok a gazda! " *** Mit lehetne ehhez hozzáfűzni? Gazda a maga földjén – Koncz Gábor születésnapja Mohorán | Demokrata. Kívánok Koncz Gábornak magam és minden kollégám, valamint a Magyar Demokrata olvasóinak nevében sok számos esztendőket! Hogy még sokáig legyen gazda a maga földjén!
Koncz Gábor Haz Click
Valami tizenhatmillió forintot keresett rajtam, és azt sem mondta, hogy köszönöm. Mert rákényszerít az építkezés, néha ülök, számolgatok, és elképzelni sem tudom, honnan vannak milliárdjaik egyeseknek… – Ezt nevezik kapitalista piacgazdaságnak. Nem kellett volna esetleg más korban élned? – De, de, de! Gyönyörű helyen lakik Koncz Gábor - Még saját halastava is van - Hazai sztár | Femina. Megfordult a világ, az értékrendek megváltoztak, és én ezt nehezen tudom elfogadni. Nekem nem most kellene élnem, hanem egy becsületesebb korban, akkor, amikor egész Európa ide akart jönni hozzánk, és nem nekünk kellett ácsingóznunk a bebocsáttatásért. {p} Mondjuk Mátyás király idejében, amikor hasznát lehetett venni az okosságnak, a lovagló-, a vívótudásnak. Akkor ezek a képességek megmenthették volna az életed, most meg egy tornából felmentett gyerek megnyom egy gombot, és lepottyan egy atombomba. Én négy hónap alatt most is felépítettem egy házat, a kislányom szobája és a sajátom közé magam tettem be egy üvegablakot, hogy ott legyen a kezem nyoma. Hogy milyen a házam? Szívesen megmutatnám, de az út még nincs kiépítve, sártengeren kellene átkelni.
Koncz Gábor Hazardous
Megnyitó: 2008. november 7. (P) 19h 10 év képekben. 10 esztendő emblematikus előadásinak legizgalmasabb pillanatai – két kiváló fotóművész szemével. Nézőként mozdulatokra, hangokra, füstre-fénye, színekre, illatokra emlékszünk egy-egy igazán maradandó darabból. De mire emlékszik a fényképész? A fotó-emlékezet lenyűgöző képekben rögzíti az élményt, úgy, ahogy a gép mögött álló (kép)alkotó és a fényképezőgép lencséje látja… Koncz Zsuzsa és Dusa Gábor fotóművészek a kezdetektől figyelemmel kísérik előadásainkat; megörökítették fotóikon azok nagy részét. Most az ő szubjektív válogatásukon keresztül láthatjuk a megnyitó óta eltelt éveket. Kiderül, számukra mely pillanatok, előadások voltak a legemlékezetesebbek. Koncz Gábor | Kultúrszóda. Lia Rodrigues spanyol-geometrikus formái, a CandoCo társulat táncosainak tökéletlenségükben tökéletes testrészei, a Ballet Preljocaj sötét-pontos világának körvonalai, Trisha Brown korai munkáinak dinamizmusa, vagy Yasmeen Godder fehér színpadának fekete madár-táncosai... esetleg egy másik darab másik momentuma.
(Márton, a vidéki) Joshua Sobol: Gettó (Gens) Marcel Achard: A bolond lány (Eduárd Lablache) Peter Shaffer: Játék a sötétben (Melkett ezredes) Páskándi Géza: Tornyot választok (II.